Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-25 / 4. szám
EGY BARÁTSÁG HÉTKÖZNAPJAI Sztasekre rá lehet bízni a gyereket, a négyéves Zsoltikát. Zsoltika ugyan nem beszél lengyelül, s a harminckét éves krakkói építőmunkás is csupán néhány szót tud magyarul, de azért jól megértik egymást. A játékhoz egyébként sem szükségeltetik sok beszéd. Sztasek egy hajdúszoboszlói kertes házban lakik másfél éve, itt bérelt neki szobát egy lengyel vállalat. Kora reggel elmegy dolgozni az építkezésre: egyike azoknak a lengyel dolgozóknak, akik a kábái cukorgyárat építik. Délutánonként egy kicsit mindig eljátszik Zsoltikával, sőt néha egész estére Sztasekra hagyják Kovácsék, ha moziba vagy máshová mennek. Sztasek tehát nem egyszerű bérlő. Egy asztalnál esznek, s ha nem is beszélik egymás nyelvét, jól megférnek egy házban. Sztasek a család barátja, s ő is szereti őket. Neki igazán nem gond lefektetni a gyereket, van benne gyakorlata. Krakkóban két fia várja, amikor háromhavonként egy-egy hétre hazautazik. GYÁR ÉPÜL A RÓNASÁGON Aki Karcag felől Debrecen felé utazik vonaton vagy autón, annak Kábán feltétlenül szemébe ötlik a sík vidék egységét megtörő hatalmas építkezés. Karcsú daruk nyúlnak az ég felé, hatalmas silók, színes tartályok, furcsa épületvázak takarják el a rónaságot a szem elől. Közelebbről még mozgalmasabb a látvány. Egyszerre át sem foghatja a tekintet a hetvenkét hektárnyi területen folyó építkezést. Terepjáró kocsira kell szállni, hogy az ember bejárhassa a hatalmas építkezést. Mert látnivaló bőven van, egyre több különleges rendeltetésű épület kezd kibújni a földből, vagy már készen áll. Ott van például a száz méter magas kémény, amelyre nemrég került fel a befejezést jelző faág. A kész silónál szemrevalóbb a következő siló vasbetonszerkezete, amely olyan, mint valami sűrű erdő. — Tizennyolc nap alatt végeznek vele — mondja Leelőssy László, műszaki ellenőr. — A lámpák fénye mellett éjszaka is folyik a vasbetonszerelés és a betonozás. A silók mellett állnak a 18 ezer négyzetméter alapterületű üzemi főcsarnok vasvázai. A különös épület nem modern lakóház, hanem hűtő lesz. Mintha méhek építenék, olyan furcsa a formája, s oly gyorsan készül. HÚSZ NAPPAL KEVESEBB Kábán az ország tizenkettedik cukorgyára épül. Régóta szüksége van az országnak korszerű cukorrépa-feldolgozó üzemre, mert a többi öregszik, avul, az igények pedig egyre nőnek. — A Hajdúsági Cukorgyár lesz természetesen a legkorszerűbb — mondja Haraszti Gyula igazgató. — Az üzem napi hatezer tonna cukorrépát dolgoz fel, s évente 400— 600 ezer tonna cukrot gyárt, a hazai szükségletnek mintegy 15 százalékát. Jelentősége persze nemcsak ebben áll, mondják a szakemberek. ök inkább napokban számolnak, nem tonnában. — Az lenne a legjobb — magyarázzák —, ha szedés után a cukorrépa rögtön a feldolgozó gépekre kerülne. Ez persze csak elméletben képzelhető el. Ma Magyarországon négy hónap telik el, amíg a földekről a répa valamelyik cukorgyárba kerül. A kábái cukorgyár munkába állásával, ez az idő mintegy húsz nappal rövidül. A Hajdúsági Cukorgyár 50—60 kilométeres körzetből kapja majd a cukorrépát, amely korábban ennél lényegesen messzebbre, s kevésbé korszerű, túlterhelt cukorgyárakba került. Ezen a vidéken, ideértve Szolnok és Békés megyét is, bőven terem cukorrépa, s ha cukortartalma alacsonyabb is, a termésátlagok az országosnál magasabbak. Errefelé hektáronként 350—400 mázsa terem. ÖSSZE KELL SZERELNI AZ ÜZEMET A Hajdúsági Cukorgyár építésében 18 lengyel vállalat vesz részt, a munkát a varsói POLIMEX—CEKOP egyesülés fogja össze, a kivitelezők pedig egy krakkói székhelyű tröszt vállalatai. De miért éppen lengyelek építik ezt a gyárat? A szocialista országok közül Lengyelország szakosodott a cukoripari gépek, berendezések gyártására. Varsóban és Krakkóban egyébként is hagyományai vannak a cukoriparnak, s a lengyel szakemberek már számos országban építettek cukorfeldolgozó üzemeket. Két évvel ezelőtt lengyel—magyar államközi szerződés született, s az új cukorgyár közös felépítésének gondolata akkor vetődött fel. A szerződés szerint 1979 őszére elkészül a Hajdúsági Cukorgyár. — Az építkezés a tervek szerint, jó ütemben halad — mondja Tomcsik László igazgatóhelyettes. — Szinte felsorolni is nehéz, eddig mi minden készült el. Az üzemi főépület alapja és váza már készen van, a második gyárkémény is befejezés előtt áll. A helyszínre érkeztek már a gépek, berendezések, a szerelés 1978 elején megkezdődik. A gyárat lengyel munkások építik, de a gépek, berendezések szerelésében magyar munkások is részt vesznek. A Hajdúsági Cukorgyár egyik feladata most az, hogy a jövendő munkásgárdát kialakítsa, felkészítse. Ezeket a korszerű berendezéseket, gépeket alaposan meg kell ismernie a magyar szerelőknek is, hiszen minden évben a feldolgozási időszak után karbantartás következik. HÁROM VEGYES HÁZASSÁG Délután kettőtől egyre több busz kanyarodik ki az építkezés területéről. Tizenkét busz naponta hetven fordulót tesz Kaba és Hajdúszoboszló között. Hozza-viszi a lengyel építkezőket, akik közül már sokan magyarul is megtanultak. Magyar nyelvtanfolyam is működik, munka után bőven van alkalmuk a hasznos kikapcsolódásra, a művelődési házban lengyel klub van, rendelkezésükre áll egy kétezer kötetes könyvtár, s hetente kétszer lengyel filmet vetítenek a házimoziban. Számtalan közös programot szerveznek a magyar építőkkel, együtt sportolnak, szórakoznak a fiatalok. Három lengyel fiú, ha befejezik a munkát magyar feleséget visz haza Lengyelországba. Az sem lehetetlen, hogy itt telepednek le, s még sokáig dolgoznak majd a Hajdúsági Cukorgyárban. Kmety Attila 8
