Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-24 / 4. szám

FOTÖ: SIPOS GÉZA Franki Péter hazai szereplése ezúttal a karácsonyt megelőző héttől az új év kezde­téig ívelt. A világhírű zongoraművész hang­versenysorozata zenei életünk ünnepi ese­ményének bizonyult. Négy budapesti kon­certje közül az első kettő zenekari volt: Fe­­rencsik János vezényletével az Erkel Szín­házban Brahms B-dúr zongoraversenyét szó­laltatta meg, a harmadik estén hazai művé­szekkel együtt, lenyűgöző műsorú kamara­esten játszott, majd mindezt izgalmas szóló­esttel koronázta meg. Sőt idejéből még arra is futotta, hogy Kecskeméten is pódiumra lépjen. — Ha jól emlékszem, Ferencsik Jánossal az utóbbi évtizeflgkben alig játszott. . . — Ferencsisicel idehaza, kezdő zongoris­ta koromban kétszer-háromszor szerepeltem együtt, aztán hosszabb szünet után, egy amszterdami hangversenyen kerültem össze vele. Azóta hol itt, hol ott, csak magánem­berként láttam viszont. Művészetét mindig igen nagyrabecsültem. így hát rendkívüli öröm volt számomra, hogy Budapesten most megint vele játszhattam ... — Legutóbb két és fél esztendővel ezelőtt hallottuk idehaza. Egyik estjén Bartók két hegedű—zongora szonátáját játszotta, régi barátjával és gyerekkaruk óta kamarazene­­partnerével, Pauk Györggyel. Ügy tudjuk, hogy a két szonáta előadását most itthon le­mezre rögzítették. — Pauk György ezúttal azért jött Buda­pestre, hogy Láng István új Hegedűverse­nyét játssza lemezre. Ily módon, szerencsés véletlen folytán, mind a ketten családostul Budapesten karácsonyoztunk, s ez kedvező alkalom volt a Bartók-szonáták lemezfölvé­telére. Csaknem egy szuszra, két nap alatt, készültünk el vele. úgy éreztük, sikerült jó formában, koncentráltan játszanunk . . . — Egyébként évről évre mind nagyobb feltűnést keltő lemezfölvételéröl hallunk. Schumann lemezsorozatának a híre hozzánk is eljutott. — Az elmúlt év legjelentősebb eredménye számomra az volt, hogy befejeztem Schu­mann valamennyi zongoraművének a le­mezre játszását. Ezt a gyönyörűséges munkát hat évvel ezelőtt kezdtük meg a Vox lemez­vállalattal. Tizenöt lemezen csupán a szóló műveket játszom, három lemezen a négyke­zeseket és a két zongorásokat, Schiff András­sal együtt. Schumann zenekari műveit egy lemezre rögzítettük Fürst János vezényleté­vel. A sorozatból négy kötet —, amelynek mindegyike három-három lemezt tartalmaz — az USA-ban már napvilágot látott és Lon­donban is megjelent belőle két kötet. — Szólóestjén Schumann egyik művének igen érdekes magyarországi bemutatójával lepett meg. „Tanulmányok szabad változatok formájában Beethoven témájára . . .” Hol ku­tatta föl? — A mű Schumann vázlatkönyvében buk­kant elő s az 1830-as évekből származik. A téma magva Beethoven VII. szimfóniájának a lassú tétele, de más Beethoven-szimfó­­fiákból is fel-felhangzik egy-egy idézet ben­ne. Schumann életében meg sem jelent nyomtatásban, mindössze három alkalommal dolgozott rajta, a -mű végül is nem kereke­dett egésszé, így hát ad libitum, vagyis tet­szés szerint adható elő. — Vajon mikor halljuk Budapesten, híres trióját, amelyet Pauk Györggyel és Ralph Kirshbaummal együtt alakított? — A trióval 1980. áprilisában szerepelünk Budapesten. Az elmúlt év nyarán az Edin­burghi Fesztiválon játszottunk együtt, az idén pedig Londonban és Manchesterben hat­hat estén Beethoven valamennyi hegedű— zongora, cselló—zongora szonátáját és triór­­ját szólaltatjuk meg. Külön öröm számomra, hogy ily módon mind a huszonkét mű zon­goraszólamának az előadása énrám hárul. — Hány alkalommal koncertezik évente? — Általában nyolcvan-száz estén. Ennek a nagv számnak ijesztő voltát az enyhíti, hogy a zenekari és szólóesték kamarestékkel vál­takoznak. A kamaraesteken kottából ját­szunk, s ez másfajta felelősség, másfajta kon­centráció valamelyest csökkenti a megter­helést. — Budapesti kamarazeneestjén a Bartók vonósnégyessel Schubert Pisztrángötösét ját­szották, nyilván nem első ízben szerepeltek együtt... — Már többször és mindig örömmel ját­szottam velük. A Pisztrángötöst a Bartók vonósnégyessel néhány héttel ezelőtt Lon­donban játszottuk, ottani koncertünkön pró­bálgattuk, ízlelgettük, hogyan is hangzik ez majd Pesten, a Zeneakadémián. — Huszonkét év óta él külföldön és tizen­hét évvel ezelőtt telepedett le Londonban. Hol érzi magát a legjobban? — Akkor vagyok a legboldogabb, amikor családi körben lehetek. Gyerekeim Angliá­ban születtek, Jutka tizenhat és féléves, And­ris tizennégy. Mondanom se kell, hogy mind a ketten jól beszélnek magyarul, hiszen oda­haza csakis magyar szót hallanak. Egyéb­ként az idei szezonban családunk legnagyobb zenei eseménye az volt, hogy Andris az Eng­lish National Operában A varázsfuvola második fiújának szólamát énekelte, hét előadáson. Mi szülők mind a hét estét végig­ültük. Hogy gyerekeim a zenei pályát vá­lasztják-e? Azt nem tudom. Jutka klarinéto­­zik, Andris jól csellózik, de hogy mennyire vi­szik, az még a jövő titka. — Vajon a sok turnézás közben, jut-e ide­je a rendszeres gyakorlásra, repertoárjának gazdagítására? — Nem vagyok az eszeveszett gyakorlók fajtájából való. Repertoárom igen nagy, leg­alább ötven zongoraversenyt foglal magába. Most azon munkálkodom, hogy a repertoá­romat valamelyest csökkentsem. — Tervezi-e, hogy valamikor dirigáljon is? — Én az a ritka zongorista vagyok, aki nem akar dirigálni. Megértem a vezénylő zongoristák ambícióját, hiszen alighanem a legnagyobb élmény az, amikor valaki a ze­nekar élén áll. De hát a karmesterség pszi­chológiai ténykedés is, és én nem vagyok pszichológus. Az én kifejezési eszközöm az. amikor magam játszom a magam hangsze­rén. A közönséget ily módon tudom legin­kább meggyőzni a magam elképzelésének az igazáról. GÁCH MARIANNE 15

Next

/
Thumbnails
Contents