Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-12-30 / 26. szám

Móric^ Zsigmond

Kismalac nteq a táskások

Van egy erdő, erdőháton, Benne tisztás az irtáson,

Hóba rakva rajta kis ház,

Kis malac itt telel, tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog, Bükkfa lángja pitteg-pattog, Fazékban víz rityeg-rotyog, Ajtón farkas kipeg-kopog.

— Hej kis malac, dideregve Kunyorálok, hogy eressz be.

— Bizony nem én, mert

megeszel!

— Rólam ilyet fel hogy teszel?

Csak kunyorál, csak ígérget:

— Csak egy lábom engedd

kérlek.

— Jó! — gondolja a kis

malac, —

Megbánod, ha kinn nem

maradsz.

Zsákot kerít, vizet forral,

S ajtóhoz áll hamis orral.

— Hát ha épp az a vágyásod, Dugd be egyik hátsó lábod.

Farkas-barkas örül nagyon,

— Jaj, bent be jó meleg

vagyon.

Ereszd be még csak egy lábom. Szól a malac: „No nem bánom.”

— Én két lábom, boldog

részem,

örülj, vigadj, jól vagy, érzem. Első lábom, jaj a hóban .. .

Szól a malac: „Dugd be

sorban.”

— Három lábom ha bent

hagyod,

Negyedik mért szenved fagyot?

— Jól van, dugd be mind a

négyet,

(Zsákba faroltatlak téged) . . .

— Oh négy lábam úrrá lettél, Oh én fejem kinn rekedtél!

Korolovszki András grafikája

Jóért jót várj kicsi malac, Meglásd mi lesz, hogyha

behagysz.

— Jó, gyere be, gyér’ a házba, Gyér’ a házba, gyér’ a

zsákba!...

Zsákba buvót be is köti,

Forró vízzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon, Hadd hüsöljön kint a fagyon. Kicipeli farkas komát,

Ki végre ki-rágja magát.

Kopasz farkas világgá ment, Nem mond a dologra Ament. Fut, fárad és verbuvál, Sereggel jön vissza már.

Mint az árvíz, jön a falka, Kopasz vezér szóval tartja.

A kis malac, hej, látja már,

— A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad, Farkas falka a fa alatt;

Hogy vegyék le, hegy in-hátán, Kapaszkodnak egymás vállán.

Száz farkasnak egy a híjjá,

Lent a kopasz alig bírja;

Bár ina majd megszakad,

Kis malactól távol marad.

A kis malac hőköl, haj-haj,

Mi lesz vele, itt van a baj. Csak lekiált hát a gaznak:

— Forró vizet a kopasznak!

No a kopasz holtra vált,

Ügy kiugrott, meg sem állt. Meg sem állott, elszaladt,

A sok farkas leszakadt.

Nyaka törött, mind a hánynak, Malacot sem öli bánat.

Ma is göcög-kacag rajt’,

Ma is él, ha meg nem halt.

20