Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-04-22 / 8. szám

Minden jót! Jámbor Sándor, Rágyánszki Andrásné, Dr. Gervai Béláné Novotta Ferenc felv. Sós pálcikát rágcsálunk, kávét iszunk és beszélgetünk a Magyarok Világszövetsége fogadótermének egyik otthonos zugában. Ha most megkérdeznénk kollégáinkat, hogy az elmúlt években hány alkalommal üldögéltek itt vendéggel — aki megfogadta a jó tanácsot, és nem kerülte el házunk tá­ját —, imponáló szám kerekedne ki belőle. De ezt a szá­mot nem jegyezte fel senki. Ez a mindennapi munka egyik szép mozzanata volt. Vagy ha azt firtatnánk, hány telefont bonyolítottak le ahhoz, hogy honfitársaink kéréseire, kérdéseire adandó levélbeli válaszaik minél pontosabbak, részletesebbek le­gyenek — erre sincs kimutatás. És ha az érdekelne minket, hány kilométert utaztak szerte az országban egyéni látogatókkal vagy csoportokkal — vajon melyikük tudná akár hozzávetőlegesen is? Most mindhárman nyugalomba vonulnak. Köszönjünk el tőlük ezzel az utólagos bemutatással, az­az búcsúzzanak el ők maguk. DR. GERVAI BÉLÁNÉ: Ez év decemberében lesz húsz esztendeje, hogy a Magyarok Világszövetségénél dolgozom. Ha most visszatekintek erre az időszakra, és munkám eredményét szeretném összegezni, elmondhatom: ez idő alatt elnyertem a legnagyobb kincset: az emberek bizal­mát. Négy világrészben élő magyarok tiszteltek Aieg bizal­mukkal, akiknek ügyes-bajos dolgait, személyes problé­máikat, amelyekkel hozzánk fordultak, lehetőségeink sze­rint igyekeztem megoldani. S a bizalom jele nemcsak .abban nyilvánult meg, hogy újra és újra jelentkeztek, hanem abban is — és ez nagyon jól esett nekem —: leve­leikben mint bensőséges barátjukat keresztnevemen szó­lítottak. — Szép volt ez a húsz év a földrajzilag távol, de szí­vemhez olyan közel élő magyarok között; de hát e közben a fiatalságom is elmúlt, elértem a nyugdíjkorhatárt, nyu­galomba vonulok. „Átadom” a honfitársakat olyan ifjú kollégának, aki éppen úgy átérzi majd, hogy a levélpapír­ra írt sorók barátaink élő, eleven problémáit hozzák el hozzánk a szülőföldre. Gyakran belátogatok majd, s érdeklődöm sorsúk felől, hiszen végleg élszakadni a mi szép munkánktól úgy sem lehet. Persze a szabad időmben sem fogok unatkozni; férjem, gyermekeim és három ele­ven fiúunokám majd gondoskodik a szórakoztatásomról. RÁGYÁNSZKI ANDRÁSNÉ: A Magyarok Világszövet­sége sajtócsoportjának voltam a vezetője. Nagyon szép, nagyon színes és sokrétű munkám során megismerkedtem szinte a világ minden részén hasonló területen tevékeny­kedő honfitársainkkal, és segítem őket abban, hogy minél teljesebben megismerjék és ismertessék a mai magyar valóságot, a szülőföld fejlődését, eredményeit, az itthon élő magyarok békés építőmunkáját, egyéni életük alaku­lását, örömeiket, gondjaikat egyaránt. Ebben a közös mun­kában nagyon sok személyes kapcsolatot is sikerült kiala­kítani. Most, hogy elérkezett az ideje annak, hogy — Arany János szavaival — letegyem a lantot, tudom, az utánam következő fiatal munkatárs, aki felveszi azt, éppen olyan jól szólaltatja meg, mint nyugalomba vonuló idős kollégá­ja. — Zenei hasonlattal éltem, zenével is fejezem be. Meg­sokasodó szabad időmben többször járok majd operába és hangversenyre, unokáimat pedig zenére fogom oktatni. Ze­nei anyanyelvűnk tanításával az én életem teljesebb lesz, és az övéké is szebbé válik. JÁMBOR SÁNDOR: Bár éveim számát tekintve nyuga­lomba vonuló kollégáim között én vagyok a legidősebb, a Magyarok Világszövetségénél rövid időt, mindössze öt évet töltöttem el. Mégis, alkalmam volt ez idő alatt is sok ezer Nyugat-Európában élő magyarral megismerked­nem. Sok kellemes baráti beszélgetésnek őrzöm az emlé­két. S íme, most én is interjúalany lettem. Ezt az alkalmat szeretném felhasználni arra, hogy elköszönjek a Francia­­országban, a Benelux-államökban és Skandináviában élő honfitársaktól, és ezúttal elmondjam azt is: gyakran be­szélgettünk kollégáimmal arról, hogy lassan át kell adni a helyet a fiataloknak. Biztattúk, bátorítottuk őket és örömmel tapasztaltuk, hogy szíwel-lélekkel lépnek a nyo­munkba. Részben könnyebb az 6 munkájuk, hiszen nem kell megküzdeniük a kezdeti nehézségekkel, ugyanakkor nehezebb is, hiszen napról napra bővül a feladatkör, egy­re sokrétűbbé válik a Világszövetség munkája. Az utánunk jövők máris remekül helytállnak. Búcsúzom tehát. Ami a magánéletemet illeti, nagyapai babéraim még nincsenek, de amint azt a természet rendje megkívánja, huszonötéves fiam feltehetően hamarosan gondoskodik róla. H. M. < « * SZABADIDŐ-RUHÁBAN Nem vitás, hogy erősnek kell lennie, mint minden jeans-nek. Hiszen ki kell bír­nia egy tavaszi kirándulás fáradalmait, de a következő héten egy alkalmi focimeccs résztvevője, s riem ritka, hogy még a Balaton vizét is megkóstolja. Erős legyen te­hát, s nemcsak strapabíró, de formáját minden viszontag­ságon túl is megőrző. Színe pedig legyen olyan kék, amely szépen, egyenletesen fakul, ahogy a divatparancs diktálja. De lehet olyan is, mint a szaharai sivatagban rejtőző katonáé: vagyis keki. Ez a két divatszín békés egyetértésben uralkodik, más árnyalat még csak gondolat­ba sem jöhet hazai tizenéve­seink körében. Kék és keki — ruhaanyag­tervezőink éveken keresztül ugrottak neki újra és újra a feladatnak. Vagy túl kék lett az anyag, vagy nem volt elég erős; vagy gyorsam össze­ment, vagy hamar nyúlt ki. A Budaflax most — úgy tetszik — megoldotta ezt a Levi—Lee-komplexust. A „Trapper" nevű új sztár min­dent tud, amit egy modern farmernek tudnia kell. (Idő­sebbek még emlékeznek Guttmann bácsi elnyűhetet­­len cejgjére — nos a követel­mények Wem csökkentek az­óta.) Az új anyag nemcsak tartós, hanem kellemes ta­pintású, könnyű is. Mégsem bántam meg, hogy elmentem erre a bemutatóra. Bocsássa meg nekem Levi Strauss szelleme — ezentúl talán mégsem fogok annyit költeni az ő általa kitalált importnadrágra. Itthoni anyagból is meg­varrják. Sós Péter János Bevallom, én egy ruha szépségét vagy hasznosságát akkor tudom csak megítélni, ha már látom valakin. A ru­ha igazi próbája a viselet — és hiába hallok vagy olvasok rafinált anyagokról, szabás­művészeti mesterfogásokról, paszpólról, hóiról és egyéb, a női fantáziát minden bizony­nyal megmozgató csalafinta­ságról, számomra egy jól ki­talált öltözék csak akkor ér valamit, ha már láthatom az életben, az utcán. Vagy a divatbemutatón. Éppen ezért, amikor a Bu­dakalászi Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat szép meghívót küldött új anyagainak be­mutatójára, a „Budaflax” márka népszerűsítése céljá­ból, erősen tűnődtem azon, hogy valamely nőismerősö­met küldöm el — ö nagyobb hasznát venné. S hogy mégis­csak elcsábított a kíváncsi­ság, az egyetlen szó „bűne”: a szabadidő-ruha elnevezésé. A szabadidő-ruha legújabb korunk szülötte. Végterméke lehet annak az évtizedes há­borúságnak, amit a farmer­nek nevezett blue jeans és a klasszikus öltöny vívott egy­mással. A kibékülés — vagy inkább kiegyezés — a megfe­lelő szereposztás eldöntésé­vel ért véget: a farmer, vá­szon, len és egyéb, könnyű alapanyagú, sportos szabású ruhák polgárjogot nyertek mindennapjainkban. A klasszikus öltözködés viszont megszépült, megerősödött, és megőrizte pozícióit színház­ban, vendégségben és üzleti tárgyalásokon. Egy vitatott kérdés maradt csupán: milyen is legyen az a bizonyos hosszú nevű öltö­zék? 1. Marcona férfiarchoz vas-erős nadrág dukál. 2. A könnyű vászonanyagból kellemes délutáni viselet is fabrikálható. 3. A sportos összeállítást enyhíti a romantikus kendő. 4. A trapper-anyagból készült dzseki minden viharnak ellenáll , Geszti Anna felvételei Csigahívogató [Orosháza (Békés)} MAGYAR NÉPDALOK: SZERKESZTETTE ORTUTAY GYULA Csigabiga, gyere ki! Ég a házad ideki. Ha nem hiszed, gyere ki, Majd meglátod ideki!Kürthy Hanna rajza Receptek Egyik kedves olvasónk kérésére már most közlünk né­hány savanyúságreceptet. PAPRIKA ECETBEN, ötliteres üveghez 2 és fél kiló fehérpaprikát veszünk. Jól megmossuk és telerakjuk vele az üveget. Három liter vízhez V* liter ecetet adunk, 10 de­ka sót, 15 deka cukrot, babérlevelet, feketeborsot, mustár­magot ízlés szerint, öt percig forraljuk, majd beleteszünk egy púpozott kanál nátriumbenzoikumot és ráöntjük a paprikára. Fa spatulával vagy fakanállal leszorítjuk a paprikákat, és lekötetlenül állni hagyjuk néhány napig, s a paprikák által beszívott ecetes lét naponta utána tölt­jük. 3—4 nap múlva lekötjük és eltesszük. ECETES UBORKA. Apró, 6—8 cm-es, frissen szedett egészséges uborkákat több vízben megmosunk és üvegbe helyezünk. Fűszereket rakhatunk közé; kaprot, tormát, gyömbért, meggyfalevelet, hosszú csöves paprikát, ízlés szerint. Egy liter vízhez 3—4 deci ecetet, 2 deka sót és 4 deka cukrot számítunk, az ecetes vizet felfűzzük és lan­gyosra hűtve az uborkára öntjük. Pergamennel vagy ce­lofánnal kötjük le. Ha felbontva túl ecetesnek találjuk, használat előtt pár napig sós vízben tartjuk. VEGYES SALÁTA. Egyenlő arányban veszünk közép­­nagyságú uborkát, fehér káposztát, zöld paradicsomot, zöldpaprikát piros paprikával keverve és egy negyedrész hagymát. A káposztát vékonyra meggyaluljuk, a többi anyagot karikára vágjuk és 3 százalék sóval összevegyít­jük. így hagyjuk állni pár óráig. Utána üregekbe rakjuk, de ne nyomkodjuk le túlságosan, mert könnyen megpuhul. Ecetes levet készítünk, egyharmadrész ecettel, és ezzel az üveget megtöltjük. Ha másnapig leapad, még utána öntünk az ecetes léből, és lekötjük. Bármikor felbontható. A „KÉRÜNK EGY RECEPTET*” FELHÍVÁSUNKRA ÉRKEZETT, KÜLDTE MOLNÁR KLÁRI, RÓMÁBÓL. TOJÁS ARANYKALITKABAN. Különválasztunk 4 darab tojást. A fehérjéket tálba, a sárgákat a fél héjukban hagy­juk. A fehérjét kemény habbá verjük és belekeverünk 5 deka apró kockákra vagdalt sonkát. Egy palacsintasü­tőben megmelegítünk 6 deka vajat vagy margarint, és beleteszünk kanállal 4 halom habot, a közepükbe pedig, bemélyedést formálva, 1—1 sárgát eresztünk. Rászórunk egy-egy csipet apróra vágott petrezselymet, befedjük a habbal, s ha alul megsült, lapátkával megfordítjuk s még 2—3 percig sütjük. Jó étvágyat! MÁJUS ÜNNEPÉN VÍZSZINTES: 1. Idézet Simon István egyik verséből (az első sor, zárt betűk: P, SZ, P, K). II. A vitrin része. 12. Fürdőruhák. 15. „Síppal, dobbal, ... hegedűvel". 16. Nagy holland légiforgalmi társaság. 18. Hasadékok (névelővel). 19. Nős betűi, keverve. 21. Huba és Töhötöm egyik társa. 23. Számtani műveletet végez. 24. Mutatószó. 25. A versidézet harmadik sora (zárt betűk: U, C, É, K). 27. Tánclépés, lépés. 29. Félsziget a Távol-Keleten. 30. A te tulajdonodban levő (régiesen). 31. Dugonics András első regénye. 34. Gyógycukorka. 36. Tiltakozás. 37. Válogatott jugoszláv lab­darúgó-kapus volt. 40. Keskeny faáruk. 42. Régi római súlyegy­ség. 44. Község Bács-Kiskun megyében. 46. Magyar szobrász (1850—1909, Gyula). 48. A vas és az oxigén vegyjele. 50. Minek? kérdésre lehet a válasz. 52. Ráskai ... (kódexmásoló apáca). 54. Porció. 56. Rövidítés orvosok neve előtt. 57. Arany- vagy ezüst­szállal átszőtt kelme. 58. Albán pénzegység. 59. Imádás egynemű betűi. 60. Későbbi időpontra hagy. 62. Perzsa uralkodó. 64. Kül­színről nyitott vágat a bányában. 65. Két szomszédos helységet választ el egymástól. 67. A középfül legfontosabb része. FÜGGŐLEGES: 2. Összejövetel nem antialkoholisták részére. 3. Ránc. 4. O. G. I. 5. Finn autójelzés. 6. Budapesten is vendégsze­repeit szovjet zongoraművész. 7. Nem tettek egy lépést sem előre, sem hátra. 8. L. T. 9. Időegység. 10. Alacsonyrendü apró növény, alga. 11. A versidézet második sora (zárt betűk: L, ö). 13. Befejeződött. 14. Párosán. 17. Mac- ... (francia tábornok, köz­­társasági elnök). 20. Közlekedési vonalak. 22. Stendhal „Vörös é# fekete” című regényének egyik főalakja. 26. A párbajozás egyik mellékszereplője volt. 28. Sérülés. 32. Hosszú és méla. a vadász ül benne. 33. A Toldi költője. 35. ön, táviratban. 38. A versidé­zet negyedik sora (zárt betűk: 0, M, L). 39. ...inkább (fokozot­tabb mértékben). 41. Község Heves megyében. 43. A politúr ké­szül belőle. 45. Kossuth-díjas színművész, színigazgató. 47. He­lyezd a tetejére! 49. Megvető mozdulattal „átnyújt”. 51. Indiában és Indonéziában honos papagájfaj. 53. Az a távolabbi másik. 55. Odanyújt. 59. Szent ... tér (Velence központja). 61. Neves szov­jet sakknagymester. 63. Errefelé cipel. 61. A fenyő ... (a fenyő levelei). 66. Római szám és a tízszerese. 68. B. S. BEDNAY JÓZSEF Beküldendő a vízszintes 1., függőleges 11., vízszintes 25. és a függőleges 38. szám alatt levő versidézet megfejtése. Az itt közölt keresztrejtvényünk megfejtését és a nyertesek névsorát az 1978 15. számunkban tesszük közzé, amely 1978. jú­lius 29-én jelenik meg. A megfejtések beküldési határideje: 1978. július 19. A határidő után beérkező megfejtéseket nem vehetjük figyelembe. Az 1. számban közölt rejtvény helyes megfejtése: Csak ember műve csillog és zörög Melynek határa egy arasznyi lét. (Madách: Az ember tragédiája) Könyvjutalmat nyertek: Kastenmayer Viktor, Német Szövetségi Köztársaság; Pavlovits Zoltán, Ausztrália; Ron Gabriella, Izrael; Petz József, Német Szövetségi Köztársaság; Szamosi Ilona, Izrael; Székács Helén, Anglia; Temessy Ilona, USA; Tóth Gáspár, Ma­gyarország, (Vácduka); Turchanyi Julius, USA; Weingart Ilona, Ausztria. Il I

Next

/
Thumbnails
Contents