Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-08 / 7. szám
SOLTI GYÖRGY „Kíváncsi természetű vagyok, minden érdekel” MAGYARORSZÁGRÓL — VILÁGNYELVEKEN Solti György két hangversenye a Bécsi Filharmonikusokkal a budapesti Erkel Színházban kétségtelenül az évad legizgalmasabb eseménye volt. Márcsak azért is, mert a világhírű karmester harminc év óta első ízben látogatott haza. Ahogy mondja: „Féltem az emóciótól, a lelki megrázkódtatástól, azért is vonakodtam ettől több évtizedig..Az emóciótól most sem menekült meg, hiszen szemmel láthatóan elérzékenyült, amikor koncertjei után ujjongó tapsviharral, s hangos éljenzéssel ünnepelték. Idejéből mindössze két napra futotta, csak ennyit töltött idehaza, de ellátogatott a Zeneakadémiára, sorra járta azokat a termeket, ahol egykor Dohnányi, Kodály és Weiner növendéke volt, s megkereste azt a budai házat is, ahol fiatal korában lakott... Különleges zenei tehetsége már iskolás korában megnyilvánult. Pályáját a budapesti Operaházban korrepetitorként kezdte. Amikor 1937 nyarán a Salzburgi Ünnepi Játékokra utazott, hogy meghallgassa az előadásokat, váratlanul arra kérték, helyettesítse ott a megbetegedett korrepetitort. Elvállalta, beugrott, és így került rögtön Toscanini közvetlen közelségébe. Két nyáron volt mellette korrepetitor, majd 1938. március 11-én került sor arra, hogy a budapesti Operaházban maga álljon a karmesteri pulpitusra. A Figaró házasságát dirigálta, nagy sikert aratott, s csak előadás után közölték vele, hogy Hitlerék aznap este rohanták le Ausztriát. Az Anschluss vetett véget karmesteri karrierjének a budapesti Operaházban. Solti Györgyöt ma világszerte a nagyok között is egyik legnagyobbnak ismerik el. Néhány héttel ezelőtt a londoni Decca hanglemezgyártó ünnepi fogadást rendezett Solti György tiszteletére abból az alkalomból, hogy harminc év óta működnek együtt, s most újabb ötéves szerződést írt alá. Solti száznál több lemeze a Föld minden tájára eljut. — A lemezfölvétel — mondja — számomra nemcsak öröm, hanem hasznomra váló tanulság is. Ma a műveket már nem szétdaraboltan, apró részletekben rögzítik, hanem egyhuzamban egész tételeket játszunk végig, és így veszik föl. Ilyenformán a lemezek hangzása sokkal élőbb és valószerűbb, s mindinkább megközelítik az élő hangverseny hatását. Ez a jelenség jó érzés a karmesternek is, a hallgatónak is. A jó lemez, minden ellenkező híreszteléssel szemben mind több zenehallgatót vonz az operába, a hangversenyterembe, igényesebbé neveli a közönséget, csiszolja ízlését. Solti György tevékenysége több évtizedig jórészt az opera műfajához kötődött, a müncheni, majd a frankfurti főzeneigazgatói posztról a londoni Covent Garden élére került. S épp a Covent Garden felvirágoztatásának elismeréseképpen az angol királynő a Sir rangját adományozta a budapesti születésű Solti Györgynek. London Után a Chicagói Szimfonikus Zenekar következett, Reiner Frigyes, az ugyancsak magyar származású nagy karmester utódjául hívták meg. — Reiner Frigyes távozása után, az én szerződtetésemig a Chicagói Szimfonikus Zenekarnál tíz év interregnum volt. Én most kilenc és fél év óta dolgozom velük, s úgy érzem, az együttes eddigi pályám legeszményibb zenekara. Mielőtt odakerültem, huszonöt évig jóformán csak operát dirigáltam és csupán mellékesen jutott időm arra, hogy hangversenypódiumon is vezényeljek. Ügy éreztem, itt az ideje annak, hogy az arányt megfordítsam, s munkám javarészét hangverseny vezénylésének szenteljem. Az opera műfajától most sem szakadtam el: az idén a szezon végeidé a Falstaffot dirigálom a londoni Covent Gardenben, majd 1980-ban ugyanezt az operát a bécsi Staatsoperben, és rá egy évre a Mesterdalnokokat a milánói Scalában. Hogy már budapesti éveimben az Operaház falai között nőttem föl, ezt későbbi pályámon is hasznosnak éreztem. Minden fiatalnak azt tanácsolom, hogy karmesteri tevékenységét csakis operában kezdje. Az opera sokkal bonyolultabb, tanulságosabb, többrétűbb fdadatót ró a karmesterre. mint a hangverseny dirigálása. A gyakorlott, jó operai karmesterből később csaknem magától értetődően lesz jó szimfonikus dirigens. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a fordított sorrend nemigen válik be. — örömmel hallgatom, hogy ma is milyen jól beszél magyarul. Ugyanezt tapasztaltam néhány évvel ezelőtt, amikor Londonban találkoztunk. Vajon miért terjedt el a hír, hogy elfelejtette anyanyelvét? — Ez badarság. Az anyanyelvét senki sem felejtheti el. Igaz, hogy nekem harminc év óta jóformán semmi lehetőségem sincs arra, hogy magyarul beszéljek. A feleségem se magyar, s munkatársaim sem azok. Két kislányom — az egyik ötéves, a másik nyolc — egyelőre csak angolul beszél. Tavaly, amikor velük együtt voltunk Monte Carlóban, Katona Tibor, az ottani fesztivál igazgatója megtanította őket arra, hogy „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs...” A gyerekeknek ez igen tetszett, és akkor nekem kedvem kerekedett, hogy megtanítsam őket egy igazi szép magyar dallamra és szövegre, Kodály Magyar Népzene gyűjteményéből: „Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni..Egyébként a gyerekeimet nyáron el akarom hozni Solti György és felesége a budapesti Hotel Intercontinental előtt Koncz Zsuzsa felv. Magyarországra, mert fontosnak érzem, hogy megismerkedjenek a gyökerekkel, hogy lássák azt a tájat, ahol az apjuk született ... — Hogyan emlékszik vissza a hazai zeneakadémiai tanulóéveire? — A Zeneakadémia csodálatos légköre örökre belémvésődött. A legmeghatottabban Weiner Leó kamarazene óráira emlékszem vissza, ö a világ egyik legkiválóbb muzsikusa volt. S ma is emlékszem a zongoraórákra: Székely Amoldhoz, majd Dohnányihoz Fischer Annievel jártam, igen jó barátság szövődött köztünk, sokat szerepeltünk együtt. Kodálynál végeztem zeneszerzést, életre szóló élményekkel gazdagodtam. Hálám jeléül mindazért, amit fiatal koromban a Zeneakadémián kaptam, budapesti koncertjeim honoráriumát két tehetséges fiatal karmesternek ajánlom föl, afféle külföldi ösztöndíjként, fél-féléves tanulásra. — Kit ismer a mai magyar zenészek közül? — Sokmindenkit. Most hadd említsem meg, hogy jövőre Ferencsik János Chicagóban vendégszerepei, a Szimfonikus Zenekart vezényli, és ennek örömmel nézek elébe. Amikor legutóbb az Állami Hangversenyzenekarral Chicagóban koncertezett, találkoztam vele ugyan, de sajnos nem tudtam meghallgatni, mert aznap este én is dirigáltam. Akik jelen voltak a Ferencsik-esten, közitük a feleségem is, igen dicsérték őt is, a zenekarát is. A fiatalok közül tavaly Sass Sylviával ismerkedtem meg Londonban, amikor Deccánál lemezfölvétele volt. Nagy tehetsége, gyönyörű hangja, egyéniségének bámulatos ereje rendkívül megragadott. Olyannyira, hogy megállapodtunk: jövőre azon a lemezfölvételén, amelyen én dirigálom Bartók Kékszakállú herceg várát, ő énekli Judit szólamát. Partnere, vagyis a Kékszakállú herceg Kováts Kolos lesz. A fiatal basszistát most Budapesten hallgattam meg, igen nagy tetszéssel a Zeneakadémia egyik termében. — Jár-e olykor koncertra, operába? — Járok, amikor csak lehetőségem nyílik rá. Kíváncsi természetű vagyok, minden érdekel. Szívesen meghallgatok jó karmestereket, és fiatal énekeseket. Általában örülök, amikor fiatalokkal dolgozhatom együtt. — Vajon nem gondol-e arra, hogy Budapesten egy magyar zenekart is vezényeljen? — Bizonyára sor kerül majd rá. Ha majd időt tudok szakítani, nemcsak a hangversenyekre, hanem a próbákra is ... Gách Marianne Vajda Gábor Angol, francia, orosz, spanyol nyelven jelenik meg és jut el havonta mintegy száz országba immár évtizedek óta a Magyar Szemle című képes folyóirat. Kettős feladata: bemutatni Magyarországot a világnak és szemléltetni, milyen helyet foglal el napjainkban Magyarország a világban. E célok szolgálatában tájékoztatja olvasóit a lap írásban és képben az ország mai kulturális, gazdasági, politikai életéről. Cikkekben, riportokban számol be az eredményekről és problémákról, az örömökről és a gondokról. Sorozataiban a magyar történelem, a magyar nyelv került sorra az előző esztendőkben, 1978-ban pedig a magyar irodalom, amelynek nemcsak történetét ismerteti, hanem havonta közöl kincsestárából egy-egy elbeszélést, és időnként — mint például az Ady-centenárium alkalmából — ízelítőt ad költészetünk gyöngyszemeiből is. A legutóbb megvalósított műszaki fejlesztés lehetővé tette, hogy a lap színes műmellékletet szenteljen a magyar képzőművészek alkotásainak. Miután előbb sorra ismertették Magyarország állami felépítését, politikai, gazdasági, kulturális intézményeit, szervezeteit, megmutatva, „hogyan működik” egy szocialista ország, miképpen fejti ki tevékenységét a Hazafias Népfront, az Országgyűlés, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a szakszervezeti mozgalom, milyen módon valósul meg a munkahelyi demokrácia, hogyan vezetnek egy szocialista nagyvárost, gyárat, termelőszövetkezetet és így tovább, ez évben megyéről megyére járnak a Magyar Szemle munkatársai. Feltárják egy-egy tájegység múltját és mai életét, kulturális értékeit, idegenforgalmi érdekességeit. Eljutnák megyei központok mellett a kisvárosokba, községekbe és tanyákra is. Képet adnak arról, hogyan érvényesül — ha kell küzdelmek árán — helyi viszonylatban, közigazgatásban, ipari, mezőgazdasági üzemben, 'lakótelepen a közösség és az egyén érdeke. Portrériportok szemléltetik tudósok, művészek, munkások pályafutását, a magyar karrier-történetekét. A lap állandó rovatai (Gazdaság, Kultúra, Képek-hírek) folyamatosan értesítenek az ország újdonságairól, az épülő ipari létesítményektől a legutóbb megjelent hanglemezekig. Színházainkat, zenei együtteseinket külön képriportok mutatják be. Tapasztalatok igazolta meggyőződésünk, hogy egy ország népének alkotó munkája külföldön élvezett tekintélyének szilárd alapja, s a világporondon kifejtett tevékenység segít megteremteni a béke és széles körű együttműködés nemzetközi hátterét a magyarság boldogulásához, valamint ahhoz, hogy hazánk lehetőségei szerint hozzájáruljon a haladás globális élőreviteléhez. A Magyar Szemle ezért rendszeresen foglalkozik az ország sokrétű nemzetközi kapcsolataival. Ismerteti politikai, kulturális, gazdasági jelenlétünket a világban. Az eseményeket nyomon követve tájékoztat a magyar külpolitikáról, a gazdasági együttműködés alakulásáról, a külföldön is megbecsült vagy még nem ismert, de érdeklődésre méltán számot tartó magyar szellemi és anyagi alkotásokról és a külvilág értékeinek áttételéről. A Magyar Szemle szerkesztősége számít a Magyar Hírek olvasóinak, a külföldön élő magyaroknak a segítségére abban, hogy az eddiginél eredményesebben oldhassa meg feladatát. A szerkesztőség (címe: 1073 Budapest VII., Lenin körút 9—11.) vagy bármelyik magyar külképviselet készséggel küld mutatványszámot az érdeklődőknek. Ha érdemesnek tartják, rendeljék meg magyarul nem olvasó rokonaik, barátaik, v ismerőseik címére vagy nyerjék meg őket előfizetőül (előfizetést a Kultúra külkereskedelmi vállalat vesz fel, címe: H—1389 Budapest, postafiók: 149, a Magyar Nemzeti Banknál, H—1850 Budapest, nyitott számla száma: KULTÚRA 024/7), illetve küldjék meg a szerkesztőségnek azok címét, akik igényt tartanak mutatványszámra. Mindenekelőtt azonban írják meg véleményüket, szóljanak hozzá cikkeinkhez, mondják el, hogyan szolgálhatná a Magyar Szemle jobban a közös célt: Magyarország bemutatását a világnak, Magyarország helyének megmutatását a világban. 4
