Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-09-09 / 18. szám

■

MOSON MAGYAROVAR - PORTA HUNGÁRIÁÉ

A Kisalföld nyugati részén, a Kis-Duna és a Lajta találkozásánál fekszik az 1939-ben Mosonból és Magyaróvárból egyesült Mosonmagyaróvár. A harmincezer lakosú, műemlékekben gazdag, fejlett iparú és mezőgazdaságú város az ősidőktől kezdve lakott terület volt, és mindig is a Kárpát-medence egyik természetes kapujának számított. Itt vezetett keresztül a viszonylag keskeny, száraz út a Hanság mocsarain keresztül az ország belsejébe. Aki ide várat vagy erődítményt épített, kulcspozícióból védhette, ellenőrizhette a környéket. Már a rómaiak is jelentős katonai tábort építettek Flexum néven, amely a népvándorlás idején is lakott terület volt. A honfoglaló magyarok az itt talált erődrendszert felhasználták. Járt itt török, cseh, német, erdélyi had, kuruc és labanc hadsereg. A többször rombadőlt vár mai formáját a XVIII. században Albert Kázmér szász-tescheni herceg idejében kapia, akinek egyik leszármazottja, 160 évvel ezelőtt, itt alapította meg az ország egyik legrégibb mezőgazdasági akadémiáját.

Az egykor országkapunak számító Mosonmagyaróvár ma is méltán viselheti a középkorban fölvett Porta Hungáriáé nevet, hiszen az év minden szakában gépkocsi-karavánok haladnak át nyugatról keletre és keletről nyugatra az egyre csinosodó kisvároson. A város szépségei, a Szigetköz csipkézett Duna-partja, a különböző üdülési és szórakozási lehetőségek, a lovastúrák és a szigetközi horgászparadicsom tizezereket vonz Mosonmagyaróvárra.

^ Fényes Tamás

1. A vár madártávlatból

2. A festői szigetközi Duna-part

3. A Lajta folyó

4. Utcarészlet

5. Barokk udvarok a régi városközpontban

6. A Timföldgyár műkorund üzemének elektromos kemencéje

MTI felvételek

'iÉZá

V