Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-20 / 10. szám
DUCZYNSKA ILONA Halálával nemcsak egy nagyszerű ember ment el, hanem a világforradalom egy lángja is kilobbant, az a láng, mely már csak benne lobogott a húszas évek hitével. Forradalmárnak született. Előkelő vidéki családja körében már kislányként nyugtalanságot érzett. Tizenhét éves korában, a világháború első esztendejében azt panaszolta barátnőjének, Gyömrői Editnek írt levelében, milyen borzasztó, hogy csak harisnyát köthet a háború ellen, pedig ő többet szeretne csinálni. Meg is találta nemsokára a keretet, melyben hasznosabban dolgozhatott a háború ellen, a haladó diákság Galilei körében. Svájci tanulmányútjáról hazahozta a zimmerwaldi konferencia háborúellenes határozatait, és galileista társai segítségével röplapokon terjesztette a munkások és katonák között. Mestere, ahogyan ő szokta mondani, „szellemi apánk”, Szabó Ervin volt. Tőle tanulta a gondolat és a tett egységének alaptörvényét a forradalmi mozgalmakban. Másik nagy példaképe Ady volt. Egyszer megkérdeztem tőle, mit köszönhet generációja Adynak, lelkes diáklány hangján azt felelte: mindent. A 18-as Galilei pörben első férjével, Sugár Tivadarral együtt ő volt a fővádlott. Mikor a tárgyaláson védője a szájába akarta adni, hogy nem forradalmár, hanem reformista, nem ment bele, nem kapaszkodott meg az odavetett mentőövben. Inkább vállalta a két és fél évi börtönt. A forradalom szabadította ki, s ettől kezdve élete elválaszthatatlan a munkásmozgalomtól. A Tanácsköztársaság bukása után ő is Ausztriába emigrál, de számára Bécs nemcsak átmeneti állomás, hanem forradalmi terep is: részt vesz az osztrák munkásmozgalom akcióiban, egészen az 1934 februári vereségig sajtó- és rádió propagandistája az osztrák munkások fegyveres védelmi szövetségének, a Schutzbundnak. Nemrég magyarul is megjelent könyve szép emléket állít a mozgalom egyik vezérének, „az erőszak teoretikusának”, Theodor Kömernek, aki szerencsésen egyesítette magában a teóriát és a cselekvést. A második háború alatt Károlyi mellett találjuk Angliában. Férjével, Polányi Károllyal, a világhírű gazdaságtörténésszel együtt harcol az új, demokratikus Magyarországért, mint az Angliai Magyar Tanács tagja, az angol hadseregben pedig pilóta kiképzést kap. A háború után Kanadába költöznek, de a hidegháború elmúltával ismét egyre szorosabbra fűződnek a hazához kötő szálak. 1963-ban férjével együtt magyar költői antológiát szerkeszt, mely először mutatja be a modern magyar irodalmat angol nyelvterületen. Ekkor, rendszeres hazalátogatásai során ismerhettük meg emberközelből is Duczynska Ilonát. A kanadai Pickering, Bécs és Budapest között cikázva mindenütt jelen volt, ahol demokratikus jogokat, forradalmas gondolatot kellett védeni. Tiltakozott minden jogtalanság ellen, a világ bármelyik tájékán követték is el, és tiltakozásának, kiállásának mindig súlya volt, mert saját múltja szolgált hozzá fedezetüL Emberi szeretetreméltóságával, sohasem fitogtatott szellemi fölényével mindenkit meghódított. Mert okos is volt, és a szenvedélyes embereknek azzal a ritka tulajdonságával rendelkezett, hogy tudott nyugodtan és szenvedélymentesen, szelíd bájjal, de nagyon határozottan vitatkozni. Dicsérete felért egy kitüntetéssel, korholása mindig gondolkodásra késztetett. Érdeklődése egy pillanatra sem lankadt semmi iránt, amiben az új csíráját fedezte fel. Érthető hát, hogy legközelebb a fiatalság állt hozzá. Ha Pestre jött, és az utóbbi években szinte évente eljött hosszabb-rövidebb időre, a fiatalok tucatjai vették körül, és ő nem úgy ült közöttük, mint a múlt ittfelejtett kuriózuma, hanem mint tapasztalt barát, akinek éppen az ő jelenükről és jövőjükről van lényeges mondanivalója. Az utolsó években sajtó alá rendezte Polányi Károly irodalmi hagyatékát, és írta férje életrajzát. Nagyon sokat akart még végezni. Egyre tervezte önéletrajzát is, de ebből csak az első fejezet készült el. A jövő télen idehaza szándékozott dolgozni a folytatáson. Utoljára hagyta az önéletrajzot, talán azért is, mert puritán lénye lázadt az ellen, hogy önmagáról beszéljen. Pedig élete még sok-sok eljövendő nemzedék számára lesz fontos tanulság: a forradalomhoz való hűség és az emberi szuverenitás ragyogó példája. Vezér Erzsébet Duczynska ih m: AZ EMBERÉLET SARKALATOS ÉLMÉNYEI A MAGYAR HÍREK KÉRDÉSEIRE ADOTT VÁLASZ Kérditek, barátaim, mit jelentett és mit jelent nekem, személyesen a magyar kultúra. Azt jelenti ma is, amit akkor jelentett, kora gyermekkoromban, kora ifjúságomban, mikor megérintett. Nem az egyetemes kihatását értem ez alatt, hiszen az olyan gazdag és sokrétű mint maga az élet. Es nem is azt a kultúrát értem, azt az általános műveltséget, amit megad az iskola, egyetem — abban nem volt részem. Magyar iskolába soha sem jártam, magyar műveltségem nincs, csak éppen édesanyám nyelve volt magyar. Mikor kultúrát mondok, azt az érzelmi és értelmi valóságot értem, ami élménnyé válva befogad magába, cselekvő alannyá formál, vértez és irányit az életút végéig. Három ilyen érintésére emlékszem. Megérintett, mikor öt- vagy hatéves lehettem és az első könyvem első oldalán tanultam meg olvasni. Inkább danolva, mint beszélve „olvastam”: „A-dámvolt-az-el-sö-em-ber-ifi-jabb-ik- fi-ja-A-bel-kit-báty-ja Kááá-jin i-rigy-ségből meggyilkolt. Ó-té-rossz Kááájin nem-fájszí-ved jajj-ja-jit hall-va-ártatlanöcsédnek? Is-ten-ój-jon-4-rigy-ség-től.” A könyv címe „Flóri könyve” volt, szerzője Bezerédj Amália, kiadója Heckenast Gustav, szelleme a reformkor szelleme, mondanivalója a felvilágosodás morale laique-ja. Megérintett, mikor nyolc- vagy kilencéves lehettem. A ,jkis Arany”, a balladáskötet volt minden más könyv között a ,Jcvncs”, abban is az „Edvárd király, angol király léptet fakó lován...” És bevésődtek a sorok, egyes-egyenként. ,flah! Lágyan kél az esti szél / Milford öböl felé — Szüzek siralma s özvegyek / Panasza nyög belé...” Fehér galamb, ősz bárd, ifjú bárd. „De vakmerőn s hívatlanul / Előáll harmadik. / Kobzán a dal magára vall...” (Ó, ti félig értett szavak, ti titokzatos adakozói az átértett értelemnek!) „Elhullt csatában a derék / No halld meg, Eduárd! / Neved, ki diccsel ejtené / Nem él oly velszi bárd. / Emléke sir a lanton még, / No halld meg, Eduárd! / Átok fejedre minden dal / Melyet zeng velszi bárd.” ... „ötszáz bizony dalolva ment / Lángsírba velszi bárd / De egy sem bírta mondani, / Hogy éljen Eduárd.” — Bevésődött a mondanivalója: Lázadj a zsarnokság ellen! Megérintett, amikor lehettem már 12—13 éves, amikor Adyval szálltam, Adyval jártam a nyomor világát. „Az Űr Illésként elviszi mind / kiket nagyon sújt és szeret / Tüzes, gyors sziveket ad nékik / Ezek a tüzes szekerek.” „Mikor az elnyomottak, a senkik / Jajdulva, fegyverkezve jönnék ... Jönni fog az Isten, az ős Élet S e földön szól majd harsonája: / ’Halottak, élők s éljövendök, / lm, igazságot teszek én máma’ / S e földön szól majd harsonája.” „Dobban a föld s piros virágos / Nagy kedvvel a Napot köszöntjük. / És lángfolyó, szent láng-folyó. / Minden utca, ha mi elöntjük.” „Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó / Melle horpadt, válla kiáll... Te nagy város, csupán öt percig / Álljon ürítetlen a bor / Dús asztalán dús nábobidnak, / Mert valahol talán utolsót / álmodik a nyomor.” Utat rajzolt, utat jelölt ki: a forradalom útját az Ember társadalma felé. Három ajándékot adott hát, útravalóul, a magyar kultúra. Még útban vagyok. * És kérditek azt is, barátaim, hogyan sikerült az idegen környezetben megtartani, ápolni az anyanyelvet, és a magyar kultúrával való kapcsolatot? Alapjában van erre egy igen egyszerű felelet: akkor nem kopik el a szó, mikor használják. És használtuk a magyar szót, férjem Polányi Károly és én az idegenben leélt közös életünk több mint négy évtizedén át. Az emberéletnek vannak sarkalatos élményei, van cselekvő korszaka — ez adja meg az odatartozást, amit idegen terek, idők, emberek el nem sodorhatnak, föl nem oldhatnak. Azt hiszem, Polányi Károly életében ez a sarkalatos élmény a Galilei Kör beindítása volt; az életemben — tudom — az 1917—19-es forradalmi évek voltak. Ezeknek az élményeknek a nevében maradtunk meg mind nyelvben, mind tudatban, magyarnak. De folyamatos kapcsolatot a magyar kultúrával ez mégsem jelentett. A húszas-harmincas évek horthysta Magyarországától úgy szigeteltük el magunkat, hogy nem ért el bennünket akkor, in statu nascendi a magyar irodalmi és társadalomkutató élet új virágzása. Csak sokkal később, a londoni emigrációban, a háború folyamán, mikor baráti magyar körökben éltünk — Károlyi Mihályék és a Londoni Magyar Klub környezetében — jutottak el hozzánk ezek a kincsek: a puszták népe”, József Attila páratlan költészete, és a falukutató irodalom a maga teljességében. Köszönet ezért mindenekelőtt felejthetetlen emlékű barátunknak, Havas Endrének jár. Elhuüt csatában ö is, a derék. Ha válaszolnom kell, hogy hogyan maradt meg a kapcsolat nyelvünkhöz és kultúránkhoz úgy öt-hat évtizeden át, azt kell mondanom: ahhoz a puszta magányos hűség nem elég; kell ahhoz még emberi közösség másokkal, akikben a magyarság kongeniális szelleme él. A párizsi Magyar Műhely szerkesztői, Nagy Pál, Papp Tibor a közelmúltban több képzőművészeti kiállításon vettek részt. Elsőként a Pompidou Központban (Salle d’actualité), 1977-ben, majd Le Havre-ban és Párizsban (Fondation Nationale des Arts Graphiques et Plastiques) 1978-ban. Műveik közül kitűnik alapötletével és szövegének játékos asszociációival a Verne regényeim mintájára (Húszezer mérföld a tenger alatt) közösen készített húsz méter bosszú szalag: „126 ezer mérföld az idegek alatt”, a párizsi 126-os autóbusz vonalának térképére, megállóira költött szerelmes vers és grafika. A gyűjtők nagy örömére „irodalmi levelezőlapokat” is készítenek, amelyek kis példányszámban egy-egy modern költői alkotást közölnek megvásárlóikkal, illetve a címzettekkel. Lent: 126 ezer mérföld az idegek alatt. Jobbra: Nagy Pál: Exersix, irodalmi levelezőlap Papp Tibor fotói alapján 1M mü mi sens US «»($ dcux jours délicieux coulcur desane dou/c maisons cctoscs baisser les persiennes! arriircs pourries papot rccines filet dor p(l)ui$ (faux-filcn corps A rompu á la faituitlc áss u ráncé prise 4 Rabat l.oukoum incendie laitiérc 1 Its sans IfCStCS sans paroles probublcmcnt la feni pete ÜCS passions masturbulation VERNE A BALI tempestas (la vraie) soutéve le protestament VERNE nouveau barattement vertical ART í *» T spheres fortune rondelcüe * corpus sine i pectore com met une fa ute í im manch«. tout ft. uit enoufé ä mórt A ea , _ fiel étherre dcgool inant ui scours aericof uniparc f thiscours universaul univogue unilateral sc met a galoppéiargent egoul sauvez nos anest -I 9
