Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-25 / 4. szám

íBBIfiURflai „Az örvendő Fársáng kiindult Budárúl, Tudósítást venni a magyar házáról, S lajstromba szedni új menyecskéket, öszvejárt sorjában minden vármegyéket, Fejérvár és Veszprém csinos két vidéki Teljes örömére szolgáltak őnéki. Majd Zalának keskeny, de kies csúcsánál Által jött a jégen Tihany hegyfokánál, S kiszállván Balaton szántódi révére, Az áldott országba: Somogyba beére ... Kipihenvén magát, másnap késő reggel Megindult Kapósba parádés sereggel.” Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposzának soraival köszöntötte Karnevál hercege az országból összegyűlt, vidám farsangolókat. Azon nyomban fel is olvasta proklamációját, amelyben kihirdette, hogy hu­szonnégy órára átveszi a hatalmat, és megalapítja Karneváliát, a vidámság és a mulatozás országát. Majd a város díszes, de igencsak súlyos kulcsával a zsebé­ben fogatba ült és végighajtott Kaposváron, hogy ér­vényt szerezzen „hatalmának”. 2. A herceg nyomában — korabeli fogatokon, korhű viseletben — a megyei urak kocogtak. És mivel az időjárás ilyentájt még meglehetősen hűvös, a feneket­len zsebekből hamarosan előkerültek a jókedv fokozá­sára szolgáló díszes bütykösök, lapos pályinkás üve­gek. 3. Akinek meg nem jutott se hintó, se fogat, de még szekér sem, azok valamilyen lármát keltő alkalmatos­sággal, gyalogosan eredtek a menet után. 4—5. A legnagyobb sikert a nyalka huszárok aratták. És ebben a fordított világú, mulatozós Karneváljában semmin sem lepődhet meg az ember — gyalog-huszár­ral is találkoztunk. Hogy kevésbé legyen feltűnő, tánc­ra perdültek a felvonuló német és szerb nemzetiségi táncosokkal. 6—7. Csokonai eposza szerint Dorottya kisasszony el­képesztően csúnya teremtés volt, nem is talált párt magának az esti bálozáshoz. De aki mégis táncba vit­te, azt pontban éjfélkor nagy meglepetés érte, mert a kisasszony a vígságtól megszépült, és igencsak bol­doggá tette táncosát. így történt ez 1978-ban is, a nagyérdemű közönség nem kis meglepetésére. 8. A Dorottya Szálló nagyterme a nyitó palotás első ritmusaira megtelt a bálozókkal. Akik ide már nem fértek, azok a sváb bálon, a szerb vendéglőben vagy a rongyosbálon mulathattak. A késői hajnalon még jó­kedvtől volt hangos a kaposvári főutca, de a korhely­­leves után pihenni tért a nagyérdemű, bálozó sereg. (lintner) Nóvotta Ferenc képriportja §•-* i l-j* müf —im

Next

/
Thumbnails
Contents