Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-12-02 / 24. szám

KÁDÁR

JÁNOS

PÁRIZSBAN

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja Valéry Giscard d'Estaingnek, a Francia Köztársaság elnökének meghívására 197S. november 15 és 17 között hivatalos látogatást tett Franciaországban.

A látogatás során Kádár János megbeszéléseket folytatott Valéry Giscard d’Estaing-nel az időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint a Magyar Népköztársaság és Franciaország együttműködésének fejlesztéséről.

Kádár János eszmecserét folytatott Raymond Barreral, a Francia Köztársaság miniszterelnökével is.

Egyidejűleg megbeszélések voltak Púja Frigyes külügyminiszter és Louis de Guiringaud külügyminiszter, valamint Bíró József külkereskedelmi miniszter és Jean Francois Deniau külkereskedelmi miniszter között.

A tárgyalások szívélyes légkörben, Magyarország és Franciaország barátságának megfelelően, a kölcsönös megbecsülés szellemében folytak.

A tárgyaló felek közös nyilatkozatot írtak alá.

Kádár János megerősítette Valéry Giscard d’Estaing magyarországi látogatásra szóló meghívását. A Francia Köztársaság elnöke megerősítette, hogy a meghívást örömmel elfogadja és szándékában áll annak a közeljövőben eleget tenni.

„NÉPEINK KAPCSOLATAI HOSSZÚ MÚLTRA TEKINTENEK VISSZA”

Kádár János a Diadalívnél megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, majd felkereste a párizsi városházát, ahol Jacques Chirac polgármester üdvözölte: — Kádár János személyében — mint mondta — Európa egyik legősibb, büszke és bátor népének küldöttét köszönti. Utalt arra, hogy a Duna és a Szajna, noha nem egy irányba folynak, a két nép akaratából a barátság egyesítő tengerébe torkollhatnak.

A párizsi magyar nagykövetség épületében, Kádár János találkozott Georges Marchais-val, az FKP főtitkárával. majd Franqois Mitterrand-nul, a szocialista párt első titkárával.

Raymond Barre miniszterelnök és felesége díszvacsorát adott a külügyminisztériumban Kádár János és felesége tiszteletére. A szívélyes légkörű vacsorán a francia miniszterelnök pohárköszöntőjében hangoztatta:

— Ez a látogatás a leginkább szemmel látható bizonyítéka az országaink között kialakult szívélyes és bizalomteli kapcsolatoknak. Előjele annak a további fejlődésnek, amelyet óhajtunk, és amelyért erőfeszítéseket igyekszünk tenni.

A lehető leghamarabb el kell tudnunk érni azt a célt, amelyet budapesti látogatásom során Lázár György úrral együtt kitűztünk magunk elé: gazdasági cserénk megkettőzését.

E cél elérése érdekében fontos, hogy szakembereink és üzletembereink kapcsolata megsokszorozódjék. Az elkövetkező hetekben nyílik meg evégből Párizsban egy magyar műszaki információs központ, hogy tájékoztassa mindkét ország vállalatait kölcsönös szükségleteikről. Ez az intézmény szerepet fog játszani abban, hogy a francia export számára Magyarország napról napra keresettebb partnerré váljék.

Kádár János a pohárköszöntőjében többek közt hangsúlyozta:

— Reméljük, hogy politikai kapcsolataink fejlődése jó hatással lesz gazdasági és kulturális együttműködésünk alakítására. A gazdasági együttműködést kapcsolataink különösen fontos részének tekintjük.

Tovább kívánjuk ápolni évszázados kulturális kapcsolataink haladó hagyományait. A francia kultúrának, mint a jelenben, úgy a jövőben is, méltó helye lesz a magyar kulturális életben.

Az Elysée-palotában rendezett díszvacsorán Valéry Giscard d’Estaing beszédében egyebek között kijelentette:

— Franciaország, annak ellenére, hogy viszonylag távol esik Magyarországtól, szerepet játszott a magyar nemzet életében. A Franciaországból érkezett szerzetesek, építészek, hercegnők hozzájárultak a középkori magyar királyság fényéhez. Francia és burgundi lovagok a magyarok oldalán harcoltak a török támadók ellen. De különösen a szabadságnak és a nemzeti gondolatnak azok a nagy eszméi, amelyek 1789-ben és 1848-ban felrázták Franciaországot, találtak mély visszhangra országuk életében és politikai gondolkodásában.

— E sok találkozás révén a történelem viharos útjain Franciaország megtanulta becsülni Magyarországot és büszke, bátor, hősies népét, becsülni azokat az írókat, művészeket és tudósokat, akik a magyar géniuszt képviselték és akik közül többen — Vercorstól Vasarelyig és Kozma Józseftől Solti Györgyig — gazdagították a jelenkori francia kultúrát.

Az ön látogatásának különös jelentősége van Európa jelenlegi helyzetében. Franciaország és Magyarország egyaránt mélységesen ragaszkodik nemzeti sajátosságaihoz és hagyományosan a külvilág felé fordul. A függetlenségnek és a nyitásnak e kettős hivatása nem teljesíthető a hidegháború fojtogató' légkörében, vagy az ideológiai öszszecsapásban.

E kettős célkitűzés kiteljesedéséhez olyan Európára van szükség, ahol az államok megszabadulnak a bizalmatlanságtól és a félelemtől, ahol a nemzetek — kölcsönösen tiszteletben tartva egymás szuverenitását — megismerhetik és megérthetik egymást, s együtt munkálkodhatnak, s végül, ahol a népek — tudomásul véve az őket elválasztó különbségeket — kölcsönösen megbecsülik egymást.

Ez az enyhülés politikájának értelme. Franciaország állhatatosan folytatja ezt a politikát immár több mint tíz éve. és az ön látogatásában is e politika újabb, örvendetes megnyilvánulását üdvözölhetjük.

Díszvacsora az Elysée palotában. Képünkön: Púja Frigyes külügyminiszter. Madame Giscard d’Estaing, Kádár János, Valéry Giscard d’Estaing és Kádár Jánosné

Válaszában Kádár János kifejtette:

— Országaink, népeink kapcsolatai hosszú múltra tekintenek vissza. A haladó eszmék, a nemzeti függetlenség magyar hívei nemegyszer tekintettek történelmünk során reménykedve Franciaországra. A felvilágosodás gondolkodóinak, a nagy francia forradalomnak az eszméi a maguk korában visszhangot váltottak ki és követésre ösztönző példát szolgáltattak a mi hazánkban, Magyarországon is.

A francia föld századokon át sokszor adott otthont azoknak a magyaroknak, akiket hazájukból a társadalmi haladást szolgáló gondolataikért, tetteikért elűztek. Így, a két világháború között hazáját elhagyni kényszerülő sok magyar talált munkát, megélhetést Franciaországban. Közös, haladó hagyományaink között tartjuk számon és becsüljük, hogy a második világháború éveiben a francia hazafiakkal vállvetve sok magyar küzdött francia földön a hitleri megszállók ellen a francia és egyszersmind a magyar nép jövőjéért. Mindez rokonszenvet keltett közvéleményünkben. és a magyar nép ma is baráti érzéseket táplál a nagy francia nép iránt.

Az igazsághoz tartozik, hogy a magyar—francia hivatalos állami kapcsolatok a múltban ellentmondásosan alakultak. Ez nem népeink akarata szerint volt így. Történelme során a magyar nép sok vért áldozott a szabadságért, s a túlerővel szemben rendszerint kárvallottja lett a nagy összeütközéseknek.

1945-ben az antifasiszta koalíció — amelynek Franciaország is tagja volt — győzelme és Magyarország felszabadítása nyomán új korszak kezdődött hazánk történelmében. Mód nyílt arra is, hogy a háború szakadéka után a magyar—francia kapcsolatok rendeződjenek, és azok kölcsönösen előnyös fejlesztésének útjára lépjünk.

A kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági együttműködésünk fejlődése örvendetes, de kereskedelmi, ipari, pénzügyi, műszaki-tudományos kapcsolatainkban még nagyon sok a kihasználatlan lehetőség.

Kulturális együttműködésünk hosszú múltra tekint viszsza és igen széles körű. Mi kormányzati eszközökkel is, és más módon is segítjük, hogy a magyar társadalom legszélesebb rétegei hozzáférhessenek a francia kultúra értékeihez, kiemelkedő alkotásaihoz. A helsinki megállapodások szellemének felelne meg, népeink barátságát erősítené, ha a franciák is nagyobb lehetőséget kapnának a magyar kulturális és tudományos élet eredményeinek jobb megismerésére. Bizakodással nyugtázzuk, hogy a francia kormány kifejezte készségét ennek elősegítésére.

A Magyar Népköztársaság az enyhülés elősegítésére, a béke és a biztonság megszilárdítására törekszik.

Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés, konkrét leszerelési intézkedések kövessék. Mélységesen érdekeltek vagyunk a katonai szembenállás csökkentésére irányuló tárgyalások sikerében.

Meggyőződésünk, hogy az egyre költségesebb és veszélyesebb fegyverkezési hajsza megállítása, a béke megőrzése, a világ népeivel együtt országainknak, a francia és a magyar népnek is egyaránt érdeke.

NEMZETKÖZI SAJTÓÉRTEKEZLET

Az ANTENNE II. (a francia televízió második csatornája) riportere azt kérdezte, hogyan értékeli találkozását Georges Marchais-val, s mi a véleménye az „eurokommunizmusról”?

— Csütörtökön találkoztam Marchais elvtárssal, a Francia Kommunista - Párt főtitkárával és Mitterand úrral, a B'rancia Szocialista Párt első titkárával is. Mindkét találkozónak volt egy közös vonása. Mi, Magyarországon a Franciaországhoz fűződő kapcsolatainkat — a politikai időszerűségen túl — történelmi fejlődésében is vizsgáljuk. Ezt otthon sem tekintjük kizárólagosan pártügynek. Reméljük, hogy a két ország és a két nép kapcsolatainak fejlesztése itt. Franciaországban sem egyszerűen pártkérdés.

A Francia Szocialista Párttal és személy szerint Mitterrand első titkár úrral is már több éve normális kapcsolatunk van, ami beleilleszkedik a Magyar Szocialista Munkáspárt kapcsolatainak rendszerébe. Pártunk — ugyanis kommunista párt lévén — arra törekszik, hogy a közös érdekű, elsősorban az Európát érintő kérdésekben együttműködjék az arra hasonlóan kész szocialista és szociáldemokrata pártokkal is. Ezek közé tartozik-a Francia Szocialista Párt. A csütörtöki találkozó tehát beilleszkedik

azoknak a találkozóknak a sorozatába, amelyeket a jövőben is folytatni kívánunk. Ügy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a két francia párt kapcsolatainak kérdései egyszerűek és világosak.

Az „eurokommunizmus” meglehetősen tisztázatlan és vitatott fogalom, amelyet a nyugat-európai kommunista pártokban sem egyformán magyaráznak.

A kommunista pártok ma teljesen önállóan dolgoznak. Minden más feltételezés alaptalan. Minden párt maga jelöli ki stratégiai céljait és határozza meg a taktikáját. Elveink szerint minden párt köteles figyelembe venni saját társadalma adott állapotát, valamint a nemzetközi munkásmozgalom történelmi tapasztalatait. Dönteni azonban maguk döntenek.

A Magyar Szocialista Munkáspárt — elveinek megfelelően — azt a gyakorlatot követi, hogy minden nyugateurópai kommunista párttal normális, rendezett kapcsolatokat tart fenn, és erre törekszik a jövőben is. Valljuk, hogy kölcsönös szolidaritás köt össze bennünket és azt kívánjuk, hogy a társadalmi haladásért vívott harcuk eredményes legyen.

A TÉMOIGNAGE CHRÉTIEN című lap tudósítója azt kérdezte, hogy milyen az egyházak és az állam kapcsolata Magyarországon.

— Talán kevéssé ismert, hogy Magyarországon történelmileg a katolikus egyház erős és befolyásos volt; a lakosság mintegy 65 százalékát fogta át. De igen erős protestáns — kálvinista és lutheránus — egyházak is működtek. Történelmileg ez így volt, de azt már senki sem tudja egészen pontosan, hogy milyen ma az egyházak befolyása, mert — a demokratikus haladással párhuzamosan — megszűnt minden állami iskolai vagy egyéb olyan kérdőív, amelyen bárkinek fel kellene tüntetnie felekezetét. Az állampolgárok ilyen szempontból is teljesen egyenjogúak, nincs közöttük semmiféle megkülönböztetés.

A második világháború után mi is eljutottunk ahhoz a nagy történelmi feladathoz, amelyet a francia forradalom már 1789-ben megoldott: az állam és az egyház szétválasztásához. Ez nem ment zökkenők nélkül, de megtörtént. Magyarországon a korábbi törvények szerint az egyháznak kivételes államjogi helyzete volt. Mi, kommunisták, azt mondtuk: mi se legyünk rosszabbak, mint annak idején a polgári forradalmárok voltak, s rendezzük mi is ezt a kérdést. Ezután érdemi és sok évig tartó tárgyalások következtek valamennyi egyházzal. A munka eredményes volt: Magyarországon az állam és az egyházak viszonya rendezett. A katolikus egyház vonatkozásában a Vatikánnal 14 éven át folytattunk tárgyalásokat és a múlt esztendőben VI. Pál pápánál tett látogatásom alkalmával — hogy úgy mondjam — a Vatikán is áldását adta a katolikus egyház és a magyar állam rendezett viszonyára.

Az úgynevezett szabadegyházakkal is rendeztük az állam viszonyát, amit egy világszerte ismert baptista prédikátor tavalyi magyarországi látogatása is mutat.

Mi az alapja az állam és az egyházak rendezett viszonyának? Egyfelől az állam tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját, a hitélet kérdéseibe nem avatkozik be. Másfelől egyetértés született abban, hogy az egyházak készek támogatni a maguk eszközeivel a nép szocialista építési programját. Mint bizonyára tudják, nálunk egypártrendszer van, de ez sem egyszerű módja a kormányzásnak. Segíti munkánkat a népfrontmozgalom, amelynek vannak helyi szervei és van országos vezető testületé. A mozgalom országos vezetésében részt vesznek az egyházak képviselői, közöttük az esztergomi katolikus érsek is. A rendezett viszonyokat kifejezi például az, hogy a Hazafias Népfront legutóbbi kongresszusán — amelyen a népfrontprogram lényegéről a szocialista társadalom magyarországi felépítéséről tanácskoztak — felszólalt a magyar katolikus egyház feje is.

A LE MONDE tudósítója a bécsi tárgyalásokkal és a francia állásponttal kapcsolatban tett fel kiegészítő kérdést.

— A folyamatban levő leszerelési tárgyalások közül megemlítettük a genfi és a bécsi tárgyalásokat. Noha Franciaország nem vesz részt a bécsi tárgyalásokon, kifejezésre juttattuk, hogy minden érdemi tárgyalásnak figyelmet kell szentelni és kívánatos azok sikere. Én egyébként az elnök úrnál — mivel erre alkalmam volt —, üdvözöltem a hivatalos francia álláspontban az utóbbi időben bekövetkezett bizonyos mértékű változást, a közeledést és az érdeklődést olyan leszerelési tárgyalások iránt is, amelyekkel szemben korábban Franciaország tartózkodást tanúsított.

[

3