Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-30 / 26. szám
VESZÜNK FEL HITELEKET? vJ tés egyszersmind azt jelentette, hogy nem nyitjuk meg a külföldi hatások „csapját”, szembenézve inflációval, munkanélküliséggel, hanem — bár mérsékeltebb ütemben — tovább növeljük az életszínvonalat, fenntartjuk a gazdaság növekedésének irányzatát. Noha azóta egyben-másban tapasztaltabbak lettünk, és úgy véljük, hogy azt a bizonyos „csapot” célszerű jobban megnyitnunk, az 1973-ban érlelt döntés helyességét nincs okunk kétségbevonni. A külföldi hiteleket pedig arra fordítjuk, hogy korszerűsítsük gazdaságunkat, növelve exportképességünket, javítva külföldi árpozíciónkat. Kormányintézkedéssel külön 45 milliárd forintos hitelkeretből folyósítunk pénzt ilyen célúkra a pályázó vállalatoknak — a keret összegét éppen a közelmúltban föl is emelték —: s ebből a szigorú exportmércével adott hitelből korszerűsiti termelését például az Egyesült Izzó, a győri Rába, a Szerszámgépipari Művek, egész sor élelmiszeripari vállalat. Hitelt különben azért, s olyan feltételekkel is kapunk a nemzetközi pénzpiacokon, mert úgynevezett elsőrendű adósoknak számítunk. Ez részint abból következik, hogy az éppenséggel nem engedékeny bankármércével mért fizetőképésségünk nemzetközileg elismert, részint pedig abból, hogy rendeztük az első és a második világháború előttről származó pénzügyi kötelezettségeinket, lezártuk az államosításból eredő kártalanítási vitákat. Magyarországnak tehát nincs rendezetlen külföldi adóssága. Azt sem fölösleges hozzátennünk, hogy a gazdaságszerkezet átrendezésének időszakában nem áll szándékunkban teljes külkereskedelmi egyensúlyt teremteni. A behozott beruházási javak — gépek, felszerelések — értékéig a deficitet elfogadhatónak ítéljük. Más kérdés természetesen, hogy korántsem vagyunk elégedettek a szerkezeti átrendezés ütemével-mértékével, az új anyagárakhoz és a picai feltételekhez igazodó termékösszetétel térhódításának sebességével. Ezt az elégedetlenségünket a mérleg 1978-ban kialakult deficitje különösképpen indokolja. A deficit ugyanis számottevően nőtt. Tárgyilagos elemzéseink, kormányzati és vállalati vizsgálódásaink szerint ebben a külhoni körülmények, tehát a mind nehezebb értékesítési feltételek és hazai hibáink egyaránt szerepet játszanak. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint 1978 augusztusáig — az előző évi 30 milliárd helyett — 47 milliárd forint volt a mérlegpasszívum, ezen belül a dollárdeficit: tavaly 501 millió, az idén pedig 946 millió. Amiből az egyetlen lehetséges következtetést vontuk le, azt, hogy keményebben kell dolgoznunk, s kevesebbet költenünk nemzeti jövedelmünkből. Lényegében ezeket a követelményeket fogalmazzák meg a számszerű előirányzatok nyelvén 1979. évi terveink is: némiképp mérsékeljük a gazdaság növekedésének ütemét, ennél is erőteljesebben csökkentve a nemzeti jövedelem hazai felhasználását. Szigorúbb pénzügyi nyomással kényszerítjük vállalatainkat a korszerűbb, jobb minőségű, tehát jó áron eladható termékek arányának növelésére, egyszersmind korlátozva, megszüntetve a nem kifizetődő — mert nem korszerű — termelést. Eladósodun'k? Nos, az ENSZ adatai szerint az úgynevezett piacgazdálkodású fejlett országok mérleghiánya az 1975. évi 31 milliárd dollárról 1977-ig 68 milliárdra nőtt. S ha ezt követendő példának nem is tekintjük, annyi bizonyos: ilyen a világfolyamat sodrása, mi pedig az árrobbanás hullámaival szemben, a jobb munkára alapozva keressük gondjaink enyhítésének módozatait. TÁBORI ANDRÁS t Magyar származású, amerikai üzletemberek a Győri Rába Vagon- és Gépgyárban Novotta Ferenc felvétele RABA -STBBBI 5
