Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-06 / 9. szám
A fejlett szocializmus építésének útján A CSALÁD INTÉZMÉNYÉNEK VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁGON tatások, amelyek a magányos férfiakat segítik abban, hogy el tudják látni magukat. Mindkét fél számára fontos a házasságon kívüli nemi életben bekövetkezett változás; ma már ritkán kelt felháborodást, elítélést, ha két nem-házas szexuális kapcsolatot tart fenn egymással. E változásnak bizonyos fokig alapjául szolgál a hatékony fogamzásgátló szerek elterjedtsége. A SZŐLŐI CSALÁD FELBOMLÁSA A válások számának, arányának növekedése tehát nem értelmezhető egyértelműen negatívumként. Van azonban a családok felbomlásának egy olyan oldala, amely mindenképpen gondot jelent. Ez a felbomló családokban élő kiskorú gyermekek problémája. Az adatok szerint a felbomlott házasságok több mint három ötödében született gyermek és ezek nagy többsége a válás időpontjában még kiskorú volt E kiskorú gyermekek személyiségének fejlődése szempontjából a szülői család felbomlása feltétlenül hátrányos, igaz, hogy itt sem a válás kimondásának ténye a döntő, hanem a házasságnak az alakulása, amely a váláshoz vezetett Éppen ezért a gyermek szempontjából sem tekintendő kívánatosnak a rossz házasságok fenntartása, mert a gyermek számára is hátrányosabb állandó, nyűt konfliktusok között élni, mint valamelyik szülőtől elszakadva, de a másik mellett viszonylag nyűgödtabb körülmények mellett felnőni. A fenti meggondolás érvényesül a válások jelenlegi jogi szabályozásában Magyarországon. Az 1975-ös családjogi törvény szerint senki számára sem kívánatos a rosszul funkcionáló házasság fenntartása. A családi intézmény tehát jelenleg a nagy többse® által választott életforma, amely azonban bamlékony, ingatag. A jövőben elképzelhető, hogy a házasságkötés nélküli párkapcsolatok száma emelkedni fog a jelenlegihez viszonyítva, elsősorban az egyszer már elváltaknál, továbbá a házasságkötést megelőzően, a fiataloknál, de az állami vezetés tudatos családtámogató politikája mellett a családi együttélés minden bizonnyal továbbra is uralkodó forma marad, mert a népesség nagy többsége számára a család adja meg az alapvető életkeretet. A családok felbomlásánál — jelenlegi irányzatok mellett — nem számolhatunk azzal, hogy csökkenni fog a válások aránya. Ez azt jelenti, hogy fokozott figyelmet kell fordítaná a válással járó lelki sérülések, gazdasági nehézségek és társadalmi problémák megoldását szolgáló intézmények, szolgáltatások fejlesztésére. Cseh-Szombathy László A HÁZASSÁG NÉPSZERŰ Az 1960-as évek óta Észak-Amerikában és Európa több országában is megfigyelhetők olyan változások a férfiak és nők közötti tartós kapcsolatok formáiban, alakulásában, valamint a gyermekvállalásban, a gyermekek nevelésében, amelyek mind arra utalnak, hogy a család hagyományos intézményét a népesség egy része nem tartja megfelelőnek arra, hogy saját életét e keretek között szervezze meg. Többfelé jelentősen nő a házasságon kívüli együttélések száma, és a gyermekeknek is növekvő hányada születik házasságon kívül. Másutt az „egy férfi — egy nő” együttélési modellt több felnőtt személy együttélése váltja fel akár kommuna, ákár csoportházasság formájában. De még azoknak az életében is fontos változások figyelhetők meg, akik törvényes házasságot kötnek: több olyan életfunkció, mint például a szexuális élet, amelynek kerete azelőtt hivatalosan csak a házasság lehetett, ma bevallottan is folyhat a családon kívül. A házasságokat többen tekintik korlátozott tartamú kapcsolatnak, amelynek felbontása — a válás — éppen olyan magától értetődő lépés, mint a házasság megkötése. Nagy átalakulásoknak vagyunk tehát tanúi és a magyar család fejlődése sem mentes a gyökeres változásoktól. Magyarországon, az 1970-es népszámlálás időpontjában, a népesség 92 százaléka családi háztartásban élt, 6 százaléka egy személyes háztartásban és 3 százaléka egyéb típusú háztartásban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a családi háztartások jelentették az emberek túlnyomó többségének mindennapi életkeretét A családi háztartások többségében a család magját házaspár alkotta, akiknek együttélését törvényes házasságkötés szentesítette. A családi 'háztartásoknak mindössze két százalékánál nem került sor házasságkötésre az életközösségben éló férfi és nő között. Az 1970-es népszámlálás adatai tehát azt bizonyítják, hogy Magyarországon ma nem beszélhetünk a családi intézmény válságáról abban az értelemben, mint azokban az országokban, ahol akár a házasságon kívüli párkapcsolatok, akár más együttélési formák visszaszorították a hagyományos formákat. A házasságkötés adatai sem utalnak válságra: a nőtlenek és hajadonok többsége házasságot köt, a 15 éves és idősebb népességen belül százalékos arányuk sohasem volt alacsonyabb, mint ma. A házasság intézménye tehát népszerű, és az állam vezetése tudatos politikával, a fiatal házaspároknak, elsősorban a gyermekes házaspároknak nyújtott kedvezményekkel hozzájárul a házasság népszerűsítéséhez, mivél társadalompolitikai elgondolásaiban a családdal, mint alapvető funkcionális egységgel számol. A hetvenes években Magyarországon is némi lanyhulást lehetett megfigyelni a házasságkötések alakulásában. A nőtlenek és hajadonok esetében a házasságkötések gyakoriságának csökkenése minimális volt és azt csak a korcsoporton kén ti elemzés tudta kimutatni. Ezzel szemben az özvegyek és elváltaknál már figyelemreméltó volt a házasságkötési arányszámok visszaesése. Leegyszerűsítve ezt úgy magyarázhatjuk, hogy a házasság továbbra is népszerű azok körében, akik még nem próbálták, viszont a múlthoz képest ma kisebb azoknak a házasodási kedve, akik már egyszer próbálták. Részben éhnek eredménye, hogy az elváltak szártfa és aránya évről évre emelkedik az országban. A VÁLÁSOK ARÁNYA Magyarországon a családdal kapcsolatban a legfőbb probléma a családok nagyarányú ingatagsága, azaz a válások magas aránya. A válások száma évről évre nő és bár az emelkedés üteme elmarad az Amerikai Egyesült Államokban és N vugat-Európában tapasztalható tendenciák mögött, az 1970- es évek közepén már a különféle mutatók alapján arra lehetett következtetni, hogy a hetvenes években kötött házasságok egyharmada, esetleg kétötöde, a bíróság előtt fog befejeződni. 1960 és 1975 között a válási mutatók körülbelül 50 százalékos emelkedést jeleznek. A válást általában úgy értelmezik, mint annak következményét, hogy a házasság nem sikerült, a házastársak nem találták meg boldogságukat a házasságban. Ebből kiindulva azután a válások számát és gyakoriságát a sikertelenül, boldogtalan házasságok mutatójaként értelmezik. E feltételezés alapján a válások növekvő száma azt jelenti, hogy a házasságok közül mind több lesz boldogtalan. Megfordítva: ma kevesebb házasság adja meg a partnereknek a várt kielégülést az élet különböző területein. A fenti érvelés azonban nem helytálló attól a ponttól, hogy a válások száma a boldogtalan házasság mutatója. A boldogtalan házasságoknak csak egy részét bontják fel, a többiekben a házastársak egész életükön keresztül megmaradnak egymás mellett kielégületlenül, megoldhatatlan kanfiktusok közepette, egymás iránt mind kevesebb szeretetet, vonzódást érezve. Nincs okunk feltételezni, hogy a múlthoz viszonyítva lényeges változás következett be a boldog és boldogtalan házasságok egymáshoz viszonyított arányában, hanem sokkal valószínűbb, 'hogy az elmúlt évtizedekben több boldogtalannak minősíthető házasság esetében döntöttek a válás mellett. A családi intézménnyel kapcsolatos változás legfontosabb vonása Magyarországon: a házasság intézményének racionálisabb értelmezése a múlthoz képest. Meggyengültek azok a ható erők, amelyek korábban visszatartották a házastársakat attól, hogy beismerjék önmaguknak: életük egyik legfontosabb vállalkozása nem sikerült, és ezt környezetük, a társadalom elől se titkolják el. A házassággal kapcsolatos hagyományos normák szorultak vissza A változás természetesen nemcsak a normákban, az életcélokban következett be, hanem ezt a változást előkészítette, megalapozta az a nagyarányú társadalmi-gazdasági fejlődés, amely harminc éve folyik Magyarországon. A kereső tevékenységet folytató nők arányának ugrásszerű emelkedése egyre több asszony számára adott új lehetőséget saját és mások családi életkörülményeinek az összehasonlítására, továbbá módot az önálló élet vállalására, ha a válás mellett döntött. Anyagilag ma már nem függnek férjüktől olyan mértékben, mint a legtöbben függtek annak idején. A férfiaknál is nőtt a választás lehetősége, főként azért, mert fejlődtek azok a szolgál-1. „A házasság intézménye népszerű” MTI — Maár Marianne felv. Z. Nem könnyű egyedül a gyermeknevelés... MTI — Hadas János felv. 3. Amikor a férj is végez háztartási munkát... MTI — fotó 4. Egyre több óvodai férőhellyel segítenek a szülők gondjain MTI — Ben kő Imre
