Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 4. szám
Ktama? FELEKI LÁSZLÓ „LAJOS KIRÁLY NYAKTILÓJA” Megvallom őszintén és bűnbánóan, hogy 'amikor a fenti újságcímet olvastam, eléggé el nem ítélhető komolytalansággal azt hittem, hogy valami népdalról van szó, sőt dúdoltam is magamban: „Lajos király nyaktilója, bumsztirári ratitom tirárom ..Aztán kiderült, hogy kegy ele tsértő félreértésről van szó. A hír arról tudósítja az olvasókat, hogy Párizsban búsás áron megvásárolta valaki azt a nyaktilót (guillotine), amellyel XVI. Lajos francia királyt kivégezték. A hír olvasása közben nemcsak az jutott eszembe, hogy milyen kedves kis szobadísz lehet az új tulajdonos meghitt hajlékában ez a történelmi ereklye, hanem az is. hogy vajon kinek a birtokában lehetett eddig ez a figyelemre méltó emléktárgy, s még az is átfutott az agyamon, hogy a gyanútlan vásárló talán a minden hájjal megkent lelkiismeretlen nyaktiló-hamisítók áldozata, aki a maga romlatlan leikével szélhámosok hálójába került. Hosszas kutatás után sikerült megtalálnom Párizsban, egy mon tmart re-i utcában az Első Francia Ereklyeforgalmi Vállalat központi irodáját, amely különben egy kis szöbácska, de hatalmas raktár nyílik belőle. A tulajdonos, Monsieur Hauhagmaux igazgató eloszlatta aggályaimat. — A nyaktiló valódi. Egy Bourbon-hereegtől vásároltam, aki cigarettát árul kisebb kávéházakban. Gyakran kerül pénzzavarba, mert szeret inni, s ilyenkor elfeledkezik arról, hogy éppen a Nagy Francia Forradalom vetett véget a feudalizmusnak. A nyaktilót különben alaposan megvizsgáltam, márkás darab, rajta van a „Made in Japan” védjegy is, s tudjuk, hogy a japánok rendkívül megbízhatók a nemzetközi kereskedelemben. Ez pedig különösen napjainkban örvendetes, amikor egyre nagyobb az érdeklődés a régi történelmi emléktárgyak iránt. — Milyen ereklyék találtak gazdát mostanában? — kérdeztem. — Nem panaszkodhatom — mondta az igazgató. — Lehetséges, hogy a jómódú amerikai turisták így akarnak megszabadulni csökkenő értékű dollárjaiktól, de tény, hogy mindenért jó árat fizetnek. Csak az elmúlt héten sikerült eladnom a gordiusi csomót, Prokrusztész ágyát és Caesar kockáját. amelyet tudvalevőleg elvetett a polgárháború előtt. Van, aki régi kardokat gyűjt, s elképzelheti, milyen nagy volt az illető öröme, amikor Damoklész teljesen jó állapotban levő kardját meg tudtam neki szerezni. Megbízott, hogy kutassam föl a föld alól is isten kardját, esetleg Attila sírjában, s ugyanott talán isten ostora is előkerül. Megjegyzem, már nyomon vagyok. Van aztán néhány kockakövem a Hadak útjáról, néhány jászol Augiász istállójából. Előkerült Kolumbusz tojása is, sajnos, törött állapotban. Miközben az igazgató beszélt, a raktárból brekegést hallottam. — Hát ez mi? — kérdeztem. — Galvani békái. — Élő állatokat is be tud szerezni? — Természetesen. A kulturált kereskedelem lényege az, hogy a vevő sohase távozzék üres kézzel. Megvannak a capitóliumi ludák, továbbá Bálám szamara, a sátán kutyája és az a cethal, amelyben Jónás három napot töltött. Megjegyzem, Ikarosz szárnyai is előkerültek, egészen jó állapotban vannak, csak egy kicsit megolvadt rajtuk a viasz. — Látom, modem tárgyak is vannak itt. Például ez a gitár. — Kérem, az nem gitár, hanem Néró lantja, de lehet, hogy Orpheuszé. Néha nehéz felismerni az egyes tárgyakat, a japánok nem jól ismerik az ókor történelmét, akkoriban elzárkózott állami életet éltek. Az a tőr ott valószínűleg Brutusé, de lehet, hogy Corday Saroltáé. Ezt majd a kereslet dönti el. Diogenész hordóját és Arkhimédész csigasorát nem lehet eltéveszteni, de vigyázni kell, mert sok a szélhámos a szakmában. Nemrég például százszámra dobtak piacra Homérosz-fényképeket a szerző saját kezű aláírásával. Rám pedig egy ócska motoros jachtot akarták sózni, mint Noé bárkáját. Csak a férgek voltak valódiak benne. — Magyar vonatkozású emléktárgyai nincsenek? — Dehogy nincsenek, kérem szépen! Itt van Monsieur Botond buzogánya, Madame Deák vászna és az a pózna, amellyel Toldi Miklós megmutatta a Buda felé vezető utat. Vannak a vevőknek különleges kívánságaik is? — De még mennyire! Különösen az amerikaiaknak vannak néha a lehetetlennel határos kívánságaik. Az egyik azt követelte, hogy szerezzem meg Arisztotelész zsebóráját és Hannibál géppisztolyát. Megszereztem. Nincs mese. inkább lejárom a lábamat. Semmilyen fáradtságtól nem riadok vissza. Jelszavam: a vevő mindenekelőtt ! Elismerően néztem körül az évezredekről beszélő raktárban. — Jó szakma ez! — bólintottam. — Itt minden időálló. Az igazgató legyintett. — Ahogy ezt ön elképzeli! Hogy csak egy példát mondjak: Newton almája rám rohadt, és már csak mint Schiller almáját tudtam eladni. ÓBUDÁN GAZDAG FALU- Ha megígéred, hogy jó leszel, - Pestről hozattak egy jónevű sebészt böllérnekl abbahagyhatod a bámészkodást... VASVARI ANNA RAJZA LEHOCZKI ISTVÁN RAJZA 28
