Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-28 / 2. szám

TRAGIKUS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT

A napilapok halálozási rovatában gyakran olvashatjuk ezt a kifejezést: tragikus körülmények között. Mintha a gyászoló hozzátartozók szégyenlősen nem mernék nevén nevezni a halál okát. Igaz, azt sem szokás ország-világ tudomására hozni, hogy valakinek a szíve mondta-e fel a szolgálatot vagy a rák ragadta-e el. De például az autóbalesetek áldozatairól tudjuk, milyen halálnem érte őket utói. Az újsághírek megszépítő kifejezése helyett a statisztika így fogalmazza meg a „tragikus körülményeket”: öngyilkosság és önsértés.

1976-ban Magyarországon 185 405-en születtek és 132 240- en haltak meg. Ez utóbbiak közül 4307 embernél a halál oka: öngyilkosság. 1910-ben (az ország mai területére átszámítva az adatokat) 2034 volt az öngyilkosok száma, az 1931—35-ös évek átlaga: 2910, az 1936—38-as éveké: 2778, az 1956—60-as évek átlaga pedig 2316. 1967-ben 3150 volt az öngyilkosok száma, 1976-ban pedig 4307. Ha a 100 000 lakosra eső arányszámokat nézzük, akkor az emelkedés másfajta görbét ír le. 1910-ben a 100 000 lakosra eső arányszám 26,7, ez lassan emelkedett: 1931—35-ben 32,9, majd csökkenő tendenciával 1936—38-ban 30,5 és 1956—60-ban 23,4, de 1967-ben már ismét 30,8.

Miért lesz az ember öngyilkos? Betegség, ideg- és elmebaj, családi viszály, szerelmi bánat, részegség vagy alkoholizmus, anyagi nehézségek, lakásproblémák, bűncselekmény elkövetése — a statisztika ilyen kategóriákba sorolja az okokat.

Tanulságos összehasonlítás: az 1935—39 évek átlaga 100 000 lakosra vonatkoztatva, az anyagi nehézségek, lakásproblémák rubrikában 20.1 s 1959—63-ban 3,7. Más országokban az okok köre bővebb: vállalatok anyagi csődje, üzletemberek fizetésképtelensége, létbizonytalanság, tartós munkanélküliség.

1964—65-ben a 100 000 lakosra jutó öngyilkosok száma Magyarországon 29,3 volt, Ausztriában 22,8; Csehszlovákiában pedig 21,1. Ez a három ország vezet a világranglistán.

A közös történelmi múlt jellegzetességei alakították ki a társadalmi együttélés íratlan szabályait és előítéleteit, amelyek — sok más tényezővel egyetemben — hajlamosabbá tették az öngyilkosságra e három ország polgárait, illetve egyes rétegeit vagy földrajzi egységeit? Kafka és Musil regényei vallanak erről az egykori Habsburg-birodalom szorongásokkal teli, kisszerű világáról, az álmok és a valóság tragikus szétválásáról, a századforduló és a rákövetkező évek bécsikeringős operett-kulisszáiról, az értelmetlen háborúba kergetett tömegek szenvedéséről és a társadalom nyomoráról. Ilyen történelmi és társadalmi viszonyok között szökött magasra az akkori Habsburg-birodalom területén az öngyilkosságok száma, s maradt magas mind abszolút, mind relatív értelemben a mai napig is.

Ha szűkítjük a vizsgálódási kört és egyetlen országon belül elemezzük az öngyilkosságok földrajzi eloszlását, feltűnő, hogy Magyarországon évtizedek óta a tiszántúli megyék állnak a lista élén. Az 1966—67. év átlagában a 100 000 lakosra jutó öngyilkosságok száma Csongrád megyében volt a legmagasabb: 46,0; Bács-Kiskun megyében 45,3; Szolnok megyében 36,3; Békésben 34,0. Dr. Andorka

KÉZIMUNKA

Az itt bemutatott mintát recehorgoláshoz (betétnek, szekrénycsíknak, vászonterítő szélének) és keresztöltéses kézimunkához használhatjuk jel. Ruha vagy blúz ujjún futó csíknak is nagyon mutatós.

Rudolf, Cseh-Szombathy László, dr. Varró István 1968- ban megjelent tanulmánya szerint: „A különbségek okát elsősorban az ott élő népesség speciális öngyilkossági hagyományaiban kell keresnünk.”

De mi hozza létre ezt a speciális öngyilkossági hagyományt? A Viharsarok parasztsága már a 19. században megpróbálkozott kitörni a feudális nyomorúságból. A forradalmi megmozdulások, a földesúri rendszerrel való öszszetűzések ismételt kudarca nyilván az önemésztő tehetetlenség érzetét fejlesztette ki az egyénekben. Dürkheim francia szociológus szerint ha valaki önmagát érzi felelősnek egy elvesztett életformáért, meg nem valósult szituációért, akkor önmaga ellen fordulhat. Nyilvánvalóan ezek az okok is közrejátszottak a Viharsarok speciális öngyilkossági hagyományainak a kialakulásában.

De vajon miért élnek oly makacsul még ma is ezek a hagyományok, amikor pedig a történelem már évtizedekkel ezelőtt szétválasztotta a Habsburg-birodalom egykori tagállamait sőt. átformálta a társadalmi viszonyokat is? A társadalom tudata csak oly lassan módosul, hogy az egyén még most is a génjeiben hordozza őseinek ezt a viselkedésmodelljét? Vagy a 20. század általános problematikája — világ- és helyi háborúk, gépeltérítések, túszdrámák teszik érzékenyebbé az amúgvis fogékony emberek idegzetét? Vagy a társadalmi korszakváltás felgyorsult ritmusa billenti ki a már amúgyis labilis egyéneket szilárdnak vélt életpályájukról? Vagy a társadalmi kapillaritás következtében nagy lehetőségeket készen kapó, de azokat valóra váltani nem tudó típusok „oldják meg” így kudarcukat? Minden bizonnyal mindezen okok egymást variálva és erősítve játszanak szerepet az öngyilkosok nagy számában.

Mit tehetünk?

Mindenekelőtt meg kell oldanunk a magányosok problémáit. Ám a pszichológusokkal folytatott „mentőbeszélgetések”, „lelkiklinikák” és „telefondoktorok” legfeljebb tüneti kezelésre alkalmasak, mert az okokat csak társadalmi méretű intézkedésrendszer képes megszüntetni. Hazánkban egyre több olyan otthont létesítenek, ahol az öregek, nyugdíjasok kényelmesen élhetnek, ahol megszüntethető a létbizonytalanságuk. A családi élet fokozottabb védelme, a többgyermekes családideál kialakítása pedig stabilabbá teszi magát a családi kereteket, előkészíti a fiatalokat a nagyobb közösség, a társadalom életében való tevékenység részvételére. (1959—63-ban a 100 000 lakosra vonatkoztatva az öngyilkosok és öngyilkossági kísérletek elkövetésének, megkísérlésének okai között a családi viszály 39,3-mal szerepel.)

Mi a megoldás?

Erős, edzett, egészséges ifjúság felnevelésével készíthetjük elő a következő nemzedéket arra, hogy az élet egyértelmű a cselekvéssel, s az ilyen élettel -nem fér össze az öngyilkosság gondolata, s csakis az egyén és társadalom egymáshoz való kettős kötődésével tehetjük emberivé magunk és embertársaink életét, s a társadalom és az egyén elé állított szép és nagy feladatok előbb-utóbb meghozzák a maguk gyümölcsét — ezen a téren is.

A. A.

M I II I I M II II II I II II M I II II I I II II II M I! I I

Divatbemutatón a Váci Kötöttárugyár

Duna — Majna — Rajna

Az „Európa transzkontinentális vízi útja: a Duna—Majna—Rajna” elnevezésű bélyegblokk fényképe. Tervezője Vertei József grafikusművész

RECEPTEK

TOJÁSOS KIFLI. Hozzávalók: személyenként 2 kifli, 2 tojás, 2 evőkanál tejföl, 2—3 deka reszelt sajt, 2—3 deka sonka, sült hús, vagy szalámi, só, 1 deka vaj, 1 kávéskanál zsemlemorzsa. — A kifliket és a keménytojásokat karikára vágjuk, kivajazott, morzsával megszórt tűzálló tálba teszünk egy réteg kiflikarikát, erre a tojást, megsózzuk, megszórjuk apróra vágott sonkával vagy sült hússal vagy szalámival. Beborítjuk a többi kiflivel, és leöntjük a reszelt sajttal elkevert tejföllel. A sütőben átsütjük (de vigyázzunk, hogy ki ne száradjon) és fejes salátával vagy céklával tálaljuk.

HÚSOS TÖLTÖTT ALMA. Hozzávalók: 25 deka burgonya, 4 nagyobb alma, kb. 15 deka sült hús, 2—3

deka vaj, y2 kanál zsír egy kevés só. — Az almákat meghámozzuk, közepüket kivájjuk, és apróra vóigott vagy darált sült hússal töltjük. Egy tűzálló edényt kizsírozunk, és az alján szétterítjük a nyersen lereszelt, megsózott burgonyát. Rátesszük a megtöltött almákat, rászórjuk a kivájt részeket (természetesen a magház kivételével), néhány vajmorzsát teszünk rá, és a sütőben 20—25 percig sütjük.

TÉLI VILÁG

VÍZSZINTES: 1. Főzelékféle. 4. Weöres Sándor egyik négysoros versének kezdete (zárt betűk: B, F). 10. Egyesületben van. 13. Az egyik szülő a házasságkötéskor. 14. Verset mondó. 16. Szolmizációs hang. 17. Régi űrmérték. 19. Megfutamodik. 20. Citál. 22. Két különböző igekötő. 25. Pormentes, tiszta, éles hegyi levegő. 26. Tíz (angolul). 27. A versidézet második sora (zárt betűk: A, T). 29. Ritka női név. 31. A tetejére hajít. 32. Ama betűi, keverve. 33. Indiai légitársaság. 34. Zománc. 37. A bolgár hírszolgálati iroda. 39. S. A. 40. Az ő részére. 41. Erszényes medve. 42. Azonos magánhangzók. 44. Régi török méltóság. 45. Helyettesítő. 46. Vércsatorna. 47. A nitrogén és a lantán vegyjele. 49. Céltalanul ír. 51. Arra a másik helyre. 54. A mangán vegyjele. 55. Nemzetközi labdarúgó trófea. 57. Levelet küldesz. 58. A francia uralkodók megszólítása volt. 59. A szobrász szerszáma. 60. Sütve finom. 62. Az ENSZ első főtitkára volt. 64. Balzsam. 65. Gyakori kórokozó. 67. Köszörülő. 69. Becézett Etel.

FÜGGŐLEGES: 1. A húst tálaláskor rizzsel, burgonyával kiegészíti. 2. Valódi, nem másolat. 3. Elsüti a fegyverét. 4. Az a másik. 5. Nyári ház. 6. Lengyel város az Odera mellett. 7. Jelenleg. 8. Csont latinul. 9. SZ. E. 10. Iskola — régiesen. 11. Alacsony színvonalú. 12. A labdarúgás sava-borsa. 15. Akkor még a Tisza ... is másfelé folyt (közmondás). 18. A kerékpár és a zongora része. 21. ... pásztorok királya (János vitéz). 23. Neves színművész, rendező (keresztneve kezdőbetűjével). 24. L. E. D. 27. Holnap is ez lesz. 28. A jobbágy kötelező ingyenmunkája volt. 30. Folyó Szibériában. 33. A versidézet negyedik sora (zárt betűk: F, Y). 35. A versidézet harmadik sora (zárt betűk: D, L). 36. Szándékozá. 38. A jószág alá vetett szalma. 41. Város az indiai Mysore államban. 43. Rendeletileg kötelezővé tesz. 45. A francia főváros. 46. Megcukrozza. 48. Ókori római tartomány, Karthágó meghódítása után alakult. 50. Ékítés egynemű betűi. 52. Rendben van! (az amerikai angol nyelv kifejezése). 53. Pezsgőjéről híres olasz város. 54. Közvetlenül közelébe. 56. Folyórendszert alkotó öt folyó neve a Tiszántúlon. 59. Kiválasztó szerv. 60. Az urán és a berillium vegyjele. 61. K. U. E. 63. Román pénz (fordítva). 66. S. L. 67. Vendéglői „lap”.

BEDNAY JÓZSEF

Amikor egy nagy divatbemutatón gyári kollekció is felvonul, az mindig a konfekció fejlődését jelenti. így történt most is, amikor először jelentkezett nagy divatbemutatón a Váci Kötöttárugyár. Hétféle összeállítást mutattak be nagy sikerrel. Bajzáth Kati a modellek tervezője mondja-:

— Sokat emlegetik, hogy a klasszikus tréningruha átalakult, pedig szerintem az új divatban csak új formákat kapott. Mi összeházasítjuk a tréning- és a szabadidőruha vonalait: mindegyikből azt vesszük át, ami a legjobb. Például, az első képen: kis- és nagylányok tréningruhában. A modellek a Budapesti Nemzetközi Vásáron, majd a Magyar Divat Intézet bemutatóján szerepeltek. Színösszeállításuk: piros, fehér, kék, narancsszín. Jellegzetességük: nagy kenguruzseb, duplazseb, a zippzáras bevágott zseb. A gallérok is többféle formát mutatnak; szerepel közöttük a kihajtott inggallér, a kis állógallér, a csuklyás és a bubigalléros megoldás is.

A második képen új, szabadidő-összeállításokat mutat a három lány. Sorrendben az első: türkizkék nadrág, szintetikus és pamutkeverésű anyagból. A fehér lumberjaoket a nadrág anyagával díszítették, illetve bélelték. A blúzon újdonság a kenguruzseb és a blúz aljának gumizott megoldása. Fehér fehérrel, ez jellemzi a második modellt, amely fehér alapon nyersfehér csíkozással, pamutkeverésű poliészterből készült. A modellen megint feltűnik az újszerűén elhelyezett zseb, s a blúz ujjának és aljának gumizása. A nadrág rozsdavörös. A harmadik „szabadidős” modellt, az éjkék nadrágot a csizmába gyűrve viselik. A nadrághoz mutatós és nagyon csinos az égszínkék, mintás kötésű csuklyás felsőrész. A zsebhajtás fehér, a befűzött öv masnira köthető.

(f. b.)

Nádor Ilona felvételei

Beküldendő a vízszintes 4., Z7.f függőleges 35. és 33. számú sorban levő versidézet megfejtése.

Az itt közölt keresztrejtvényünk megfejtését és a nyertesek névsorát az 1018/9. számunkban tesszük közzé, amely 1978. május 6-án jelenik meg. A megfejtések beküldési határideje: 1978. április 26. A határidő után beérkező megfejtéseket nem vehetjük figyelembe.

A 21. számban közölt rejtvény helyes megfejtése:

Annak pártján állok, ki elindult az úton, mert aki el nem indul, nem ér el sehová sem.

(Győré Imre Ütravaló című verséből)

Könyvjutalmat nyertek: Eisler Eva, Izrael; dr. Fekete Kálmán, Anglia; Ferincz T., Anglia; Giczl Éva, Kanada; Kovach Imre, USA; Marer Lászlóné, Kanada; Molnár C., Anglia; Nagy Edith, Olaszország; Tordai Sarolta, Ausztria; Várkonyi Margit, Kanada.

10