Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-16 / 25. szám
KARÁCSONY A BÉKESSÉG ÉS AZ ÖRÖM ÜNNEPE írta: dr. Kádár László egri római katolikus érsek A legtöbb ember számára a karácsony fogalma a gyermekkor emlékeit idézi föl. Fenyőillat, hangulatos gyertyafény, a családi otthon melege, kedves ajándékok emléke villan föl bennünk egy-két karácsonyi dallammal átszőve. A nyugodt, biztonságos békének a tudata, amit derűssé tesz az öntudatlan tiszta öröm. Évezredek alatt kibontakozó általános emberi érzések ezek, a tiszta öröm és a békesség keresése, amely nemcsak a tömegek magatartásában, hanem a művészetek szinte minden ágában megnyilatkozik. És talán sehol olyan gazdagon, mint a népművészetekben, a népszokásokban. A mi magyar népszokásaink különösen gazdag színekkel ünnepük meg a karácsonyt. A karácsonyi népszokások, betlehem-járások rigmusaiban állandóan visszatérő refrén a békesség kívánása és a benső lelki békéből fakadó tiszta öröm. Az egyik felvidéki magyar faluban került föl jegyzésre: „Adjon Isten minden jót, Ami tavaly szűkén vót. Országunknak csendes békességet, És megmaradást." Ezért csendül fel az úgynevezett gyöngyösi pásztormise énekeiben is minden versszak végén a békesség óhajtás: „dona nobis pacem”, „adj nekünk békét!” Az emberi szépségvágy megnyilvánul a költészetben is, ahol a költő tehetsége tökéletesebben tükrözi vissza egy eszme, egy gondolat fényét, villogását. Milyen szépen adja vissza Paul Claudel a karácsony, a megtestesülés embertboldogító igazságának gazdagságát; „Elmondhatatlanul sértetlen vagy, mert te vagy Krisztus szülője. S ő karjaidban az Igazság, az egyetlen remény, s a világ egyetlen gyümölcse.” Lehetetlen nem gondolnunk a karácsonyi magyar népszokások oly gyakori, kedves kifejezésére, amely nem kevésbé költői: A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az Anyja. A karácsony örömének sajátos, kicsit szomorkás, könnyes megéneklője József Attila a Betlehemi királyok című versében, utánozhatatlan bájjal fejezi ki a betlehemi esemény csodálatos hangulatát: „Írül pirul Mária, Mária, Boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok." A hópelyhek gyémántjaitól szikrázó, havas magyar karácsony tükröződik Ady egyik karácsonyi költeményében is: „ ... harangoznak, holnapután az angyalok gyémánt havat hoznak.” És a Bibliát jól ismerő Ady előtt az sem titok, hogy a karácsony csodálatos békességet és örömet sugárzó varázsának fókuszában a szeretet izzik, innen van minden fénye és melegsége: Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Űj csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Ürnak szerelmemet Szépen igazolnám. A próza írók képzeletét is megragadta a karácsonyest különös vonzása, békességet sugárzó melege. Dickens, Lagerlöff vagy Móra Ferenc egy-egy csodálatosan szép írása tanúskodik erről. Az irodalomnál is gazdagabban termékenyítette meg a karácsonyi gondolat a zene művészetét. A karácsonyi énekek, dallamok legősibb történeti forrása Lukács evangéliuma, amely szerint a betlehemi Gyermek születésének éjszakáján mennyei kórus énekelt. A karácsony a világ szinte minden népét dalra, muzsikára késztette; megszámlálhatatlan karácsonyi ének született meg a népek ajkán; a magyar Mennyből az angyal-tói a német Stille Nacht-on át a latin népek Adeste fideles-éig és a délamerikai karácsonyi daloktól a néger spirituálékig. A klasszikus zeneművészet nagyjai Schütz, Bach karácsonyi oratóriuma mellett Berliozt is megihlette az Isten Fia, aki gyermekké lett érettünk. Händel Messiásában pedig épp a leghangulatosabb, legbájosabb részek az úgynevezett sinfonia pastorale-k, zenekari közjátékok festik alá a karácsonyi témát, hogy előkészítsék a szopránrecitativo számára Jézus megszületésének hírüladását: „Dávid városában megszületett a ti Megváltótok, aki békét hozott a világra.” Nem maradtak ki a karácsony vonzásából a képzőművészetek sem. A karácsony eseményét ábrázoló mozaikod, festmények már a kereszténység kocp századaitól kezdve megjelennek, ho^ később a legnevesebb művészek ecsetje nyomán mindig újra és újra szemünk elé kerüljön a sokszor elképzelt jelenet, a betlehemi Gyermek, Mária és József alakja, körülvéve pásztoroktól, angyal lóktól, napkeleti bölcsektől. A ravennaÉ* mozaikoktól Chagallig nagyon hosszú a sora a legjobb mestereknek, akiknek művészetében a karácsony helyet kapott, s közöttük ott van Botticelli, Correggio, Hans Holbein, Dürer, El Greco és még sokan mások. Karácsonyi témájú képeiket szemlélve közös vonásként tűnik elénk a gyermek Jézusból és környezetéből áradó végtelen nyugalom és békesség. Az emberiség érzékeny, fogékony lplkű költői, muzsikusai, festői és népi ihletésű művészei egy közös vonást tettek magukévá a karácsony gondolatából. Azt, hogy a Gyermek, aki ezen az éjszakán adatott nekünk, a próféta szavai szerint a Béke Fejedelme lesz. A Béke Fejedelme, aki elsősorban kibékíti az embert Teremtőjével. Mert azzal a ténnyel, hogy az Isten Fia emberként, tehát testvérünkként, sorstársunkként születik a- világra, együtt jár azzal a következménnyel, hogy mi, emberek, mindannyian gyermeki viszonyba kerülünk az égi Atyával. A karácsony eseményében Isten és ember egymásra talál. Az Isten ember felé történő kitá- - rulásának végső megnyilvánulása az, hogy az Ige emberré lett érettünk. A Megtestesülés nemcsak a Teremtőt békítette ki teremtményeivel, hanem azzal, hogy Krisztus egyformán minden ember testvérévé lett, szolidaritás vállalásával és szeretetével meghozta az emberek közötti béke alapfeltételét is: testvérei lettünk mindannyian Krisztusnak és egymásnak is. Ezért éneklik a betlehemi jászol fölött megjelenő angyalok az Isten akaratát: Legyen dicsőség Istennek és legyen békesség a jóakaratú embereknek! A hivő emberek ezt az örömhírt élik át a karácsony ünneplésében és ezt sugározzák jóakaratú embertársaik felé. Két évezred óta az emberi szívekben és érzésekben a karácsony a békesség és szeretet örömünnepeként él. A karácsonyi angyalok békességakarása azonban a ma emberének különleges üzenetet is tartogat: a békesség és szeretet nem maradhat meg az emberi szívek és érzések körében, ki kell tárulkoznia, hatnia kell a társadalomra, a világra. A hivő ember megérti és teljesíti is ezt az isteni parancsot: munkálkodik a világ 'békéjén, nemcsak az evangélium érzésvilágában, hanem a társadalom építésében is. A világ békéjén ezért buzgólkodik közös akarattal a hívők -és nemhivők serege, hogy az életet, a békét megőrizve és kiteljesítve országunk, népünk jövendőjét is felvirágoztassuk, építsük, t
