Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-11 / 3. szám

KÉPEK ÉS SZAVAK „AZ ÉN MAGYARORSZÁGOM” FOTÓPA-lyazat nyertesének országjáró ütja A nyelvészprofesszorok szerint minden nyelv az idők folyamán egyre inkább a rö­vid szavaikban való tömörítésre, sűrítésre törekszik. Így kívánja ezt az élet felgyor­sult ritmusa, az az információáradat, amelynek megemésztése jószerével már le­hetetlen. Így van ez a magyar nyelvvel is. Nevetségesnek és cirkalmazottnak. a fiata­lok számára pedig talán érthetetlennek is minősülne, ha valaki az elmúlt évszázadok irodalmi nyelvezetét használná. Pedig hát bőségesen vannak olyan szavaink, amelyek kihalásáért igencsak kár, melyek jelentés­tartalmuk mellett szinte tökéletes hang­utánzók is. A sok lehetséges példa közül csak egyet: fotografálni. Bár jelentése is több, mint a ma használatos fotózni szóé, de kimondá­sakor szinte hallani a kinyíló rekesz surranó zaját is. Talán fel sem tűnt volna számomra mindez, ha nem hallom oly sokat Feri Lu­kastól — a Magyar Hírek és a Magyarok Világszövetsége „Az én Magyarországom” című fotópályázatának nyertesétől — há­romnapos ország-csavargásunk során. Ami­kor ő elhagyta az országot, még néhány fényképész azt írta a cégtáblájára: Fotog­ráfus. Ez a görög eredetű szó talán na­gyobb ibizodalmat keltett a magukat meg­örökíteni vágyókban. Az itthon és az otthon szavakat váltogat­va (sokszor válogatás nélkül) használjuk. Talán ösztönszerűen teszünk különbséget közöttük, aszerint, hogyan kívánja a szó­­összetétel első, helyhatározós szava. De vajon hogyan használja egy olyan ember, aki Magyarországon is itthon van, de az otthona Angliában van? Hiszen ahogy otthon lesz (Angliában), már is azt mondja: itthon vagyok. A barátainak pedig azt, hogy otthon voltam a szülőhazámban. Ezt a nyelvi ellentmondást (pontosabban többértelműséget) semmiféle merev sza­bályba nem lehet begyömöszölni, de talán nem is szükséges. Feri Lukas esetében, azonban a megol­dás kézenfekvő. Mégpedig a szó egyik sa­játos jelentéstanná. Ugyanis, ha azt mond­juk: valaki otthon van a témában, vagy ebben a kérdésben itthon van, akkor azt jelenti, alaposan ismeri a szóbanforgó dol­gokat. Feri Luikas „itthon van” Magyarorszá­gon. Mindezt nemesük az itt készült képei bi­zonyítják, de az a szenvedélyes érdeklődés is, amellyel körüljárja az útjába kerülő té­mákat. Legyen az egy hajdúböszörményi parasztember portréja, vagy a nádudvari feketecserép elkészültének képsorozata. Megáll a pusztán, és rácsodálkozik a vá­lyogvetőikre. Amikor megtudja, hogy nem lakóház lesz belőle, hanem olcsó és meleg téli szállás az állami gazdaság juhainak, szemmel láthatóan örül. Látszik rajta, itt­hon van... Amikor a Nagykörúton, a Royal Szálló előtt elbúcsúzunk, így köszön: Bye, bye... Hát ki tud rajta eligazodni? Talán már ott­hon érzi magát? Lintner Sándor A Magyar Hírek és a Magyarok Világszövetsége fotópályázata „HAZALÁTOGATTUNK” „Az én Magyarországom” fotópályázat nagy sikerére való tekintettel, hazalátogató honfitársaink részére új fotópályázatot hir­detünk. Különösen szívesen várjuk azokat a felvételeket, amelyeket saját vagy szüleik, nagyszüleik magyarországi szülővárosáról, szülőfalujáról, családjuk szűkebb pátriájá­ról készítenek. A fekete-fehér vagy színes felvételeket 1979. március 15-ig várjuk a Magyar Hírek, illetve a Magyarok Világszövetsége címé­re. Eredményhirdetés: 1979. augusztus 20. Első díj: tíznapos magyarországi tartózko­dás a Magyarok Világszövetsége vendége­ként, szállodával, ellátással, útiköltséggel. Második díj: ötvenkötetes könyvtár. Harmadik—tizedik díj: értékes könyvek, lemezek, népművészeti tárgyak. Magyar Hírek Magyarok Világszövetsége Üvegezők Belváros 8

Next

/
Thumbnails
Contents