Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-03 / 11. szám
Erdővidék Románia Szocialista Köztársaság Kovászna megyéjének sajátos arculatú tájegysége. Maga Kovászna megye a Kárpátok kelet-déli fordulójának legkeletibb belső csücskében, nagyjából a hajdani Háromszék megye területén fekszik. Lakosainak száma nem egészen kétszázezer, ebből mintegy 80 százalék magyar. A megye székhelye az Olt parti Sepsiszentgyörgy (Sfíntul Gheorghe). Erdővidék az én Ihazám, Katonáinak szült az anyám, Zöld erdő zúgásán, Vadgalarnb szólásán Nevelt fel jó apám. — Így verseli meg szülőföldjét a nagyajtai születésű Kriza János költő és nyelvész, unitárius lelkész, majd püspök, a Vadrózsák című székely népkölté&zi gyűjteményével a magyar népművészeti kutatás klasszikusa. Falvakba behajtó tölgyesek, bükkösök, fennébb meg fenyvesek között, a Hargitáiból eredő patakok völgyében járjuk az erdőországot. Sajátos arculatú külön kis világ Kovászna megyének ez az északnyugati része. A Fenyős patak völgyében az elhagyott bodvaji hámor — Gábor Áron első ágyúit itt öntötte — úgy simul be a tájiba, mintha évszázadok óta így állna, holott száz évvel ezelőtt még termelt. Utunkon mindenütt az élet, a jövő képei, benyomásai izgatnak leginkább. Hiszen a műemlékek se csak a múlt világába tartoznak: kőbe foglalt dokumentumai a nép emlékezetének, történelmi tudatának, ekként a jövőt is szolgálják. A múlton és a jövőn tűnődve bolyongtunk — még a temetőkben is. „Elpusztíthatatlan az a nép, amelyet a mindennapok vándorló-kereső nyugtalansága hajt, és végképpen sohasem temeti el őseit. Minden kopjafa legyen tót felkiáltójel az élet továbbvitelére!” — írják a megye költői versantológiájukat bevezetve, ősi alakzatokat, kereszténység előtti jelképeket őrző kopjafás sírokat találtunk Erdővidék-szerte a temetőkben (Erdőfüle, Felsőrákos, Köpec, Középajta, Száldobos stb.). Számuk azonban napról napra fogy, a romlékony fa pusztul, pedig szinte mindegyik valóságos népi műemlék. Erdőfüle "Telől a Kormos paták mentén ereszkedünk lefelé, aztán a Rika-íhegy erdőrengetege és a Hargita közül előkanyargó Vargyassal szembe, hogy felérjünk a szép fekvésű, nevezetes Vargyas községbe. Egyik .nevezetessége a Dániel bárók egykori kastélya. Nem riaszt vissza pillanatnyi sanyarú állapota, mert így is léhetetlen nem észrevenni, hogy a többszöri átépítés, alakítás, toldás ellenére — vagy éppen jóvoltából — a Székelyföld egyik legsajátosabb épületegyüttese áll előttünk. Reneszánsz elődeit égették törökök, pusztították ellenpárti székelyek, dúlták Rákóczi-barátságot büntető császáriak. De a XVIII. századi átépítés háromkaréjos barokk oromfalainak keretébe ágyazva is eleven bájossággal él homlokzati árkádos tornáca, az erdélyi későreneszánsz székelyföldi változatának ez a legfőbb eleme. Ahogy járjuk Háromszéket, Erdővidéket minduntalan rábukkanunk ennek a sajátos székelyföldi reneszánsz utóvirágzásnak egy-egy gyöngyszemére: valamelyik intim hangulatú falusi udvarházra. A névtelen 'helyi mestereknek keze nyomán az olasz reneszánsz loggia tömzsi oszlopos, árkádos tornácként gyökeresedett meg ezen a tájon, és élt együtt elnépiesedett formákban évszázadokon át a barokk elemeikkel. Kastélyszerű nagyobb kúriáktól aprócska székely kisnemes portákig sokféle változat található meg ma is Csernátonbain, Nagybaconban, Kisborosnyón, Illyefalván, Bikífalván és másutt. Mintegy másfél száz maradt fenn belőlük a megyében, részint szépen helyreállítva, részint fájdalmasan romló állapotban. A .művészettörténészként, néprajzosként, földrajzosként egyaránt kiváló sepsiszentgyörgyi tanár. Kónya Ádám tanulmányai alapján jól tájékozódhattunk e háromszéki műemlék-mikrokozmoszban. Királyi dinasztia tagjával eddig még nem volt érkezésem találkozni. Id. Sütő Béla vargyasi műhelyébe sem szertartásmester jelentett be, minden jó szándékú ember beléphet a Rózsa utcából. Királyi kincseket azonban láttam: a félig kész festett bútorokat, és felségjelvényeket is: faragó- és festőszerszámait. Egy igazi, uralkodni ugyan nem uralkodó, de alkotó dinasztia nyolcvankét éves feje fogadott — kék asztalosköpenyben és festékes kézzel. A vargyasi bútorfestő-asztalos Sütők példája egyedülálló: az 1500-as években jöttek az első Sütők Fiatfalváról Vargyasra a báró Daniel család hívására a leégett kastélyt építeni és bebútorozni. Azóta 14 nemzedéken át örökítették apáról-fiúra mesterségük művészi ismeretét, a festékreceptek titkait és virágos díszítőelemeik kimeríthetetlen formagazdagságát. Munkásságuk Vargyast az egyik legfontosabb, messzire kisugárzó bútorfestő központtá avatta. Szomorú, hogy évék mentek veszendőbe: Béla bácsi 1957- ben is még ablakkeretek tákolásából és házszámfestésből élt. Ma azonban alig győz eleget tenni — lelkiismerete szerinti művészi színvonalon — a közösségi és magánmegrendeléseknek. Az ő műve többek között a restaurált kökösi unitárius templom festett famennyezete és a karzatmellvédje. Talpnyadó udvari történészre a Sütőknek nincs szükségük, de a Sütő-dinasztia — mi több: Sütő-iskola — megkapta dr. Kós Károlytól A vargyasi festett bútor című könyvében az avatott tudós hiteles elemzését. Nehéz elszakadni Vargyastól: Máthé Ferenc Ilona és fafaragó társai művészi díszsulykairól is hírt kell alkalmasint egyszer adni... Az az öregember, akinek kisbaconi házába igyekszünk, vagy fél évszázada nem él már. Mégis egész gyermekgenerációk nevezik azóta is, felnőttként is családiasán Elek apónak, vagy éppenséggel Elek nagyapónak. Egész gyereksereggel levelezett. És a leveleik tovább gyűltek halála után is: „Elek apóval tudatom, hogy felvettek az egyetemre ...” Mi hát Benedek Elek síron túl is iható titka? Könyvtárnyi művét kutassa, tanulmányozza — de valóban kutassa, és főként: hasznosítsa — a szaktudomány (nem is egy: a néprajz, az irodalom tudomány, a történelem, a pedagógia, tán még a pszichológia is). A látogató először a faluval ismerkedik, ahol született, ahová visszatért. Akkor tért vissza, amikor szembe kellett jönnie azokkal a százezrekkel, akik az első háború után elhagyták szülőföldjüket. ö — túl a hatvanon — hazajött népéhez, az erdélyi magyarokhoz, a székelyekhez, a gyerekekhez. Házába a messziről jött látogató ma is úgy léphet be, mintha haza érkezne. Elek apó háza! Csoda volt, hogy felépülhetett. Egy független író honoráriumaiból, egy egész falu kalákázó támogatásával. Homlokzatán egy név: MÁRIÁÉ, azaz a feleségéé. Hogy a szerelmet, a szeretetet jelképezze, amely ennek a háznak mindig legfőbb megtartó ereje volt és maradt. Ahogy Elek apó tudós fia, Benedek Marcell írta: „Amit nappal raktak, nem omlott be éjjel. Esztendők vihara sem rombolta széjjel, Megáll az a ház, mely szerétéiből épül, Kőműves Kelemen áldozata nélkül.” Mert nem igaz az, hogy csak egymás feláldozásával, gyilkos testvérharccal építhető fel az ember méltó hajléka! Belépve a szobába — 1969 óta Benedek Elek Emlékház kiállító termébe — olvashatjuk Elek apó sorait: „A román kétségtelenül mesélt a magyarnak, úgyszintén a magyar is a románnak, íme, a testvériség megvalósulása a mesevilágban.” Dolgozószobájának íróasztalán minden úgy maradt, mint amikor utolsó levelét írta a háromszéki székely népművelő társaság dolgairól. Utolsó befejezetlen mondata, alá is húzta: „Fő, hogy dolgozzanak." Még egy-két töredékes szó, aztán csak egy félelmetes lehanyatló tollvonás ... Itt érte az agyvérzés. Vele együtt halt meg Mária is, megfogadták, nem élik egymást túl. Elek apó sírjának feliratát maga írta: „Jézus tanítványa voltam: Gyermekekhez lehajoltam. A szívemhez felemeltem, Szeretetre így neveltem” És Máriának, a budapesti árva zsidó trafikoslánynak sírján Ruth könyvének sorai: „Ahová te mégy, oda megyek, és valahol lakói, otl lakom. A te néped az én népem, és a te Istened az Istenem, Ahol meghalsz, ott halok meg, és ott temettetem el.” A házat, a hagyatékot majd fél évszázadon át Elek apó lánya, Flóra „küsasszon” óvta, gondozta még nyolcvan felett is. Nemrég bekövetkezett halála óta Elek apó nevében egyik unokája, Juca néni fogadja a gyerekeket meg a felnőtteket. És ha a Benedek Elek Művelődési Egyesület (meg a többi művelődési kör) szép terveiből sok minden nem valósulhatott is meg, — maga az Emlékház is közösségi alkotás és közösségi tevékenység hordozója. (Részlet a szerző riportsorozatából, amely az Üj Tükör című hetilapban jelent meg.) Daniel kastély, Vargyas Jobboldalt: Kopjafás temető, Erdőfüle „Fő, hogy dolgozzanak” — Benedek Elek dolgozószobája Gál András felvételei A vargyasi bátorfestő dinasztia mai feje, Sütő Béla 13
