Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-08-26 / 17. szám
J. AUGUSZTUS 20. - MEGÚJULÓ TARTALOMMAL Interjú dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsekkel Szent István koronája ismét Magyarországon van és a Nemzeti Múzeumban látható. Bíboros Űr szerint, milyen új tartalommal gazdagodott a hívők szemében augusztus 20. ünnepe? — Minden magyar ember szívét megdobogtatta a Szent Korona hazahozatala. Méltán, mert a legféltettebb ősi, nemzeti kincsünk. Hiszen Szent István király fejét övezte akár életében, akár halálában a szentté avatásától, 1083-tól kezdve. A hívek meghatódottságát méginkább növeli, hogy a Szent Korona, mintha újból II. Szilveszter pápa atyailag gondoskodó áldását hozná közénk. Az Anjou-ház első királyának, Károly Róbertnak a koronázására László vajda nem szolgáltatta vissza a Szent Koronát. Ezért új díszes koronát készítettek a koronázásra, amit maga Gentile bíboros, a pápa követe szentelt meg ünnepélyesen a Mátyás-templomban. Tamás, esztergomi érsek ezzel koronázta királlyá Károly Róbertét. S mégis, a Szent Korona visszanyerése után Tamás érsek 1310-ben Szent István napján, most már a Szent Koronával koronázta véglegesen királlyá Károly Róbertét. Mert a nép is, a király is érezte, hogy bármilyen ragyogóan ékes legyen is egy korona, de soha nem helyettesítheti a Szent Koronát. Ezen keresztül Szent István király érinti az új király homlokát, s ezzel teljes jogú utódjává avatja fel. A megáldott korona viszont a lelkiismerete mélyén kötelezte felkent hordozóját, hogy az ország alkotmányát tartsa be, határait védelmezze. Tehát az egész nemzet külső és belső békéjét őrizze meg. Ezért a századok folyamán a Szent Korona szimbólummá vált: Szent István népét és Szent István jogszerű utódját együttesen jelképeié. Szent István közénk hazatért Szent Koronája a lelkek békéjét építi, folytonos alkotásokra ösztönöz bennünket: anyagi, kulturális és lelki gazdagodásra. Az állam és az egyház kapcsolatai, kiváltképp az utóbbi időben, kedvezően fejlődnek. Hogyan értékeli Bíboros Űr az eddigi haladást és melyek a fejlődés távlatai? — Csak madártávlatból emlékeztetek az egyház és az állam kapcsolatának fejlődése főbb eseményeire az utóbbi időkben: Kádár János látogatása VI. Pál pápánál. Ez a több mint egy óráig tartó dialógus nagy nemzetközi érdeklődést keltett, és bőséges elemzésekre adott alkalmat. Az egyház és állam eddigi kapcsolatainak a legmagasabb szinten mintegy a betetőzése volt, de egyúttal elindulás a kapcsolatok továbbfolytatására. A templomi hitoktatásnál az eddig felmerült problémák megnyugtató elvi rendezést nyertek: a négy tanulócsoport elosztása a gyakorlati szükséglet szerint rendezhető, amennyiben a négy csoport nem elegendő, a püspök engedélyezhet új csoportot — a templomi hitoktatás ellenőrzését a püspök végzi. A budapesti Hittudományi Akadémia keretében most szeptemberben elindul az érettségizett világi férfiak és nők számára a három évre terjedő levelező tagozat. Ennek a célja, hogy az érdeklődő világi hívek számára lehetővé tegye a teológiai ismeretek főiskolai szintű megszerzését. Ugyancsak szeptemberben kezdjük el a budapesti Farkasréti templom közelében a 120 ágyas Katolikus Szociális Otthon építését. Körülbelül két év alatt fejezzük be teljesen a felépítési és berendezési munkálatokat. A katolikus nyugdíjas hívek nagy érdeklődéssel várják, hogy mikor költözhetnek ebbe a teljesen modem berendezésű és katolikus szellemű öregotthonba. Amikor a Katolikus Szociális Otthon tető alá kerül, azonnal megkezdjük a Duna-kanyar egyik legszebb részén, Leányfaluban a Lelkigyakorlatos Ház építését. Világi férfiak és nők váltott csoportokban vesznek részt egy-egy hétig a lelkigyakorlatos napokon, amelyek egyúttal a hit elmélyítésére is szolgálnak. Nagy megelégedést váltott ki a július első hetében Esztergomban megrendezett továbbképző-kurzus, amelyet az egyházi bíróságok elnökei, bírái és tisztviselői számára rendeztünk. Urbano Navarrete jezsuita atya, a római Pápai Gergely Egyetem jogi fakultásának a dékánja és dr. Csertő Sándor, a Hittani Kongregáció ügyésze vezették. Valamennyi egyházmegyéből körülbelül 90 pap vett részt a kurzuson, amely a kánonjog mai fejlődéséről szólt és a mad római jogi gyakorlatba vezette be a hallgatókat. Rendkívüli eseményszámba ment a jezsuita rend generálisának, P. Arrupénak a látogatása július közepén. Itttartózkodása alatt az én vendégem volt Esztergomban, ahol a rezidenciának a régi jezsuita részében lakott, közel a Loyolai Szent Ignác-templomhoz. A generális találkozott a magyar rendtartással is. P. Arrupe felkereste Aczél György miniszterelnök-helyett est és Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét. Az egyház és állam közötti jóviszony fejlődésére mutat a két római esemény is: a Szentséges Atya kérésemre megengedte, hogy az esztergomi bazilika 118 méteres hosszát megörökíthessük a római Szent Péter-bazdlika padlózatán a többi kiemelkedő hosszúságú templom között. Múlt karácsony estéjétől kezdve ebben a megható látványban már el is gyönyörködhetnek itthoni és külföldi magyar zarándokok. Még nagyobb jelentőségű tény, hogy a Szentséges Atya — bizalommal előterjesztett kérésemre — a Szent Péter-bazilika altemplomában szép helyet jelölt ki a Magyarok Nagyasszonya kápolnájának részére. A Nagyasszony szobrát 21 európai jelentőségű magyar szent domborműve veszi körül, életükből egy-egy karakterisztikus jelenettel. Idehaza a legkiválóbb művészeket megragadta ez a nem minden században felmerülő lehetőség: a kereszténység első templomába bevonulni alkotásukkal. Remélem, hogy már egy éven belül elindulnak az európai szintű magyar művek a Szent Péter bazilikába. Lassú, de alaposan kimunkált lépésekkel haladt előre eddig az egyház és állam viszonya. Meggyőződésem, hogy ugyanilyen komoly, megfontolt lépésekkel kell tovább mennünk, mindjobban egymásra találnunk: egyház és állam a földi boldogulás közös útján, amely hitünk szerint a földi feladatok megoldásán keresztül az élet teljességébe vezet bele bennünket: az örök életbe. Mit jelent az ember számára szembenézni korunk létkérdéseivel? A neutronbombával, az éhségsújtotta országok, a környezetvédelem problémáival? — Aki korunk létkérdéseivel őszintén szembenéz, az az élet vagy a halál problémájával találja magát szemben. Erről a gondolatcsoportról a magyar Püspöki Kar külön körlevelet ad ki e napokban, s három szempontból nézi aggodalommal az élet veszélyeztetését: Az életnek már az anyaméhben történő kioltását. Ezt az isteni törvény súlyosan elítéli. Kérjük a híveinket, hogy hallják meg a Teremtő Isten alapvető törvényét: „Legyetek termékenyek és szaporodjatok” (Mózes I. 1,28). És töltsétek be a magyar otthonokat fakadó élettel! Aggasztanak bennünket szerte a világon mindjobban elszaporodó terrorcselekmények. örülünk annak, hogy ilyen formában hazánkban nem merülnek fel problémák. Az élet veszélyeztetésének van azonban számos sokkal kevésbé ártalmasnak tűnő formája is. Árthat az életnek a mértéktelen italozás, dohányzás — veszélyezteti a felelőtlenül merész, vagy hanyag gépkocsivezetés —, súlyos kárt okozhat az oktalanul nagy gyógyszerfogyasztás — az először csak fájdalomcsillapítóként használt, később már szenvedéllyé fajuló kábítószer alkalmazása. Végül arra is fel kell figyelnünk, hogy a tömegpusztító fegyverek előállításában a haditechnika olyan szintet ért el, hogy az már az egész emberiség életbenmaradását veszélyezteti. Napjainkban újabb szörnyűséges pusztító fegyver, a neutronbomba gyártásával foglalkoznak világszerte. E tervek és megvalósításuknak puszta lehetősége is minden eddiginél jobban fenyegetik az emberiség életét. Az ember élete gyökeres kitépésének a veszélyére már sok tudós rádöbbent, visszariadtak tőle a népek, és a józan ész minden érvével tiltakoznak ellene a különböző kormányok. Az élet fokozottabb védelmének a szükségességét ezzel az életet teljesen elsöprő veszedelem ellen felismerték számos ország püspökei és püspöki karai. És felemelték ez ellen a szavukat. Ehhez a világos emberi és keresztényi döntő jelentőségű felismeréshez a józan és jóakaratú emberek tiltakozásához mi magyar főpásztorok is szíwellélekkel csatlakozunk. Mit jelent a hívők számára a szocializmusban élni? — Kettőt. Először: sokkal öntudatosabb belemélyedést a hitébe, mint bármikor máskor. Hiszen a szocialista rendszer természettudományos alapon tudatosan terjeszkedni akar: más világnézetű embereket a maga igazáról meggyőzni. Ez a törekvés a hivő embert arra sarkallja, hogy manapság mélyebben gondolja át a hitét, elsősorban a hitnek és a tudománynak az összefüggéseit, de főképpen a hitnek és a természettudománynak a különleges kapcsolatát. S miután világosan átvizsgálta a hit lehetőségének a tudományos megokolását, utána elmerül a keresztény kinyilatkoztatásnak a gazdagságában, amely a legmélyebb, legősibb emberi igényeket teljesen kielégíti. így örvendező öntudattal vallja meg keresztény hitét, és az állam alaptörvényére hivatkozva, megkívánja, hogy a hivő meggyőződését mindenki tiszteletben tartsa. Amint a hivő ember is megbecsüli az ellentétes felfogású polgártársait. Másodszor: a hivő ember éppen világnézetéből kifolyólag belekapcsolódik a közösség gyakorlati életébe is. És itt nem hivő munkatársaival teljesen együtt dolgozik a közösség javán: nem kíván külön keresztény autóutat építeni, hanem magyar autósztrádát; — nem akar külön keresztény kenyeret sütni a hívők számára, hanem magyar kenyeret, minden magyar ember részére. Tehát a gyakorlati életben teljes összhangban dolgozik más világnézetű testvéreivel együtt a mai magyar világ továbbfejlesztésén. Bíboros Űr, az Amerikai Egyesült Államokban találkozott a magyarság ott élő különböző csoportjaival. Hogyan látja a magyarságtudat megőrzésének lehetőségeit, mit üzen az ünnepen a Nyugat magyarjainak? — Nagy élmény volt számomra a philadelphiai Eucharisztikus Kongresszus és utána a magyar egyházközségek meglátogatása. Még mindig bennem zsong annak élménye, ahogyan a misék után minden egyes jelenlevő magyarral kezet fogtam. Megkérdeztem őket: az anyaország melyik részéről vándoroltak ki. Könny csillogott a szemükben. Akkor is, ha már nem értette, nem beszéltek magyarul. Akkor is, ha német vagy szlovák ajkúak voltak. A szülőföld átöleli a szívünket és érzéseinket. Ezt a ragaszkodást az ősi magyar hazához és ezen belül is valamely tájegységéhez: Göcsejhez, Somogyhoz, az Alföldhöz, a Mecsekhez, a Balatonhoz és a többiekhez kell odakint ébren tartani. Olvasni erről az országrészről szóló leírást, elbeszélést, ami a szívet felizzítja. Neki kell állni szorgalmasan a magyar nyelv, a magyar történelem, a népi szokások, népitánc, népdal tanulásának és gyakorlásának. Hiszen nyelvében, énekében, magyaros mozdulatainak ritmusában él a nemzet! Szeretettel invitálom külföldön élő magyar testvéreinket a római Szent Péter bazilika altemplomába készülő „Magyarok Nagyasszonya” kápolnájába. És ide, az óhazába is, hogy a magyar tájak nyelvi zamatát magukba szívják, hogy részt vegyenek egy-egy Mária-búcsún, zarándoklaton: Mátraverebély- Szentkúton, Andócson, Sümegen, Máriaremetén, Máriabesenyőn, Máriagyüdön, Máriapócson. De ki tudná elszámolni a zarándokhelyeket, ahol meglátják a mai magyarok búcsúi áhítatát! S amíg erre nem nyílik alkalmuk, vegyék elő legalább vasárnaponként, legalább otthoni búcsúnapjukon magyar imakönyvüket. Imádkozzanak és énekeljenek belőle az egész családdal együtt. S akkor úgy érezzük, hogy a Magyarok Nagyasszonya védőpalástját mindnyájunkra ráteríti, minden magyarul dobbanó szívre, fiatalra és öregre egyaránt. A. A. 3
