Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-24 / 6. szám

tftgfiffiEl ■ ERDEI FERENC Rajk László és a Népfront (Részlet) Rajk László nevével 1933 má­jusában találkoztam először. Törvénye volt az akkori társa­dalmi mozgásnak, hogy valami­revaló iparos gyermekei közül értelmiségi pályára is menjenek, s vastagon mondva, „új is le­gyen közöttük”. így volt ez a szé­kelyudvarhelyi Rajk családban is: Lajos orvos. Jenő mérnök. Endre és Gyula tisztviselő lett, s az utóbbiak közül Endre any­­nyira asszimilálódott a Horthy­­rendszer „úri középosztályába”, hogy később a nyilasuralom ide­jén államtitkár lett. Nem elvon­tan érdekes ez a probléma, hi­szen Lukács György és Révai József is a magyar kapitalizmus­ban felnőtt polgárcsaládok gyer­mekei. A kérdés az, hogy a har­mincas évek válságkorszakában egy tipikus magyar „népi csalá­di” pálya vonalából hogyan és miért tört ki a legtehetségesebb •fiú, s lett a munkásmozgalom harcosa és hivatásos forradal­már? Rajk Lászlóval személyesen 1945 májusában találkoztam. Legelőször a NÉKOSZ ügyében kerültünk bensőségesebb kapcso­latba. Én rrtagam — feleségem­mel, Majlát Jolánnal együtt — a kezdet kezdetétől közreműköd­tem a Győrffy-kollégium alakí­tásában, majd később a népi kol­légiumi hálózat kiépítésében. Amikor Rajk László hazajött, már javában „fújtak a fényes szellők”, s a kollégisták seré­nyen fáradoztak a földosztásban és újabb kollégiumok szervezé­sében s még sok egyéb terüle­ten. Amikor — közreműködé­sünkkel is — megismerte mun­kánkat, legfőbb patrónusunk lett, s anyagiakkal is, szervezési tanácsokkal is szüntelenül támo­gatta mozgalmunkat. A munkás-paraszt szövetség, az értelmiségi hivatás belső ösz­szefüggése a két nagy termelő­osztállyal, a magyar hazafiság, más szóval nemzeti létünk felté­telei a nemzetközi szolidaritás­ban — ezek voltak azok az esz­mei jegyek, amelyek a NÉ­­KOSZ-szal is, egymással is külö­nösen összekötöttek bennünket. S Rajk László tragédiájához tar­tozik, hogy e kapcsolatát a troc­­kizmus vádjának alátámasztásá­hoz használták fel, s lényegében azzal vádolták, hogy külön ha­talmi aspirációja érdekében szer­vezte ezt az ifjú gárdát. Rajk László 1949. március 15-én az újjászervezett népfront­nak, a Magyar Függetlenségi Népfrontnak a főtitkára lett. Az idáig vezető út azonban már nem volt egyenes. Az 1949. májusi választásokon még az MDP egyik jelentékeny politikusaként szerepelt. A vá­lasztások eredményét Károlyi Mihályhoz 1949. május 16-án írott levelében „teljes győze­­lem”-ként értékelte, hangsúlyoz­ta, hogy ez: „Hatalmas megerő­södése demokráciánknak, és nagy reményeket nyújt további problémáink megoldására.” Az optimista hangvétel aligha juttatta kifejezésre azt, amit Rajk László ebben az időben va­lószínűleg már tudott, hogy fo­kozódik a személyével szembeni bizalmatlanság. A Jugoszláviával való szakí­tás kiélezett légkörében megpe­csételődött Rajk sorsa: 1949. jú­nius 16-án azt közölte a Szabad Nép, hogy kizárták a párt sorai­ból, s ezt követően megindult ellene az eljárás. Ez a néhány hónap a drámai végkifejlés időszaka volt Rajk László életében. Az így kezdő­dött időszak a népfront számára a formális létezés helyzetét idéz­te elő, e népfront főtitkára, Rajk László számára pedig a mártír­halált juttatta osztályrészül. Emléktábla és utcanév tábla a Vígszínház falán fotö: geszti anna Budapestre látogatott Herbert Wehner, a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának elnöke, a párt elnökségének tagja, és tárgyaláso­kat folytatott a Magyar Szocialista Munkáspárt, a kormány és az ország­gyűlés vezetőivel. Képünkön: Kádár János és Herbert Wehner a tárgyaló­­asztal mellett. fotö: tormai andor — mti Közélet — diplomácia Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Moszkvában tárgyalásokat foly­tatott Leonyid Brezsnyevvel, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja főtitkárával a gazdasági kap­csolatokról, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről. * Mensáros Andor Nyugat- Ausztrália állam bánya- és ener­giaügyi minisztere magánlátoga­táson volt Magyarországon és néhány napot — szűk családi körben — Pécsett töltött. Eluta­zásakor baráti eszmecserét foly­tatott Molnár Istvánnal, a Ma­gyarok Világszövetsége főtitkár­­helyettesével és Szántó Miklós­sal, a Magyar Hírek főszerkesz­tőjével. * A magyar—amerikai gazdasá­gi és kereskedelmi kormányközi bizottság első, budapesti ülésén résztvevő amerikai küldöttséget Frank A. Weil külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette. * Amerikai tudósküldöttség tar­tózkodott hazánkban, dr. Harvey Averchnek. az Egyesült Államok országos kutatási alapítványa (NSF) főigazgató-helyettesének vezetésével. Tárgyalásokat foly­tattak a Kulturális Kapcsolatok Intézetével korábban kötött mű­szaki és természettudományos együttműködési egyezmény alap­ján végzett közös munka to­vábbfejlesztéséről. A KKI ven­dége volt — Yale Richmondnak, az ICA (Nemzetközi Kommuni­kációs Ügynökség) igazgatóhe­lyettesének vezetésével — egy amerikai kulturális delegáció is. amelynek feladata a kormány­közi kulturális, oktatási, tudo­mányos és műszaki-természettu­dományi egyezmény első végre­hajtási munkatervének kidolgo­zása volt. Károlyi Mihály születésének 104. évfordulója alkalmából dombormű­vet avattak a Fóti Gyermekváros műemlék kastélyának falán. Az első magyar köztársaság elnöke Foton töltötte gyermekkorát FOTO: DANIS BARNA — MTI Magyar—-kanadai tudományos együttműködésről szóló megálla­podást írt alá Budapesten Kö­­peczi Béla akadémikus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia fő­titkárhelyettese és André For­tier, a Kanadai Társadalomtudo­mányi Kutatási Tanács elnöke. * Közgyűlést tartott a Japán— Magyar Baráti Társaság. A ta­nácskozást megnyitó köszöntőt Nabesima Naocugo szenátor, a társaság elnöke, a felsőház költ­ségvetési bizottságának, vala­mint a parlament japán—ma­gyar képviselőcsoportjának ve­zetője tartotta. A közgyűlésen vendégként részt vett Rónai Ru­dolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, aki a ma­gyar festészeti kiállítás megnyi­tása alkalmából tartózkodott Ja­pánban. 4

Next

/
Thumbnails
Contents