Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-11 / 5. szám
MAGYAR KÖLTŐKA NAGYVILÁGBÓL A KORTÄRS CÍMŰ BUDAPESTI IRODALMI FOLYÓIRAT 19*8. márciusi számában válogatás jelent meg a Kéládi Miklós szerkesztette antológia kéziratából. Ebben az összeállításban szerepel Bakucz József, Horváth Elemér és Tűz Tamás az Amerikai Egyesült Államokból, Vitéz György és Kemenes-Géfin László Kanadából, Dedinszky Erika és Kibédi Varga Áron Hollandiából, Gömöri György Angliából, Kristóf Ágota és Major Zala Lajos Svájcból, valamint Thinsz Géza Svédországból. Mi e válogatásból közlünk néhány verset. VITÉZ GYÖRGY Bartók New Yorkban „TELE TÁSKÁVAL KELL ELMENNEM 1 l. Nem a lázra, nem a szédítő gyöngeségre, nem a halálra, a Rendet szétdúló rendre panaszkodott mely idegen zárakba illeszti a pufók violinkulcsokat. Nem nyitni, lakatra zárni, hétszeres erős lakattal a Kékszakállú kulcsai ezek. Nincsen könyörgő szopránhang, nincsenek hangfogós hegedűk nincsen varázslat, megcsukló hangú öreg székelyek balladája ráolvasó anyóka Háromszékből aki a zárat kinyittassa. Magashomlokú hegyek integetnek óh, azok nem a Mátra csúcsai, a Fisk Building öklik az égre, más nem is látszik ide az ablakból, az ötvenhetedik Utcán papírzacskókat ékel a szél a szélesvállú járdák hasadékaiba. A karolinai naptól egészségesre hazudott test szikkadt, könnyű (42 kiló) — mint a triangulumok csengése mint az utolsó ütés a kínai dombon, mint a be nem fejezhető tételek kérdései egy más világból visszaszóló intés kicsit bántón, megszégyeníttetőn, hogy mi nem mehetünk be a mennyek országaiba mert előbb meg kell halnunk, halálnak halálával meg kell halnunk, hogy az Örökkön Elök üzenetéből megérthessük a legegyszerűbb mondatot. II. Irtózatos szokás: Amerikában kifestik a holtakat, az arcot parafinnal gömbölyítik élő-elégedetté, hogy a gyászolók egy kicsit azt hihessék nem is olyan iszonyú a halál. Vajon elkerülte-é a felbomló test e végső meggyaláztatását, az álorcás hazugság önmagát ájtatossá gúnyoló festékeit, ... Teli táskával... ki megy el közülük a Másik Világ nyittató kulcsaival, megcímzett, gondosan fogalmazott, életbevágóan fontos üzenettel? (Hanyattfeküsznek már a hegedűk az őserdőben este lesz; a bőgőt majmok forgatják a cseleszta fényes billentyűin peckes páva sétál, a gongot surranó tigrisek farka érinti s duhaj legények sarkantyúja alig döngölt vályogpadlón komoly bogarak sírját ássa.) Ismét magunkra hagytak, ismét üres levélszekrényünk; csak a harangok himbálóznak: a herceg várának mesebeli leverhetetlen lakatjai. Í — — ■ . ■ » KIBÉDI VARGA ÁRON A nap éjszakát rejteget... WEÖRES SÁNDORNAK< A nap éjszakát rejteget a hullám tengert takar kékség palástolja az eget (üveg fedi a szemet, függöny a halált, szín a húst és forróság a szenvedélyt) szavak és tárgyak osonnak közénk száz ürügyet és boldog akadályt csúsztatunk a való elé fel kell fedni a szemeket fel kell fedni a tengert ki kell osonni a szavak közül be kell lépni a nap mögé belépni a tér mögötti térbe felhangolni a szótlan szavakat valóra váltani a vakságot rejtélyek kulcstalan nyitányát és íme lehull az éjről a nap a tengerről a hullám a szenvedélyről a hús lehull az időről a percek leple Kitárom a fekete oszlopokat mert reggel van és kinyúlt az élet — megpörgetem a bokrokat megvetek minden diszletet fal hull ház hal: tőbe szorítva! irtom a romlandó dolgokat a sikolyt a keselyűt a homorú embert fény marad és marad az ami kerek kitakarítom az emberek világát Sebhely nélkül járnak a boldogok sebezhetetlen utazók — most irtom a sebeket vasúti jegyet és póruljárt szerelmet most, most irtom és a sebezhetetlen utazó magától indul és magához tér meg boldog a tiszta világban Megérti a boldog embert a szerelem: teste kinyílik becsukódik mint a kopoltyú — lelke Istenhez szól, elolvadnak az oszlopok és a falak világít a tiszta szerelem TŰZ TAMÁS Rögtönzés Babocsay Lajos (Párizs): Ady emlékének PILINSZKY JÁNOSNAK' 1. Elporladnak a díszletek marad a fény marad az ami kerek kitakarítom az emberek világát Székely Vera (Párizs): Szeretném, ha szeretnének THINSZ GÉZA E percben a zátonyra futott kezek, a megfeneklett szonatinák, összeáll, széthull a világegyetem. De kint a kertben mégis a szemek csöndje, mintha most kezdődnék az örökkévalóság. 2. Ahogy a napszemüveg mögött nem tudom: pokol-e vagy mennyország. Pattogatott kukoricát ropogtat a tündér s én összegezem a máglyákat a mediterrán éjszakában. Három riadt tekintet azt mondatja velem, hogy a feliratok értelmét egyszer már jó volna kibogozni. 3. A homokpartokon, mindig a homokpartokon s a köréjük fonódó lehetetlenségeken. Egybeforraszt az írott nyelv mágiája, de a tenger, az megint messzevisz. Darabokra tép a révület tigrisfoga. Pátkai Ervin (Párizs): Góg és Magóg fia vagyok Novotta Ferenc reprodukciói GÖMÖRT GYÖRGY Hajnali úton Hajnali hatkor, hogy elindultam Stranraerböl a dumfriesi úton fejem fölött a füstölgő-gomolygó kelta éggel és elhaladtam a tenger mellett, aki álmában édesen mosolygott, mint a gyermek — és az út szélén sárga bokrok serkentek kicsiny neszekkel, és még a szél is rózsaszín kedvvel, tenyerét csapkodva ébredt — ! akkor hirtelen mind belémnyilalltak ébren-ért pesti hajnalaim, érő-korom nyers, kábult-didergős hajnalai és szinte újra kihalt utcákat róttam kopogva, lépteim egy-egy szárazon sercegö söprűvel feleseltek, az első villamos sikoltva fordult be a kanyarban, s a Duna felől vad sóízű-vérizű szél fújt... Halványodik az emlék, mint a gázlámpák hajnalanta, de hűtlenséges hűségem tar}, amíg csak élek — megyek a dumfriesi úton, pesti hajnalok álmát álmodom, és tudom: az út végén hazaérek. MAJOR ZALA LAJOS 1 A szeretők bőre határán túl Ismét Ingres Török fürdője, elémkerekedve, sosemvolt háremek ezeregyéjszakás képe, fénfiszemet csorbító esi pókderekak, kíváncsiskodó mellek, ingerlőn ívelő vonalak, a felület hívogatása: uszoda. Azt szeretné feledtetni, hogy a szeretők bőre határán túl ott fenyeget az anyaszült magány? Most már csak akkor csapok fel 'basának, ha varázslatos hatalommal jár, ha mindkettőnket jóízű itallá változtathatom, közös pohárban, hogy kedvünkre keveredjünk, valóságosan. Akkor azt sem bánnám, 'ha egy hajtásra felhörpint bennünket a mesebeli részegségre áhítozó elmúlás. Anyanyelv nyelv húsz év óta cipellek oxigénpalack a hátamon szavak kilói táplálva görnyesztik kedélyem Göcsej hangkutaiból létembe sűrített anyag betűk lélegzése agyam áramritmusában nyelv húsz év óta cipellek szópalack a telkemen alászálló kíváncsiság éltető burka VAS ISTVÁNNAK nyomásvédőként felbukkanó csodálkozás nyelv húsz év óta cipellek idegen vizek csodacsillantó mélyein létem légző fojtja billentyűit szívemet gyakran légszomjban a feledés édes anyanyelv nélküled a felejtés feledés 13
