Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-11 / 3. szám
GERGELY TIBOR JAZZ-ROCK A BUDAPESTI HILTONBAN Január 13-án egy New Yorík-i kórházban meghalt Gergely Tibor festőművész. A leghűségesebb tanúk egyike távozott el abból a nemzedékből, amely még cselekvőén élte át a forradalmakat és a baloldali emigrációt, s amelynek életre szóló nagy élménye maradt a század elejei magyar haladás. Egyidős volt a századdal. Csaknem gyerekfejjel kapcsolódott be a gaílileisták mozgalmaiba, a Vasárnapi Kör tudós filozófus társaságába. Szorgalmas hallgatója volt a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájának. A Tanácsköztársaságot a közoktatásügyi népbiztosságon lelkesedéssel dolgozta végig, majd Bécsibe menekült a levert forradalom után. 1919-től kezdve élettársa volt Lesznai Annának, a sokoldalú művészasszonynak, megosztotta vele a száműzetés nyomorúságát, és együtt térték vissza 1931-ben Budapestre, ahonnan a fasiszta törvények elől 1939-ben ismét menekülniük kellett. Gergely Tibor tehetségének és akaraterejének köszönhető, hogy az új világban is sikerült megélhetést teremtenie. Csakhamar keresett könyvillusztrátor lett, és maradt élete végéig. Rajzait és festményeit a groteszktől a gyöngéd líraiságig sokféle árnyalatban mélységes humanizmus hatja át. Számtalan kiállítása volt Bécsben, Budapesten és New Yorkban. 1974-ben hosszú idő után ismét idehaza állított ki, Hatvanban, ahol először láthattuk József Attiláról a harmincas években készített rajzait és az egykori Vasárnapi Kör tagjainak szellemes karikatúráit. Lesznai Anna 1966-ban bekövetkezett halála után minden törekvése arra irányult, hogy a nagyszerű költőaszszony emlékét a feledéstől megmentse. Fáradságos munkával rendbe szedte és hazajuttatta irodalmi és képzőművészeti hagyatékát, amelyből 1976-ban kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Galéria. Az utóbbi években gyakran látogatott haza. Sokan ismerték, sokan szerették és őrzik emlékezetükben végtelenül finom, szerény és bölcs lényét, tiszta emberségét. Vezér Erzsébet Szabó Gábor gitárestje Akinek szerencséje volt, s befért a Hilton Szálló báltermébe, annak nagyszerű könnyűzenei élményben volt része a minap. A hangverseny főszereplője Szabó Gábor volt, a Los Angelesben élő, világhírű gitárművész, aki a Magyar Televízió felkérésére érkezett Budapestre. Szabó Gáborral és alkalmi együttesével mintegy másfél órás műsort vett fel a tévé. Az együttes tagjai — Másik János Fender-zongora, Lerch István szintetizátor, Dés László tenorszaxofon, Babos Gyula gitár, Dandó Péter basszusgitár, Kőszegi Imre és Solti János ütőhangszerek, valamint Bontovics Kati ének — a hazai rock-muzsika legjobbjai voltak. A közönség csodálatos improvizációkat hallhatott Szabótól és a zenekar minden tagjától. Kép és szöveg: Lévai András Bojár Sándor felvétele Gergely Tibor: József Attila Szabó Gábor BOLDIZSÁR IVÁN.HAZAI NAPLÓ Kassáknál a Zichy kastélyban (I.) Ha van önmagával való ellentmondás, akkor a fenti cím az. Hogy kerül össze Kassák Lajos a magyar irodalmi és művészeti haladás kérlelhetetlen alkotója és harcosa a Zichy grófok kastélyával? Ügy, hogy az újesztendőt egyszerre kezdtem Kassákkal és a Zichyékkel. Óbuda főterén, aki csak arra járt, látott egy hosszú, egyemeletes, húszablakos, magastetejű, régimódi épületet. Semmi különös. Addig, amíg az ember a kapuján (be nem lép. Mert ez a Fő térre nyíló négyszögletes ház, az egykori Zichykastély melléképülete. Magát a kastélyt, valóságos palotát, Zichy Miklós gróf 1746-ban a nagy négyszögletes udvarra építtette. Gyönyörűségesen. A Zichyek csak húsz évig laktak benne, mint Óbuda földesurai, Zichy Miklós halálakor pedig a Kincstár megvásárolta a falut, az uradalmat és a kastélyt. Ettől kezdve a háború végéig kaszárnya és katonai raktár volt. A háború után a kastélyba és a melléképületbe is kibombázottak, lakás nélküli fiatalok költöztek. Néhány évvel ezelőtt mindenki új lakást kapott és a főváros elkezdte újraépíttetni egyik legszebb és legérdekesebb műemlékét. A Fő téri kapun egyszerű tábla, nincs rajta más felirat, csak ennyi: Óbudai Klubház. De mennyivel több ennél! A kastélyt régi szépségében állították helyre. Közepén, az első emelet magasságában faragott ballusztrádos kőerkély, ezt négy korinthoszi oszlop tartja. Az erkély közepén hibátlanul helyreállították azokat a görög drámákra emlékeztető maszkokat, amelyekkel a művészetkedvelő gróf palotáját őkesíttette. Az erkélyre ajtó nyílik, mellé jobbról, balról ablak, meghagyták az eredeti kiskockás üvegtáblákat, és fölötte régi, tiszta pompájukban faragták újra a rokokóba hajló barokk stílus kacskaringós virágait és tengeri kagylóit. Az ablakok fölött thympanon, a közepén óra. Az óra jár, pjontosan háromnegyed tizenegy van, vasárnap délelőtt, amikor francia barátommal Louis-val megérkeztünk. Francia lévén, elsősorban az épület arányai kapják meg: az oszlop>os erkélytől kétoldalt az emeleten öt-öt ablak, a földszinten négy-négy, mert az ötödik helyén főbejárat és oldalbejárat épült. Az arányokat még jobban kiemelik az ízlésesen megválasztott színek. Az emeleten halvány téglába hajló rózsaszín és a fehér váltakozik, a földszinten a leheletfinom zöld és a vajszín. Nem lehetett ez a kastély szebb kétszázharminc évvel ezelőtt sem, amikor Zichy Miklós beköltözött. A földszinten lakott a gróf és a grófné, itt kápolnát is berendeztek, az emeleten könyvtártermet, fegyvertermet és kincses kamrát. Mindezt kedvenc lapomból, a „BUDAPEST” című folyóiratból puskázom ki Louisnak, Gál Sva műtörténész px>ntos és szépjen megírt tanulmányából. Gál Éva alapjosan utánanézett nemcsak a kastélynak, hanem építtetőiének is. A könyvtárt nem korabeli divatból rendezte be, hanem azért, mert könyvolvasó, színházkedvelő főúr, sőt — uram bocsá, s ezt már nem a tárgyilagos műtörténész teszi hozzá, hanem e Hazai napló írója — ő maga is írt színdarabokat és elő is adatta „Az óbudai grófi színpadon” nyilván a kastély nagy fogadótermében. A színdarabok mindig vígjátékok valának és címük ugyanolyan híven tükrözi a kor stílusát, mint maga a kastély: „A boldog és boldogtalan ara”, „A hűség jutalma, a hűtlenség büntetése”, „A megszöktetett menyasszony”. .. Zichy Miklós könyvtárának értéke is fennmaradt a p>esti Egyetemi Könyvtárban, volt köztük egy magyar nyelvű, 1715-ös kiadású Marcus Aurelius, amely még az apjáról, Zichy Péterről maradt rá, ő maga predig szerencsére gondosan eltette könyvkereskedői számláit. Például 1753-ban Bécsből meghozatta Ovidius Átváltozásait francia nyelven és Maintenon asszony leveleit és életrajzát. Gál Éva még azt is kinyomozta, hogy negyvennégy forintot fizetett érte, mai értékben legalább kilencezer forint. Ha még hozzáteszem azt is, hogy a kastélyépítő gróf zenedarabokat is rendelt Bécsben és ezt előadta udvari zenekarával, akkor egyszerre rájövünk arra, hogy az óbudai múzsák voltaképpen visszaköltöztek régi hajlékukba. Ezek a mai múzsák nem kilencen vannak, hanem legaalább kilencszázan, mert ennyi tagja és állandó látogatója van az Óbudai Klubháznak. Színjátszók, zenélők, bábosok, képzőművészek a kastély melléképületében kaptak szobát, tantermet, műtermet. Maga a kastély önmagának múzeuma és Kassák Lajosé. Az önmúzeumon azt értem, hogy a bőkezűen, a kor stílusának magas szintjén felépített pjalota szobraival, lépcsőházával, bútoraival önmagában látnivaló. Louis-nak most az tetszik, hogy a berendezés késői barokk stílusát nem bontották meg és mégis modern épületet hoztak létre. A kapju boltíve megmaradt eredeti formájában, de a belső ajtó már a padlótól a mennyezetig üveg és vele szemben a szép fehérre meszelt 'bolthajtások alatt mi lenne más, mint kis kávézó, eszpresszógéppjel. Az épület homlokzatával párhuzamosan halad fel a széles díszlépjcső, karfáját mészkőből faragták, az első emeleten kis galéria nyúlik föléje és ennek tartóoszlopain visszatérnek a virág és kagyló motívumok. A lépcső korlátját kis puttó-szobrok díszítik. Az egyik félkönyökére támaszkodik, a másikkal szinte kezetnyújt a látogatónak. Az emeleti szobák közül négy a Kassák-emlékmúzeum. A nyitott ajtón át bepillantunk az első terembe. Egy fél pjercig szoktatni kell a szemet, olyan erős a stílusváltozás, az ellentét hatása. De azután különös szellemi izgalom fog el. A barokknak és a XX. századi konstruktivizmusnak ez a találkozása, mint a villamosság két ellentétes pólusa, szikrát vet a lélekben, amint érintkezik. Egyszerre modernebb lesz tőle a barokk és örökérvényűbb századunk avant-garde-ja. Louis-nak is nagyon tetszik. „De miért éppen itt rendezték be Kassák Lajos emlékmúzeumát?” A válasz első felét magamtól is tudom: élete utolsó éveiben Kassák Lajos itt lakott Óbudán, nem messze a Fő tértől, a Bécsi úton. Nem tartoztam baráti körébe, tisztelője voltam diákkoromtól kezdve, de személyesen úgyszólván soha sem találkoztam vele. Elmesélem Louis-nak, hogy egyszer-kétszer megpróbáltam, de nem rokonszenvezett velem. így mégis éppjen életének utolsó esztendejében gyakran láttam Óbuda és Buda határán, a Malomtó eszpresszóban. Ez szemben van a Lukács uszodával, oda járóik minden reggel és be-betérek egy úszás utáni kávéra. Gyakran láttam ott Kassákot a kávézó legmélyén, de közel az ablakhoz, félig háttal az eszpresszógépnek és a közönségnek is, de olyan jó helyről, ahonnan kiláthatott magára a malomtóra, erre a régi hévízű tavacskára, amelynek területén szinte egész éven át virít a vízililiom. Láthatta innen azt a török korból maradt keleties kupolás, félholdas épületet, amely egykor a törökök fürdője, később az azóta lebontott malom raktára volt. És ha még távolabbra emelte tekintetét, láthatott egyet-kettőt azokból a vidékies, kisvárosias házakból, amelyek egy évtizeddel ezelőttig Óbudát jellemezték. A többit megint a „BUDAPEST” című folyóirat kútfejéből merítem. Kassák három évvel halála előtt, 1964-ben egy készülő „Óbuda az irodalomban” című antológia részére néhány sort írt „Néhány prózai szó Óbudáról” címmel. Mondom, hogy nagyon jól szerkesztett lap a „BUDAPEST” : Abban a számban, amelyben az újjászülető Zichykastélyról írnak, idézik ezt a Kassák-szöveget is. Az emlékmúzeum jegykezelő őrangyalainak csodálkozására nem megyünk be a kiállítási termékbe, karonfogom Louis-t, lemegyünk újra a szép lépcsőn, be az eszpresszóba és egy csésze fekete mellett Kassákot fordítok: „Tíz éve élek Óbudán... E különös városnegyed ma békés otthonom a Hármashatárhegy lábánál, a bécsi országút partján. Kertünk vége a hegyre kapaszkodik, kapunktól nem messze folyik a Duna, ahova horgászni járok. Ennyi éppjen elég nekem, hogy békésen dolgozhassak és barátaimnak úgy beszélhessek a tájról, mint igazi bennszülött. Nem irigykedem Pestre, ez a szűkebb világ megnyugtatóbb a számomra. Ezen a se falu, se város földdarabon szeretnék maradni életem végéig.” Ott is maradt, még azon túl Is. Most már fölmegyünk az emlékmúzeumba és megnézzük műveit és az író óbudai lakásának, dolgozószobájának ide átplántált bútorait és képjeit. 11
