Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-09-09 / 18. szám

ÚJ FELADATOKRA KÉSZÜLNEK Beszélgetés a Bartók-vonósnégyesröl Az immár világhírű Bartók-vonósnégyes most ősszel huszonegyedik évadját kezdi meg. Megkíséreltem följegyezni, hogy ha­zai koncertjeiken kívül merre jártak, hol léptek pódiumra az elmúlt évadban. Az októbertől június végéig ívelő időszakban száznegyvenöt hangversenyük volt, ez a szám valóban elképesztő. Külföldi turné­juk a Német Szövetségi Köztársaságban kezdődött, majd Franciaországban, Spa­nyolországban folytatódott, s november 20-tól december 15-ig Japánban vendégsze­repeitek, az év elején pedig Svédország­ban, Svájcban. Aztán Hollandiába utaztak. Áprilisban a Milánói Scalában két alka­lommal játszották el Bartók valamennyi vonósnégyesét, s a nyáron négy bérleti koncerttel örvendeztették meg a salzburgi közönséget, de játszottak a müncheni Her­cules Saalban, a Schloss Elmau-i korai nyári fesztiválon, sót átruccantak egy-egy fellépésre Nürnbergbe, Hamburgba, Augs­­burgba is ... Az együttes hazai koncertjei Budapesten csakúgy, mint a vidéki városokban valósá­gos ünnepi esték, a közönség mindig zsúfo­lásig megtölti a termet. Komlós Péterrel, a kiváló hegedűmű­vésszel, a Bartók-vonósnégyes primáriusá­­val beszélgetek. — Hogyan emlékszik vissza a kezdet kezdetére, megalakulásuk körülményeire? — A főiskolán Weiner Leóhoz jártunk kamarazenére, ő általában legföljebb két vonósnégyessel foglalkozott évente, többet nem vállalt. Hogy, hogy nem, 1057-ben csak egy vonósnégyes munkáját irányítot­ta. Akkor történt, hogy váratlanul azt kér­dezte tőlem: nem volna-e kedvem kvartet­től alakítani. Rögtön szóltam Németh Gé­zának, aki két hét alatt megszervezte vo­nósnégyesünket, és 1957 szeptemberében már nemcsak a Zeneakadémián látogattuk Weiner Leó óráit, hanem a lakásán is, he­tenként háromszor, ö vezetett be minket a vonósnégyes technikájának a világába. Egy évre rá már másodikok lettünk a hazai Haydn-versenyen, és 1964-ben megnyertük a Liége-i nemzetközi versenyt. — Ha jól tudom. Weinerhez két évig jár­tak ... — Halála után Mihály Andrással és Sán­dor Frigyessel folytattuk a munkát. Mihály Andrástól ma sem szakadtunk el, ő a mi „ötödik fülünk”, ha idehaza vagyunk, ma is megkérjük, hallgassan meg minket, fő­képp olyankor, amikor új művet tanulunk. — Hányán játszanak ma együtt az ala­pító tagok közül? — Mind a három felső szólam, vagyis jómagam az első hegedűs, Devich Sándor a második hegedűs, Németh Géza mélyhege­dűs a kezdettől fogva máig együttmarad­tunk. Csellistánk Mező László, az első két év után megvált tőlünk, őt akkoriban in­kább a szólópálya vonzotta. Utóda Botvay Károly volt. A tavalyi évad óta azon­ban ismét összekerültünk Mező Lászlóval, s azóta rendszeresen vele játszunk. Nagy­szerűen dolgozunk együtt. — Hogyan győzik erővel és idegekkel ezt a folytonos világjárást, a temérdek szerep­lést? — Ma már megszoktuk. S igyekszünk hozzáidomulni: a turnézásnak is megvan a maga külön technikája. Az én útiholmim például mindig ugyanabban a bőröndben marad, az összehajtható vállfáktól a mosó­szerekig. Aktatáskámban a fényképezőgép mellett ott az összecsukható alumínium pult is. Ez rendkívül fontos, mert kisebb helyeken, például egyetemeken nemegyszer azzal fogadnak, hoztunk-e magunkkal kot­taállványt. Ha kell, tíz perc alatt mindent becsomagolok. — Vajon alakultak-e ki közös szokásaik a pódiumon, munka közben? — Többféle közös szokásunk van. Pél­dául az, hogy másfél órával a koncert kez­dését megelőzően, amikor a közönséget még nem eresztették be, szétnézünk a pó­diumon, leülünk a helyünkre, hogy érzé­keljük a körülményeket, a terem hangula­tát. Nem mindegy, hol ülünk, melyik szög­ből látjuk, halljuk egymást. Talán hat-hét évvel ezelőtt jöttünk rá arra, hogy közér­zetünktől milyen sok függ a pódiumon. Ennek az előzetes vizsgálódásnak estéről estére, még a Zeneakadémián is mindig, újra meg újra szükségét érezzük. Egyéb­ként a Zeneakadémia termét minden te­remnél jobbam szeretjük. — Ügy tudom, az első nagy turnéjuk az Egyesült Államokban. 1967-ben volt... — S az ötödik nagy turnénkra jövőre ke­rül sor. 1979. január 8-tól február 20-ig huszonnégy koncertünk lesz az USA-ban. — Ez rengeteg ... — Megesett már az is, hogy hat hét alatt harminc koncertünk volt. Voltaképpen hasznunkra válik, ha céllal és terminusra dolgozunk. Bartók valamennyi vonósné­gyesét százszor, vagy még annál is több­ször eljátszották már, de még most is újabb szépségeket fedezünk föl bennük a magunk számára. S ez a szerencsénk, mert a legnagyobb veszélytől, a rosszértel­mű rutintól óv meg minket. — Találkoznak-e magyarokkal külföldi turnékon? — A tengerentúlon a helyi szervezők olykor a koncertnél is nagyobb fontossá­got tulajdonítanak a fellépés után rende­zett partyknak, estélyeknek. Ezek nemegy­szer fárasztók is. Ausztráliában a harma­dik turnénk után már nem sértődtek meg. ha egy-egy hangversenyünk után nem mind a négyen mentünk el az esti fogadá­sokra, hanem csak egyikünk-másikunk je­lent meg. A tengerentúlon az ott élő ma­gyarok az óhaza iránt érzett szeretettel is fogadnak minket, a hazulról érkezett mű­vészeket. — Hol játszottak a legtöbbször? — A Német Szövetségi Köztársaságban. Ott igen nagy az érdeklődés a kamarazene iránt. Az elmúlt tizenhárom év folyamán száz városban háromszáz koncertünk volt. — A világ hegedűsei közül ki az esz­ményképe? — Jasha Heifetz. Sok vita kerekedett körülötte, az ő leszűrt szemérmes, mély­tüzű, beszédes kifejezésmódja nem olyan hatásos, mint mondjuk Hubermané, aki­nek a játékában a frázisok külön-külön életet élnek. Heifetz nagy formákkal épít­kezik, zenei mondanivalója összefoglal, formál, egyik csúcspontról a másikra visz el. Technikájával pedig megelőzte korát, azóta sincs senki, aki túlszárnyalná. Tu­dom, a virtuozitást sokan gyanakodva hallgatják, s könnyen rámondják, hogy nincs benne érzelem. De hát nincs két em­ber, aki egyformán hallgatná ugyanazt a produkciót... — Vajon az előadó hányféleképpen szó­laltathatja meg jól ugyanazt a művet? — Megszámlálhatatlanul sokféleképpen. A folytonos átfogalmazás korát éljük. Né­hány évvel ezelőtt ott voltam a Bécsi Ün­nepi Heteken, amikor Pinchas Zukerman Mendelssohn Hegedűversenyét szólaltatta meg. Ezt a művet én magam is sokszor játszottam, de a fiatal hegedűs minden hanggal újat mondott. — A Bartók-vonósnégy est öt-hat évvel ezelőtt világszerte a második élvonalba so­rolták, és azóta már a legelsők közé került. A kritikák a Föld minden táján elragadta­tással írnak hangversenyeikről. Jut-e ide­jük, hogy más nagynevű együttest is oly­kor meghallgassanak? — Ritkán jut rá időnk, de a régi Magyar Kvartettot, az Amadeusékat, a Qvartetto Italiano-t, a Juiltíard Kvartettől, a Smeta­na Kvartettől, a La Salle együttest jó bará­tainknak érezzük. Ha sikerül meghallgat­nunk őket, az mindig nagy élmény és ta­nulság számunkra. — Sose fáradnak el? — Én olykor úgy érzem, hogy zeneileg elfáradok. De arra való a nyári vakáció, hogy a zene szeretetével és munkánk iránt való friss érdeklődéssel újra feltöltődjünk. Augusztus 20-tól szeptember végéig, vagy­is a szezon kezdetéig keményen dolgozunk együtt, új feladatokra készülünk . .. Gách Marianne A KIOSZ, A KISIPAROSOK ORSZÁGOS SZERVEZETE — FENNÁLLÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRÓL — KISIPARI ÓTVÖSÉKSZER KIÁLLÍTÁSSAL ÉS VERSENY­NYEL EMLÉKEZETT MEG. A MINTEGY 250 MŰVÉSZI KIVITELŰ ÉKSZERBŐL ÉS DÍSZTÁRGYBÓL, AMELYBÓL KÖZEL SZÁZAT LENGYEL ÉS NÉMET DEMOKRA­TIKUS KÖZTÁRSASÁGBELI ÖTVÖSÖK KÜLDTEK EL A JUBILEUMRA. NÉHÁNY SZÉP MUNKÁT MUTATUNK BE Jenei Lászlóné dísztálai A. Nowekowski lengyel ötvös munkája Miklósi Lajosné: gyertyatartó és serleg Mayer Siegfried dísztárgya (Német Demokratikus Köztársaság) Geszti Anna felvételei Bartha Lajos serlege első díjat nyert Zágon Rezső alkotása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents