Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-24 / 6. szám

BÖLCSŐTŐL AZ ÖRÖKSÉGIG

fiz ÉDES

GRUflD

Hová tűnt az édes grund? Hol van mindannyiunk titkos farakása, csőszkunyhója, homokbombája? Mi lett a kerítéseken túl rejtőzködő titkokkal?

Hiszen mindegyikünk Nemecsek és Boka, Csónakos és Ács Feri volt valaha.

Vajon a mai kicsik hol találják meg a maguk álombirodalmát?

Nem kell közgazdásznak, szociológusnak, építészmérnöknek, pedagógusnak lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: Budapest játszótér-nagyhatalom.

Elég vasárnap délelőtt kiballagnunk a Városligetbe, felkapaszkodnunk a Gellérthegy oldalába, végigsétálni egy új lakótelepen — és máris látjuk, mit jelent a valóságban ez a megállapítás. Nem a kicsik játékban elmerült arcát kell vizsgálnunk, végtére is tíz év alatt a gyerek rongyfocival is bejárhatja az egész mesevilágot, hanem nézzük meg azokat az eszközöket: csúszdákat, mászőkákat, labirintusokat, hintákat, titokzatos faállatokat, homokozókat, ösvényeket és dombokat, amelyek legalábbis az Üveghegy elvarázsolt kastélyába segítik a kis kalandozókat.

Ám, aki mégiscsak a számokat és pedagógiai, társadalmi öszszefüggéseket részesíti előnyben, az megtudhatja a pontos adatokat is. Ütikalauzunk Radó Dezső, a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatója. Tőle tudhatjuk meg, hogy Budapest játszótereinek a területe jelenleg 120 hektár. Ez — egy gyermekre számított területben — a világ legelső városai közé emeli Budapestet. 1938- ban 125 játszóhely volt a fővárosban, 1960-ban már 323, ebben az évben pedig 1400. A játszóterek persze csak a parkok területének kis részét, nem egészen tíz százalékát jelentik. Hiszen a játszótereken — ez óhatatlan — lárma és futkosás van. Az idősebbek vagy éppenséggel a terhes mamák pedig inkább a csendet, a sétát, üldögélést szeretik.

Mi kell egy játszótérhez? — kérdezzük Radó Dezsőt.

— Elsősorban gondos tervezőmunka. Egy-egy játszótér terveinek kidolgozásánál közreműködő tervező csoportokban van peda-10