Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-12-30 / 26. szám

Amerigo Tot a gödöllői agráregyetem au­lája számára készít nagyméretű dombor­művet a csírázó magról. Már hetvenben láttam első terveit, azóta dolgozott rajta, némi huzavona is megelőzte a végleges megbízatást, amit a nyáron megkapott. Úgy készül rá, mint élete fő művére, pe­dig az ő keze alkotása a római Termini pályaudvar homlokzata is. A baráti kocsi vezetője római hazafi: úgy választja meg az utat a Via Appia felé, hogy közben megmutatja, magyaráz­za, bírálja és imádja velünk együtt a ró­mai kor Rómáját, a középkort, a rene­szánszot, minden művészeti stílusból íze­lítőt akar adni és ezért vargabetűket csi­nál, egyirányú utcákon halad fel ellenke­ző irányba, dombokra kapaszkodik, völgy­be száll, és mindezt száz kilométeres se­bességgel. Így jutunk el az öntödébe, is­mét eltelve azzal a környezettel, amely­ben úgy szökkent virágba Amerigo Tot művészete, hogy megőrizte Tóth Imre gyökereit is: az olasz művészettörténet sa­ját nagyjai közt emlegeti, és külön kieme­li pannon ízeit, mi pedig azért szeretjük és becsüljük egyre jobban, mert a ma­gyar művészetet erjeszti az olasz szellem kovászával. 1. A művész portréja Gábor Viktor felvétele 2. A szép Parthenopea 1946 3. Hommage á Karinthy — Olivecrona 1968 4. Tárgy mint szobor 1964 5. Kavicsasszony II. 1946 Novotta Ferenc felvételei Hogyan is tudnék leírni egy lakást, amely műterem is, egy műtermet, amely több ennél is: műhely, ahol a művész úgy él művei között, hogy jelenlétével tovább­alkotja őket. Ebben maga a természet segíti, mert a nagy műteremből apró la­kószobán át egy kis kertbe jut az ember. A kert fölött húszméteres fenyő, különös fajta, akkora toboza van, mint a kókusz­dió. Egyszer egy ilyen óriás toboz Ameri­go fejére esett, egy hétig viselte a púp­ját. Alacsony fenyők, babérfák, tölgyek között a gyepen fekszik az újabbkori szob­rászművészet legigézetesebb, érzéki szob­ra, a sapkás, szunnyadó lány. Ikertestvé­re ott fekszik a pécsi múzeumban, a nyár végén vitte oda Tóth Imre. Ma, amikor a meztelenség színes fényképekben és por­nó-filmekben a Szent Városban is orgiát ül, ez a finom szobor, a maga szemérmes meztelenségével izgatóbb, mint minden leplezetlen kitárulkozás. A póznál, amely­ben e lányalakot a művész ábrázolta, ero­­tikusabbat elképzelni sem lehet. De a né­ző fantáziáját a művészet a testiség tiszte­letével az igazi szerelem sóvárgásának magasságába emeli. Megittuk a kávét a mozdulatlan, mez­telen lány társaságában, megnéztük a ré­gi művek fényképeit és az újak tervét, újra nem győztem betelni Amerigo Tot kiapadhatatlan művészi erejének csodála­tával, azután kinyitottuk a televíziót és este tízig le sem vettük a szemünket róla: aznap választották meg Krakkó érsekét Róma püspökévé, és így II. János Pál pá­pává. Reggel, az aranyszemcsés levegőben, a lapok címoldalait nézegettük a Babuino­­szobor mellett, egy újságos bódé kiraka­tában, várjuk a baráti kocsit, amely ki­visz az öntödébe. Jó háromnegyed órás út, pazarlás lenne a művész energiájával, ha naponta kétszer maga vezetne. Buszon jár, vagy taxin vagy baráti járművön.

Next

/
Thumbnails
Contents