Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-30 / 26. szám
Történelmi viccantológia Nem véletlen, hogy az alább következő antológia a dualizmus, tehát az Osztrák— Magyar Monarchia korával kezdődik. Az angolok vagy a franciák anekdotákat, történeteket mesélnek egymásnak; nem ismerek még egy nyelvet a magyaron és a németen kívül, melynek a viccei egyenértékű szavát meglelném a szótárban. Ez a leleményes műfaj itt született a császári és királyi monarchiában, innen szivárgott át a cári Oroszországba és Vilmos császár Németországába; e birodalmak határain nem lépett túl, de határainkon belül mindmáig él. Hogy miért épp a monarchiában? Mert a többszörös lépcsőzetes elnyomást az állam struktúrájában, illetve a többszörös kisebbségi helyzetet az állampolgárok sorsában a Habsburgok teremtették meg. Elég, ha Kafkára emlékezünk, aki a cseh Prágában németül író zsidóként élt Bécs uralma alatt, tehát az elnyomás harmadik hatványán. A fojtással — és a lefojtással — egyenes arányban nő a robbanás feszítő ereje. Itt a kulcsa nemcsak Kafka életművének, hanem a K. u. K.-világ egyetlen életképes szüleményének, a közép-európai viccnek is. A vicc ugyanis — Hankiss Elemér elemzése szerint — minden egyénnek és közösségnek lehetővé teszi, hogy „egyetlen szempillantás alatt — bár csak egyetlen szempillantásra — kiugor j ék, kibukfencezzék saját maga, illetve saját társadalma” egyébként áttörhetetlen ketrecéből. Egy mikroszkopikus forradalom tehát, vagy inkább hirtelen villanó, erős fény, mint a magnézium ellobbanása, ha jó a vicc, oly élesen bevilágítja környezetét, hogy az társadalomkritikának is beillik. Szerzője nincs. Valahonnan elindul, szájról szájra jár, eközben csiszolódik, s a végén oly tömör már, mint egy epigramma. És oly lényegre törő! Minálunk — ahogy azt egy viccből illik tudni — mindig valamiféle „helyzet” van. Ez a „helyzet” az, amit a vicc telibe talál, s itt a gyökere a múlandóságnak is, mert érvényét veszti, mihelyt a helyzetet egy másik váltja föl. Külföldön élő honfitársaink vicceiből pontosan kiolvasható az az évjárat, amikor disszidáltak. E gyűjtemény is valójában Magyarország történelmének száz éve, viccekben elbeszélve. ÖRKÉNY ISTVÁN Osztrák-magyar monarchia, századelő Ferenc József laboratóriumot látogat. — Mi ez itt? — mutat egy lombikra. A vegyész hétrét' görnyed: — Ebben az edényben a hidrogén és oxigén bátorkodnak felséged színe előtt vegyületté egyesülni. Első világháború A császár — aki tudvalévőén nem szerette trónörökösét — éppen lefekvéshez készülődik, amikor hozzák a hírt: Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinándot. Megnézi a táviratot, az éjjeliszekrényre teszi, ásít: — Istenem, hogy fogok én holnap reggel bánkódni... 20-as évek: terror, válság, konszolidáció — Tegnap egy rendőr minden ok nélkül szájon vágott a Körúton. — Ajaj! Ezért egy évet is kaphatsz! Ellenzéki képviselő beszélget Bethlennel: — Az a baj, kegyelmes uram, hogy önök nem ismerik a szegény nép baját. — Ugyan kérem! Hisz mi csináljuk. 30-as évek: világválság, Gömbös, Anschluss — Ha ez a válság még tovább tart. valamennyien koldulni fogunk. — Jó, jó, de kitől? — Mennyi idő kell Hitlernek, hogy Ausztria után Magyarországot is megszállja? — Háborúval: egy nap. Békésen: egy hónap. — Hogyhogy? — Na hallod! Amíg minden pohárköszöntőt végigmondanak . . . — Kivándorol, Spitzer úr? — Igen. Ausztráliába. — Nincs az nagyon messze? — Messze? Mitől? Második világháború A rendőr figyeli a sarki távírópóznát. Végre odalép, szigorúan: — Ádigálunk, ádigálunk? Nem is felelünk? Csak adogassuk tovább a rémhíreket? Német—magyar beszélgetés: — Maguknál is istenítik a Führert? — Inkább az anyját. Koalíció 1945—47 — Megjöttél? — Meg. — És hogy vagy? — Ne is kérdezd. Semmim sem maradt azon kívül, ami rajtad van. Pesti bérház. Lakó ordít torkaszakadtából: — Viciné! Viciné! Végre előbújik a Viciné: — Mit ordibál, nem vagyok süket. Különben is: az uram tegnap óta államtitkár. És ha nincs ez a rohadt rendszer, akkor én most méltóságos asszony vagyok. Személyi kultusz A harmadik ötéves terv végére mindenkinek lesz televíziója és saját repülőgépe — mondja a népnevelő. — Aztán minek az a repülőgép? — kérdi valaki. — Hát, mondjuk, maga megtudja, a televízióból, hogy Nyíregyházán gumicsizmát osztanak, akkor csak fölpattan a repülőgépre és előbb kerülhet a sorba, mint a szegediek. Sokadik békekölcsönjegyzés az üzemben. Valaki nem jegyez. Kérdik, miért? — Nézzék: van már egy Inotám. Van Kazincbarcikám. Van egy kohóművem Sztálinvárosöan. Most szeretnék végre egy lódenkabátot is. 1956-1957 — Maga miért lépett be annak idején az MDP-be? — Pozícióért. — És miért nem lép be az MSZMP-be? — Hogy megtartsam. Disszidált ifjú levele barátjához: „Szeretem az izgalmakat, a kalandos életet. Ezért mentem ki.” A barát válasza: „Én is. Ezért maradtam itthon.” 60-as évek Kádár János megérkezik New Yorkba. Tüstént megrohanják az újságírók. Az egyik megkérdi: — Mi az ön véleménye az amerikai sztriptízbárokról? Kádár kivágja magát: — Vannak Amerikában sztriptízbárok? Másnap a lapok első oldalán ott a szenzáció: „Kádár János első kérdése Amerika földjén: Vannak itt sztriptízbárok?” 70-es évek Rádióriporter kérdi az öreg parasztot Kenderesen: tudna-e még kérvényt címezni Horthynak. — Hát már hogyne. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őföméltóságának, Kenderes, Lenin út. A halász kifogja a halak királyát. Három kívánság: pénz, palota," rang. Az utóbbi — legyünk szerények — nem királyi, csupán trónörökösi. Minden teljesül. A halász boldog. Este nyugovóra tér. Reggel arra ébred: valaki költögeti: — Ébredjen, felség, Indul a vonat Szarajevóba. (Az Elet és Irodalom, közlése nyomán. Sz. Gy. gyűjtéséből) 22
