Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-24 / 6. szám

i Balázs Gyula igazgató átadja a szakmunkás­képző intézet emlékplakettjét Szabó Lászlónak, az MVSZ munkatársának FOTÓ: NOVOTTA FERENC KI VOLT DATTLER SZILÁRD? Az egyik budapesti szakmunkásképző iskola házimúzeumában az iskola új szerzeményeiből rendeztek kiállítást. A falakon a századforduló táján kézzel rajzolt és festett faerezeti minták. Ado­mányozójuk az Amerikai Magyar Szó ügyvezető bizottságának tagja, Dattler Lajos, aki már évtizedek óta él az Egye­sült Államokban. Még édesapja, Datt­ler Szilárd, egykori pápai asztalosmes­ter festette meg 1902-ben a különböző fák erezetének sajátos mintáit. S most fia a szakmunkásképző intézetnek aján­dékozta ezeket a műveket. Nézem a festményeket és arra gondo­lok, hány estét görnyedhetett föléjük egy ember hetvem-valaíhány évvel ez­előtt és mekkora utat jártak meg ezek a rajzok térben és időben, Pápától Amerikán keresztül idáig, míg eljutot­tak ennek a kis múzeumnak a falára. Fiatal asztalosipari tanulókkal együtt olvasom az üzenetet, amelyben az em­beri szorgalomról, precizitásról és a fa szeretetéről ír egy hajdan élt ember — azon a nyelven, ami hozzá a legköze­lebb állt, amelyet a legjobban uralt: a fa nyelvén. Egy műalkotás a közönségtől válik élővé. Itt, ebben az iskolában, ahol a famegmunkálás művészetére tanítják a fiatalokat, mindennap tanulók százai rohannak el ezek előtt a festmények előtt. S ha csak egy pillantást vetnek rájuk, már nem telt hiába az a sok este. Itt vannák a legjobb helyen. Kár lett volna ezeket az alkotásokat egy íróasz­tal mélyén, szekrény alján, padlás rej­tőkén vagy pince sötétjében veszni hagyni. Élt egyszer, valamikor a századfordu­ló táján. Pápán egy Dattler Szilárd ne­vű asztalos, aki mestere volt a szakmá­jának. Mától ezt 950 leendő asztalosmester tudja. (pokorny) Kovács I. Ferenc szobrai A legélvezetesebb is­kolai tanulmányok közé tartozik mikroszkóp alatt figyelni a levelek erezetét, a bőr metsze­tét vagy egy pillangó szárnyát. A sejtek egy­máshoz kapcsolódását, illeszkedését nézve, nem csak a mikrovilág rej­telmein gondolkodik el az ember, hanem felépí­tésük tökéletességében és a szokatlan formák­ban is gyönyörködik. Kovács I. Ferenc al­kotásai a mikrovilágot idézik. A művész 1920- ban született Magyaror­szágon, itthon végezte el az orvosi egyetemet is. Jelenleg Belgiumban él. A természettudomá­nyok iránti érdeklődése, tudományos kutatásai tették lehetővé, hogy szobrászként rátaláljon jellegzetes kifejezés­­módjára, s új utat nyit­­hason a képzőművészet­ben a valóság kifejezé­sére. A művészet és az élet szerves kapcsolatát hir­dető szobrai anyagi lé­tünk szerkezetét ábrá­zolják. Művei: levegőbe írt metaforák. A mole­kulák bronzszobrai test­meleget árasztanak, egészséges, ésszerű ta­golású, szép teret és for­mát alkotnak. (D. J.) 15

Next

/
Thumbnails
Contents