Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-13 / 1. szám

BALOGH, THOMAS, LORD (1905-) magyar származású, angol közgazdász. Budapesten, Berlinben és a Harvard Egyetemen végzi tanulmányait. 1927-28-ban a berlini Magyar Intézet ösztöndíjasa, 1928-30-ban Roekefeller-ösztöndíjas. 1931-39: banktisztviselő. 1939: az oxfordi Balliol College, I960: az oxfordi egyetem közgazdász előadója, 1950-64: a Munkáspárt Végrehajtó Bizottsága gazdasági és pénzügyi bizottságának tagja. Tevékenykedik a FAO-ban és az ENSZ latin-amerikai és afrikai A minneapolisi, madisoni és a Harvard Egyetem meghívott professzora. 1964-68-ig a brit kabinet gazdasági tanácsadója. Magyarul megjelent: A német pénzromlás oknyomozó története (1928). (Ki Kicsoda? — Budapest, 1972) Hampstead egyik legrégibb épületében, jellegzetes Tudor-házban lakik Balogh Tamás. Házszáma nincs az épületnek, csak neve: The old Bank Building, az ódon bankház. Stílszerű az elnevezés. Balogh Tamás ban­kárként kezdte pályafutását. Ez a pálya a magyar közgazdászból, a Pázmány Péter Tu­dományegyetem jogi karán Navratil profesz­­szor egykori adjunktusából angol minisztert csinál és a Lordok Házának első magyar tag­ja lesz. S a magyar szónak itt hangsúlya van: az angol politikus és közgazdász ma is jól beszél magyarul. Hogyan őrizte meg magyar beszédkészsé­gét? — Családom egy része, szüleim itt éltek 1961-ig, halálukig. Aztán itt él számos hon­fitársam, akikkel rendszeresen összejárunk. Közéjük tartozik Káldor Miklós — lord Ni­cholas Káldor — az oxfordi egyetem pro­fesszora, nyugalmazott miniszter —, Kürti professzor, a világhírű fizikus, akikkel együtt jártam a Mintagimnáziumba, Barna Tibor professzor, a kitűnő nemzetijövedelem-szak­­értő. Érdekes, hogy olyan kis ország, mint Magyarország, ennyi embert „termelt” kül­földi egyetemek részére. Mi ennek az oka? Sokan a Mintagimná­ziumban látják ennek a titkát. — Ez nem így van. Az Evangélikus gim­názium, a Trefort utcai Mintagimnázium és talán a piaristák, ez a három iskola adta a világnak Neumann János matematikust, Fell­ner Vilmos közgazdászt, Szilárd Leó atom­fizikust. S nem hiszem, hogy ez főként a ta­nárokon múlott. Jómagam is 32 éven át ta­nár voltam Oxfordban. A tanár befolyása abban rejlik, hogy megmondja, mit érdemes elolvasni, és milyen szemmel kell vizsgálni az olvasmányókat. Nem tudok ma már úgy­nevezett nagy gondolkodóra visszaemlékezni gimnáziumomban. De kedvesek voltak a taná­rok, kis osztályokat tanítottak, a diákok pe­dig ambiciózusak voltak. Nehéz volt egy bevándoroltnak Angliában ilyen nagy pályát befutni? — Nem. Ez könnyebb volt, mint a Horthy- Magyarországon. Jogot végeztem az egyete­men, mellette a Hitelbankban dolgoztam. Az­tán írtam egy könyvet az inflációról, amit az Akadémia kiadott, és ösztöndíjat kaptam Németországba. Ott nagy szerencsém volt, mert olyan témával foglalkoztam, amit a Né­met Jegybank felkapott. Ismét szerencsém Lord Balogh volt, kaptam egy Rockefeller-ösztöndíjat. Nem tudom elképzelni, hogy azért, mert ír­tam egy jó cikket, Popovits vagy Imrédy — a Magyar Nemzeti Bank elnökei — bevittek volna a Jegybankba. Mégsem lehet ezt az életpályát szerencsés véletlenek halmozódásának tekinteni, mert először meg kellett írnia könyvét, hogy egy­általán megismerhessék. — Ezt így is lehet mondani. Én még most is abban a hitben vagyok, hogy a szerencse nagy szerepet játszott. Mert például az én harvardi professzorom ákkor lett az Angol Nemzeti Bank tanácsadója, amikor én Ang­liába kerültem. Neki meg volt rá a lehető­sége, hogy engem elhelyezzen. Az igaz, hogy én írtam egy pár jó dolgozatot az ő szemi­náriumában. De ha nem jött volna Angliá­ba, akkor azok a dolgozatok nem hatottak volna az életemre. Nem hátrány-e Angliában, ha valaki be­vándorlóként kezdi pályáját? — Sokkal könnyebb Angliában karriert csinálni külföldi akcentussal, mint munkás­osztálybeli akcentussal. Legalábbis abban az időben így volt, amikor idekerültem. S me-A Trefort utcai gimnázium épülete - ma GÁBOR VIKTOR ÉS GESZTI ANNA FELVÉTELEI gint szerencsém volt. Warburg német ban­kár Hamburgból Franciaországba, majd Lon­donba küldött, hogy megismerjem a szak­mát. Egyik tanárom Schumpeter volt, aki levélben beajánlott Keynesnek. Az utóbbi meghívott ebédre. Keynes nem tudta meg­érteni, hogy a franciák miért importálnak aranyat. Én pár hónapig Franciaországban voltam, és néhány szóval meg tudtam ma­gyarázni ennek az okát. Ez a zseniális em­ber azt gondolta, hogy az, aki tudja, amit ő nem tud, szintén zseniális. így ő is pártolt engem. Meglepő, lord Balogh szerénysége. Min­dent a forgandó szerencsének tulajdonít, jól­lehet mindig egy-egy sikerült mű, vagy ma­gyarázat hozza a fordulatot. Öt elsősorban képességei tették alkalmassá rá, hogy sze­rencséje legyen. Nehéz ember is volt. Paul Streeten azt írta róla, hogy sokszor előre lát­ta az eseményeket, de nem hittek neki. 1929 előtt megjósolta a válságot. A háború legele­jén szükségesnek nyilvánította a kötött de­vizagazdálkodást. Nem lehet kellemes, ha az ember jól és he­lyesen előre látja az eseményeket. — Nem szabad hat hónapnál előbbre lát­ni. Ha bekövetkezik, amit az ember 3—4 év­vel előbb észrevesz, akkor először nem hisz­nek benne, azután megsértődnek. Van. aki azt állítja, hogy a jóslat okozza a bajt. Balogh professzor gyakori vendég Magyar­­országon. Előadásokat tart, nemzetközi kon­ferenciákon beszél. — Az embernek az a benyomása, hogy Magyarországon a mezőgazdaság nagyon szé­pen fejlődött, és ez függetlenebbé tette az országot. Az iparosítás is előrehaladt, és na­gyon értékes korszerűsítést hajtottak végre. Az ember ismeri a magyar szakértőket, eb­ben az országban nagyon sok okos ember él, és mindenki megmondhatja a vélemé­nyét. Ez a fejlődés nagy hajtóereje. Egy Magyarországról származó, közép-eu­rópai élményanyaggal, történelmi ismeretek­kel, hagyományokkal és emberismerettel ren­delkező tudós, hogyan tudott az angol viszo­nyok közt eligazodni? — Ez az élményanyag nagyon hasznos volt, hiszen tanúja voltam az Osztrák—Ma­gyar Monarchia felbomlásának, és elkerül­tem Angliába, ahol az angol világbirodalom húsz év alatt esett szét. Ezek a tapasztalatok nagyon sok felismeréshez vezettek. DR. BÁCSKÁI TAMÁS 12

Next

/
Thumbnails
Contents