Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-07-01 / 13. szám
Hemző Károly fotóművész lovasalbuma Ki nem őriz lovaskalandot, lovasélményt gyerekkorából? Kit nem raktak fel gyerekként, akár néhány pillanatra is lóra, — még ha sörös, vagy eke elé fogott dóra is — s ki nem mászott fel nagy titokban az istállóban — vidéken töltött vakáció alatt — az abrakot morzsoló igavonó hátára? Szinte mindannyiunikinak van kellemes vagy izgalmas emléke a lóval való találkozásról. Hemző Károly fotóművész gazdag kivitelű lovasaübuma is gyerekkori emlékek hatására született. A vidéki gazdálkodó családnál töltött vakációk alatt ismerkedett a lovakkal, Dárdával és Sátánnal, s bér egyik sem volt hátasló csupán elcsigázott párák, az utóbbival Sátáninál veszélyes kalandba keveredett. A kisfiúnak majd az életébe került a csínytevés. Magagyártatta nyergéből lefordult a vágtató lóról, lába a kengyelbe akadt, nem tudta kiszabadítani, teste a ló patája mellett vonszolódott, közvetlen közelről hallva a lódobogást. Bár egy karcolás nélkül úszta meg a kalandot, Sátánt és a patadobogást felnőtt korára sem tudta elfeledni. Az emlék fotókban öltött testet. A művész többszáz lovat vonultat fel képein, bemutatva az országban tenyésztett valamennyi fajtát. A vágtató, vagy békésen legelésző ménes, a sportra, tenyésztésre fogott lovak, lóportrék, a lótenyésztéssel foglalkozó állami gazdaságok és termelőszövetkezetekben tett látogatásainak eredményei. A fotók a gyerekkori élményt tükrözik, s a cím megválasztását is a gyerekkor emlékei sugallták. Az album Lódobogás címmel jelent meg a Corvina Könyvkiadónál. Kertész Klári Egy intim pillanat a Kutasi Állami Gazdaság somogysárdi méntelepén NAGY LÁSZLÓ Fehér lovam Fehér lovam jól galoppol, fehérebb lesz a haboktól, bundás felhőt rúg a porból, ugat minket por-komondor. Híd előttem: fadobogó, horkanva átrobog a ló, víz rezeg: békabújtató, sás remeg: récealtató. Kék homályban ezüstnyárfák, felragyogó ezüstmáglyák, hajladozva sustorogják: így rohannak, akik árvák. Bombázókról kondenz-fátyol úszik, északig világol, édes lovam, égre lábolj, vágtassunk ki a világból! Adjon isten feleségem Adjon isten, feleségem, Hoztam neked két csikót is! Ha elhoztad, fogd be őket, Ne várd meg, míg érted jönnek! Vágj közibük ostoroddal, Hadd fussanak azon nyomban! Kiérek az országúira, Táncol majd a kocsim rúdja. Egri országút, de hosszú! Alig látni, azt is rosszul, Sárga csikók alatt porzik, Jó legények alatt porzik! Egy dülőút, amott még egy, Harmadik ha jön, letérek — Ments meg, Kese, bizony, félek, Nagy baj lesz, ha utolérnek! A magyarországi cigány népköltészet „Csikóink kényesek” című kötetéből. Simor András fordítása. Repül a ló és a lovas Csipkéskút méntelepén, a Szilvásvárad! Állami Gazdaságban Á Bábolnai Állami Gazdaság ménesének egyik szép példánya Vágtában a Hortobágyi Nemzeti Park mátai lovasa JUHÁSZ FERENC Csikóellés Májusi rózsák nyíltak éppen, bodza bomlott és orgonák, mikor a ló elleni készült. Sokszor pihevíf., döcögve járt. Pöttöm legényke jártatta lassan virágos réten és dalolt. Mire fáradtan hazaértek az ég kék vállán ült a hold. Az istállóban, puha almon, tajték verte ki, remegett, szuszogtak, fújtak, fekve nézték szétterült hasú tehenek. Amikor a kazlak is aludtak, s a göncöl rúdja délnek állt, a ló megellett. Sokáig nyalta leragadt szemű csikaját. Balra: Ketten Kerteskő méneséből Anyja mellett aludt a jövevény, dunnából kiszakadt pehely. Sose terült a szalma szebben, nem aludt így a hó, a tej. Piros kalappal jött a hajnal, intett és aztán elfutott. A csikó fölállt, csomós kis lába reszketett, akár a habok. S hogy az ablakon bedugta kék orrát a reggel, s rájukszagolt, anyja hasát döfködte vidáman, hamvas pofával megszopott. Lombok susogtak össze-vissza. tyúkok kotortak, boldogok, irigységükben elhervadtak az arany-szirmú csilagok. 13
