Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-30 / 26. szám
Pataki képek elé... Sárospatak. Kisváros a Bodrog két partján, szőlőérlelő lankák tövében, vára ligetes, alföldi tájra tekint, északról a Zemplén zárja a szemhatárt. Híres könyvtárát, műemlékeit, múzeumait járva évszázadok krónikái elevenednek meg a látogató előtt. A táj gazdagsága vonzotta ide az embert, majd később — mind a mai napig — kultúrája, iskolája is. Pataki diáknak lenni rangot jelentett és rangot jelent. Iskolát alapítani, életre hívni a tanulás, a tudás egy új műhelyét mindannyiszor felelős vállalkozás. Különösen az Patakon, ahol a hagyományok is köteleznek. A hagyományok, amelyek a korszerű, mindig újítani, frissíteni kész oktatást kérik számon a tanároktól, hogy diákjaik kedvvel, szívesen tanuljanak. Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének nyelvművelő tábora — Patak legifjabb iskolája — e comeniusi szellemben fogant. Az idei nyáron is több újdonsággal tették színesebbé a világ tizenhét országából érkezett magyar származású fiatalok programját. Citeraszakkör alakult, új módszerekkel kísérleteztek az énekórákon, és számos „meglepetést” tartogattak a kirándulások is. Magyar nyelv és magyarságismeret... Hatalmas birodalmak. Bebarangolásukhoz egyedülálló terepül szolgál Patak és vidéke. Szeretnénk, ha egyre több külföldön élő magyar család fia és leánya is büszkén említené: „Pataki diák voltam!” — b — VÁMOS LÁSZLÓ felvételeit ai Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából készülő fotóalbuma anyagából válogattuk
