Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 1. szám
Az amerikai magyarság Petőfije Emlékezési Ta ni óczy Ár pádra Tamóczy Árpád magyar Amerika legkiválóbb lírikusa, ezért nevezték el az amerikai magyarság Petőfijének. Mostanában lehetett születésének centenáriuma —, hiszen nem ismerjük születésének pontos idejét —, csak a halálozása napja biztos: Akron (Ohio), 1957. június 24. Akik még ismertük, úgy emlékszünk reá, hogy ideálisan szép férfi volt, hatalmas termet, vékony, mint az acélpenge, imponáló jelenség, mindig hangsúlyozottan tudta képviselni a magyarságot, többek között ezért is választották meg a Magyarok Országos Szövetsége első igazgatójának. Karrierje szépen indult, de azután balszerencse kísérte. Itthon Lipcsey Ádám, a klaszszikus magyar humanista „Borsszem Jankó”jában kezdett dolgozni, tehetsége mindenkit meghódított. Szerkesztőjének halála után állás és remény nélkül maradt. Fogta magát és kiment Amerikába. Volt gyári munkás, kéményseprő — minden fizikai munkát vállalt, hogy élni tudjon. A New York-i hatalmas épületek tetején a kémények torkában dolgozott, ahonnan mérges gázokkal teli forró füst tört elő. Ezért a munkáért heti hat dollárt kapott. Azután sikerült bekerülnie a New York-i Amerikai Magyar Népszavához, és élete végéig nem szakadt el a hírlapírástól. Cikkeit, minden amerikai magyar újság hozta, sőt az angol lapok is szívesen fogadták írásait. De költő volt, és költeményei adták meg neki igazi rangját. A fizikai munkát sem hagyta abba: megtanulta a betűszedést, és amikor már Clevelandben, „Amerika Debrecenében”, az akkor legelterjedtebb magyar napilap szerkesztőségében ült, az egyik közeli kis városkában, Ákronban, nyomdát rendezett be, és kiadta saját lapját: az „Akroni Magyar Hírlap”-ot. Nemcsak szerkesztette a hetiújságot, hanem annak minden betűjét is ő szedte ki. Csinos kis nyomdaépületet emelt, de amint a városka fejlődött, a városrendezés miatt házát lebontották. Az érte kapott pénz korántsem volt elég, hogy másutt építse fel házát és műhelyét. Az újonnan összetákolt nyomdát azonban haláláig vezette, és amikor meghalt, felesége próbálta folytatni értékes munkásságát. Kis lapjának volt még egy érdekessége A hírek és a szenzációk közt volt a „Fekete Tábla”, amelynek élén mindig szerepelt valamelyik verse. Modern volt az akkori értelemben. Petőfi és Ady zászlaját hordozta, de nem volt epigon, amiről „Felhők Isten trónja körül” című verse is tanúskodik. Ebben Adyt idézi, halálának tizedik évfordulóján. „A Buffalói Petőfi-szoborhoz” című verse bizonyítja, hogy „Petőfi lelke énekelt” a Niagara orgonája mellett. Az amerikai magyarság azzal tisztelte meg, hogy kiadta egyetlen verseskötetét „Éneklő Hajnalok” címmel. Minden amerikai magyar író, művész összefogott, hogy Tarnóczy kötetének a legszebb könyv rangját harcolják ki. A nyomdai impresszum alá csak ezt írták: „Kiadatott a buffalói Hungária Kultúrkör 20 tagjainak lelkes segítségével.” Ez 1934-ben történt. A kötet illusztrálására amerikai magyar művészek vállalkoztak. Finta Sándor plakettje a költő érdekes profilját ábrázolja. Linek Lajos, Kober Leó az otthonról jött festőművészek, továbbá Kende Géza, Sarkadi Leó, Kallós Árpád, Fejszés Gyula egy-egy versét illusztrálják. Tarnóczy Árpád két versét maga látta el pompás festménnyel. PAJZS ÖDÖN <A ** O /ß.7 í'k; Felhők Isten trónja körül Ady Endréhez (haldiának tizedik évfordulóján) Küldd el csillagnak bús szemed, hogy Isten minden világát lássad és úgy keress a boldog fényességben holt szívednek szomorú társat. Tudom, hogy sok-sok a ravatal, hiszen a szívek mind halottak — de az enyémnél nincsen szomorúbb, nincs fájóbb és nincs halottabb. Üljünk mi össze borozóra „tíz jó év után a halálban” Én Szent Andoráskor virradóra a bánatodat megtaláltam. Üljünk össze magyart szeretni a sivatagos világ végén, hogy nagy bánatunk a pántlikázó víg vigadókhoz el ne érjen. Üljünk össze borozóra az Isten elé magyar árnyak, hogy ne kergesse ezt a mitbánom vén nótás népét más világnak. Ne lássa, hogy milyen vad farsang lobog a fajtánk beteg ágyán és hogy bokáznak a csizmás táncban az Adyk, Kossuthok koponyáján. Felhőzzük be Isten trónját és legyen a bánatunk rabja hogy csak a Te bús szemed lássa és csak az én szívemet hallja. Tarnóczy Árpád rajza A buffalói Petőfi szoborhoz Hozottisten, néma énekes, vén magyarokhoz, alvó tanyákra. Csendes világok, sírok széle az holt szívek árka. Itt nincs pohár és nincsen ének, itt szunnyadoznak már a vének és meg se hallják, hogy a végeken, a Niagara orgonája mellett Petőfi lelke énekel Hozottisten néma énekes, vén magyarokhoz, alvó tanyákra Pálok pipázó pálott népe ez, Patóknak árnya Itt nincs tovább és nincsen vissza mit bánja, már dal nem issza hogy indus szívek álmodó porán Petőfi gyújtó, néma énekéhez a Niagara orgonái. fejtagKawff Ä / & r'im» n z'dm Finta Sándor plakettje
