Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-30 / 26. szám
i HAJDÚNÁNÁSTÓL TORONTCHC Beszélgetés Lente Miklós „cinematographerrel" A hatalmas villában keresem azt pontot, ahonnan nézve megfejthetem Lente Miklós lelkivilágát. Abban a szobában ülünk le, ahol a falon magyar tányérok, magyar faliszőnyegek vannak. Amikor kikerült Kanadába, rögtön a szakmában dolgozott? — Először sárgarépát szedtem egy farmon. Szerencsémre szeretem a sárgarépát. Aztán villanyszerelő-segéd lettem, kábeleket feszítettem, lyukakat ástam a villanypóznáknak. Mint filmesnek, ilyesmihez is kellett értenem. Itt, Kanadában először is meg kellett tanulnom angolul. Három hónap múlva aztán bejutottam egy kis vidéki televíziós stúdióba. Ez biztos állást jelentett — kevés fizetéssel. Hallatlan előnye az volt, hogy közben tanulhattam angolul és ismerkedhettem az országgal. Utána Torontóba költöztünk, a tévéhíradónál kezdtem dolgozni. Elég volt az a szakmai tudás, amit Pesten szerzett? — A szakmából többen kikerültünk ide, s mindnyájan megálltuk a helyünket, olyan alapos szakmai felkészültséggel bocsátott szárnyra bennünket a Filmművészeti Főiskola. Igaz, akkor még gyerekcipőben járt a kanadai film, ma már nehezebb lenne betömi a szakmába. Szakmailag tökéletesnek lehet mondani a magyar filmfőiskolát, világviszonylatban is a legjobbak között van. Mutatja ezt az is, hogy az 1978-as operatőri Oscar-díjat is volt főiskolai kollégám, egy hollywoodi magyar, Zsigmondi Vilmos kapta. Lelkileg hogyan sikerült beilleszkednie? — Túl kellett esnem a nyelvi, kulturális sokkon, meg kellett tanulnunk az itteni szokásokat. Ám, amikor már eldöntöttem, hogy Kanadában akarok élni, itt telepedek le, akkortól kezdve kanadaiságom és magyarságom békésen megfért egymás mellett. Milyen filmeket készített? — Hosszú ideig a híradónál dolgoztam. Aztán dokumentumfilmeket forgattam, csak 1969 óta csinálok itt játékfilmeket. Az első hosszabb alkotásom Vancouverben készült „Another Smith for paradise”, azaz, „Még egy Kovács a paradicsomban”. A Kovács úr itt azt jelenti, hogy még egy jóindulatú ember. Ez vígjáték volt. Aztán „Halászinas” címmel kalandfilmet forgattam, „Rainbow country” (Szivárványország) címen tévésorozatot készítettem gyerekeknek. A Bahama szigeteken az oroszlánfókáról szóló tévéfilmsorozatot forgattam. Részt vettem a „Dudi Kravetz inasévei” című film forgatásában, amely arról szól, hogyan válik egy montreali szegény zsidógyerek jólmenő üzletemberré. A film egy neves montreali író regénye alapján készült. És még sorolhatnám tovább a filmeket. Tetszenek-e a magyar filmek? — Viszonylag kevés magyar filmet van alkalmam megnézni. Volt, ami tetszett, s volt, ami nem, de mindenesetre nagyon jólesett őket látni. S ne haragudjanak meg a magyar kollégák, sok esetben az az érzésem, hogy kissé öncélúan készítik a filmeket. Ha a pesti kőrútról bemegy a közönség a filmhez, akkor bizonyára a Kámtnerstrassén meg a Champs Elysées-n sétálók is kíváncsiak lesznek rá. Láttam néhány filmet. Volt, amely Kanadában idegenül hatott, nem nagyon értettük, mit akar a rendező. De a „Fényes szelek” az én életemről is szólt, én is résztvevője voltam annak a korszaknak. Nagyon tetszett Fábri filmje, „Az ötödik pecsét”, amely Sánta Ferenc regényéből készült. Élvezetes, szórakoztató film volt a Bródy-regény alapján készült „Egy erkölcsös éjszaka”. A magyar film olyan értelemben is nemzetközi lehet, hogy elég sok magyar szerepel a nemzetközi filmvilágban. — 1972-ben például, amikor Erzsébet királynő Kanadában járt, híradósként én készítettem beszámolót a látogatásáról. Két héttel előbb elrepültem a Fobisher-öböl eszkimó településére, hogy előkészítsem a forgatást. Megérkeztünk, s bevallom, jégkunyhókat vártam, helyettük ötemeletes hoteleket és bérházakat találtam, egyszóval modem kis települést. Amikor megkaptam egy borítékban a szállodai szobám kulcsát, mellette kedves hangon üdvözlő levél volt, amelyet a szálloda igazgatója írt alá, tősgyökeres magyar névvel. Messziről került ide: Hajdúnánásról — Torontóba. Az, hogy Nánáson született és nőtt fel, mit jelent itt, Torontóban? — Más szóval: mit jelent az, hogy magyar vagyok? Igen. Mit jelent az, hogy magyar? — Azt, hogy Nánáson születtem, nem tudom vagy nem akarom elfelejteni; sőt büszke vagyok arra, hogy nánási parasztgyerek vágyóik. Ez alapozta meg a karakteremet. Hiszen mindegy, hogy mit csinálok, hol vagyok, a pesti körúton sétálok vagy a torontói Bloor Streeten, a tény tény marad: Nánáson, azaz Magyarországon születtem. A legnagyobb adomány ebben a nánási születésben a paraszti felfogás. Sokszor csodálkozom egyeseken, hogy milyen kevés bennük a gyakorlati érzék, olyasmivel nem boldogulnak, amit egy nánási parasztember egyetlen szempillantás alatt megoldana, mert megvan hozzá a józan paraszti esze. Kisvárosban nőttem fel, nekem a játékszei'eimet is magamnak kellett csinálnom. Így aztán az eszem úgy fejlődött, hogy mindent magam okoskodtam ki. Áldom a.szüleim józanságát, hogy így neveltek. Persze azért neveltek így, mert ez volt az egyetlen lehetőségük. És hogy a magam kérdésére is feleljek: ez a jellembeli, kulturális szokásokból kialakult örökség, s az, hogy ennek az örökségnek a révén megállóm a helyemet itt, Torontóban — ez jelenti azt, hogy magyar vagyok. (st) Lente Miklós a kamera mägäe i 13
