Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 1. szám
Az olajszállítás legmodernebb szárazföldi útja a csővezeték. Könnyen, nagy mennyiségben lehet rajta az energiát hordozó természeti kincset eljuttatni, akár távoli vidékekre is. Magyarországon már több csővezeték működik, a legújabb az Adriavezeték nevet kapta. Néhány■ hónappal a Minisztertanács építést elrendelő határozata után ellátogattunk az építkezés színhelyére. Furcsa kép fogadott. Ami készen volt, már nem láthattuk, mert a föld alatt van. Ami még csak a tervezőasztalon létezik, annak csak a helyét tekinthettük meg. így valóban az építkezés egyetlen pillanatát kaphattuk lencsevégre. Az alábbiakban ezt a „pillanatot” mutatjuk be, de ahogyan az építkezés halad, időről időre visszalátogatunk, s megmutatjuk a munka fázisait, egészen a felavatásig. Lintner Sándor Sós Péter János Gábor Viktor OLAJ, OLAJ Az összes hazai es import koolaj kilencvennyolc százaléka csővezetéken érkezik a magyar olajfinomítókba. Elsősorban a Barátság olajvezetéken, amelynek első szakaszát tizenöt éve helyezték üzembe. A Barátság kőolajtávvezeték Szibériából szállítja az olajat — a Szovjetunióbeli leágazásokkal együtt — több mint nyolcezer kilométeres útvonalon, amelynek északi ága Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság, a déli ága pedig Csehszlovákia és Magyarország kőolajellátásáról gondoskodik. A Barátság II. elnevezésű olajvezetéken, — amely elődjénél nagyobb átmérőjű — az üzembe helyezése óta eltelt öt esztendő alatt csaknem harminc millió tonna kőolaj érkezett az országba, ugyanannyi, mint felavatása óta a Barátság I-en. Ez a vezetékeken érkező kőolaj és földgáz tette lehetővé az energiaszerkezet korszerűsítését, a fejlett vegyipar megteremtését. Már közhelyszámba megy leírni, hogy energiaszegény ország vagyunk. Viszont ez tény. Mint ahogyan az is tény: az iparnak szüksége van olajra, a vegyiparnak szénhidrogén-származékokra, a gépkocsiknak benzinre és sorolhatnánk tovább. A dél-magyarországi olajkészletek pedig nem fedezik a hazai szükségleteket. Ezért az úgynevezett „harmadik piacon” is kell kőolajat beszereznünk. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága 1971-ben határozatot hozott, hogy a három érdekelt ország: Jugoszlávia. Magyarország és Csehszlovákia A közös vezetékrendszert építsen ki a tájékai kikötőállomástól Százhalombattáig, ahonnan a „régi” Barátság I. vezetékrendszeren jutna el az olaj Csehszlovákiába. A magyar és a jugoszláv kormány 1974 decemberében írta alá a kormányközi egyezményt, amelynek értelmében a megépített tengerparti olajfogadó-állomástól a magyar határig a jugoszláv fél, onnan pedig a magyarok építik a csővezetéket Az összesen négyszázhatvan kilométer hosszúságú csőkígyó 190 kilométeres szakaszon halad magyar területen, amelyből — a magyar és a cseh partner megállapodása szerint — 105 kilométernyit a csehszlovákok építenek, hitel formájában. Ez nemcsak a hitelfeltételek miatt előnyös, hanem ilyen formában lehetővé teszi azt is, hogy 1978. decemberében megkezdődhessék a próbaüzemelés, majd a folyamatos olajszállítás. A magyar Minisztertanács 1977. júliusban hagyta jóvá a határozatot, az Adria nevet viselő kőolaj-távvezeték nagy beruházásának megkezdésére. Az Adria olajvezeték kivitelező vállalata az alvállalkozókkal együtt közel 150 hazai vállalattal és a csehszlovák olajosakkal áll kapcsolatban. A különböző távvezetékek építésekor szerzett korábbi szakmai tapasztalatok birtokában vállalta az Olaj- és Gázszállító Vállalat, hogy húsz hónap alatt átadják a vezetékrendszert, és felépítik a szükséges szivattyúállomásokat. Ha elkészül a vezeték — amelynek átadási határideje 1978. vége, évente további tízmillió tonna kőolaj érkezik hazánkba. Olajos idő. Így nevezik országszerte azt az időjárást, amikor sűrű nehéz fellegek takarják az eget, amikor még a hűvös novemberi szél sem képes fölszárítani a sarat; amikor még a lélegzetvétel is néhéz a megülepedett ködben. Olajos idő: az olajmunkások mindennapja. Munkahelyüket a szabad égbolt fedi, betonjárdák helyett sarat dagasztanak. A csővezeték építői vérbeli olajosok. Lassan, araszolva járnak végig a térképen: munkájuk nyoma mindössze egy földdel frissen betemetett sáv. Mindössze? Milliós értékek fekszenek a földsávban — milliárdos érték folyik keresztül a csövön az évek alatt. A munka az árokásással kezdődik. Ez — furcsamód — a legkevésbé „olajos” művelet. Nehéz árokásó gépek húznak végig a szántőföldön. Nyomukban kezdődik az „igazi” murtka. Kézi munkával, lapáttal-, csóvál kell kügazítani, „méretre szabni” a nyomvonalat, különösen ott, ahol a majdani szivattyúállomáshoz csatlakozik a vezeték fi. kép). A sorban az építőmunkások következnek. A szivattyúállomás néhány száz négyzetméterét betonnal borítják be: az alapozás a nagy gépeket is elbírja. Ezek a majdani épületek a cső központjai: ellenőrző műszerek, telefonok, URH adó-vevők, javító és karbantartó készülékek állnak itt szolgálatba. Az első lépcső természetesen a házépítés (2. kép), és a csőrendszerek találkozási pontjainak kijelölése. A szántóföldön, a frissen ásott nyomvonal hosszában furcsa, zsiráfszerű terepjárók jelennek meg. A csövet hozzák. Odarakják az árok mellé, egymás után (3.' kép), mint valami földöntúli giliszta szétszabdalt ízeit. Az előkészítés ezzel befejeződik. Most következik a csőépítés talán legfelelősségteljesebb szakasza: az összeszerelés. Emelőgépek, áramfejlesztők, magas nyomású gázpalackok, vezetékek települnek a cső mellé <4. kép). Egy kis gyáregység vonul végig lassan az árok mellett. Egyre újabb és újabb csodarabokat emelnek meg a daru karjai, s kétoldalról megindul a (szaknyelven) varratkészítés. (5—6. kép). Mire a hegesztők a cső tetejénél találkoznak (7. kép), újabb húsz méterrel lett hosszabb a majdani vezeték. A varratot még le kell csiszolni (8. kép), és a cső készen áll arra, hogy az árokba süllyesszék. Sok munka van még hátra. Az acélszerkezeteket szigetelni kell a korrózió ellen; fel kell szerelni a szivattyú gépeket; végig kell ellenőrizni a vezeték tömörségét. Mindez a következő év munkája. Aztán, majd egy esztendő múlva, szakaszról szakaszra keresztülhaladhat a csövön az ellenőrző és tisztító vasszerkezet, amit az olajos köznyelv így nevez: a csőgörény. 8
