Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-08 / 7. szám
A barokamrában készítettek riportot a televíziósok Reményi Gyula vezérőrnaggyal, az űrhajósok kiképzéséről. Lent: A pszichológiai laboratóriumban nemcsak a különféle válaszreakciók gyorsaságát mérik, hanem a kísérlet alatti pulzusszámot és a vérnyomást is MAGYAR ÜRHAJÓSJELÖLTEK Újsághír: Elutaztak a Szovjetunióba azok a magyar jelöltek, akik az Interkozmosz-prog ram keretében űrhajós-kiképzést kapnak, s idővel részt vehetnek az űrkfsérletekben. A kecskeméti Repülő Orvosi Vizsgáló és Kutató Intézet szobái újabb és újabb meglepetéseket szereznek az avatatlanoknak. Hideg fémek és üvegek között a test minien rezdülését följegyző elektronikus orvosi műszerek, az emberi teljesítmény és tűrés végső határait próbálgató ravasz szerkezetek. Közöttük csinos orvos-asszisztensnők és figyelő szemű orvosok. A székben — és a hintákon a kamrákban, a dőlő, billenő, forgó alkalmatosságokon — pedig szigorúan összezárt ajkú fiatalemberek. Repülők. A Szovjetunió 1976-ban felajánlotta az európai szocialista országoknak, hogy az Interkozmosz űrkísérleti program keretében kiképezi és saját űrhajóin a világűrbe juttatja a partner-országok asztronautáit. Ezután Magyarországon is megkezdődött a jelöltek kiválogatása. A szakemberek természetesen legelőször a honvédség szuperszonikus repülőgépeit vezető pilótákra gondoltak. A jelentkezés szigorúan önkéntes volt. Mégis, napok alatt százak rohamozták meg a válogatást végző parancsnokokat. Érthető: a tét nagy — a feladat nagyszerű. A kiválogatáson túljuták lehetőséget kapnak arra, hogy közülük kerüljön ki az első magyar ember, aki a világűrben jár. A válogatás legfontosabb szempontjait az orvosok határozták meg. Dolgukat megkönnyítette, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok már előzőleg megállapodott az űrkutatás orvosi tapasztalatainak kölcsönös cseréjében, tehát a magyar űr pilóta-jelöltek vizsgálatánál már a Föld valamennyi eddigi űrutazásának tanulságát felhasználhatták. Dr. Hideg János orvos ezredes szerint a legfontosabb próbatétel az volt, hogy a pilótákat nem csupán az űrutazás különleges viszonyainak egyszerű elviselésére kellett kiválogatni: a nehéz körülmények között felelős munkát is kell végezni, olyat, amilyenben nem szabad hibázni. — Ez magyarázza rendkívüli szigorúságunkat. A jelentkezőknek érvényes orvosi engedélyük kellett hogy legyen a repülésre — de ez önmagában még kevés volt. A követelmények szintjét még jóval egy átlagos pilóta képességei fölött határoztuk meg, s akik ennek megfeleltek, azok közül válogattunk. „A SÜLY NEM LÉTEZ, A LÉT NEM MOZOG” Madách: Az ember tragédiája — A legnagyobb megpróbáltatás az űrpilóta számára a súlytalanság állapota. Az eddigi űrkísérletek már megmutatták, hogy az ember hosszú ideig képes elviselni a súlytalanságot — de nagyon erősen fel kell készülnie rá. A legtöbb érzékszerve gyengén működik, a vérnyomása elsősorban a test felső részében, a fejben növekszik meg, illúziói, rosszullétei támadhatnak. Készülékeink azt mutatják meg, hogyan viselkedik jelöltjeink szervezete ilyen megterhelés közepette. A vizsgálóterem közepén alumíniummal borított, hatalmas alkotmány áll. Ez a barokamra, amely elsősorban az alacsony légnyomás előállítására szolgál. Az ide belépők azonban egyéb megpróbáltatásokra is felkészülhetnek: csontfagyasztó hidegre vagy száraz forróságra, hirtelen légnyomás-változásokra. A barokamra mellett, műszererdő közepén egy ágy és egy kerékpár. A kerékpárnak csupán egy kereke van, az viszont az orvosok tetszése szerint fékezhető. A kísérletet bárki megpróbálhatja: hajtson egy befékezett kerékpárt öt-tíz percen keresztül, azután nézze meg a pulzusát és a vérnyomását! Az ide került jelöltekét folyamatosan mérik — az juthat tovább, akinek legkevésbé változik az igénybevétel után. Az ágy tetszés szerint dönthető. Fekvő, vagy függőleges álló helyzetben nem nehéz rajta maradni — a jelöltek azonban 12 fokos dőlésszögben fejjel lefelé töltenek el rajta hosszú időt. A Hilov-hinta az első másodpercekben vidám hintázgatásnak tetszik. Negyedóra múlva azonban — amikor a látóhatár kíméletlenül fel-le száguld a páciens szeme előtt — már kevésbé érződik gyermekjátéknak. A hintázó nyakában magnó: ez rögzíti minden szívdobbanását. Az orvosok utána elemzik a jelöltek grafikonjait. „DE HAJH, MI EZ. LÉLEKZETEM SZORUL, ERŐM ELHAGY, ESZMÉLETEM ZAVART” Becsukom a szemem, mereven tartom a fejem. Hallom, ahogy a villanymotor csendesen mormog alattam. A szék elkezd forogni. Nem érzem, jobbra-e vagy balra, csak azt, hogy pörög. Hallom, ahogy jólelkű újságírókollégáim rajtam mulatnak: nyilván nem vágok túl elégedett képet. Mégsem sajnálom, hogy kipróbáltam ezt a pörgő széket. Az orvos most rámszól: hajtsam a fejem lassan a jobb vállamra — majd a balra. Így. Mi ez? Már nem érzem, hogy forgók — inkább hintázom. Le, fel. Már azt sem. Csak dőlök, hátra, egyre mélyebbre, fejen állok, de még jobban zuhanok, alá, alá. Görcsösen kapaszkodom. Szállók pörögve, lefelé, a hangok egyre távolabbról hallatszanak — és most értem csak meg, mit jelent az űrhajós-feladat. Hogy ebben az állandósult pörgő-zuhanásban, fejenállásban, vémyomás-zubogásban nem kapaszkodni kell görcsösen, nem lihegni verejtékező homlokkal, hanem dolgozni. Figyelni, tiszta fejjel dönteni, kapcsolók és matematikai képletek százai között tévedés nélkül eligazodni. Feketülő tölcsérben alápörögve jókedvűen tornázni. Milliós értékeket, ember-ezrek munkáját pontosan irányítani. A szék megáll. A szoba ebben a pillanatban elindul az ellenkező irányba. Szállnak előttem a mulató kollégák. Kibírtam, verítékezve és émelyegve. Az űrhajós-jelöltektől ennek a tízszeresét követelik. .......AZ ÉLET KÜZDELEM, S AZ EMBER CÉLJA A KÜZDÉS MAGA” Emberek százai dolgoznak azon, itthon és a Szovjetunióban, hogy az űrhajósok (s talán néhány hónap, év múlva közöttük a magyarok is) minél harmonikusabb környezetben végezhessék munkájukat. Ebben a nemzetközi együttműködésben hazánk eddig is megállta a helyét. Különleges űrgyógyszereket fejlesztettünk ki, amelyek nem csupán betegség esetén használnak, hanem segítenek elviselhetővé tenni az űrben töltött időt. A világűrben tartózkodók nem érzik az ízeket és a szomjúságot — tehát erősen fűszerezett ételeket visznek magukkal, s parancsra kötelezően elfogyasztandó ízletes italokat tartanak az űr-bárszekrényben. Eddig több mint nyolcvanféle ételből állt az étlap. Valószínűleg ezentúl már a magyar specialitások is megjelennek a menükártyán: a leendő magyar űrhajós hazai ízeket is vihet magával. A körülményeket enyhíteni lehet — de a súlytalanságot, a gyorsulást, a bezártságot nem lehet megszüntetni. A munka oroszlánrészét mégiscsak az a néhány ember vállalja, aki beül a kabinba, s izgalommal tűri, amint rázárják az ajtót. Lehet, hogy a kiválasztott néhány ember valamivel könnyebben, jobban viseli el a megpróbáltatásokat — a lényeg azonban mégsem ez. Sokkal fontosabb talán, hogy ezek az emberek tudják feladatuk nagyságát, fontosságát. S tudják, hogy olyan tettet visznek véghez, amelyre egy nép figyel. Nevük ma még ismeretlen. Nemsokára az egész világ tudja majd. Sós Péter János A Hilov-hintán „valódi” tengeribetegséget lehet kapni A billenő asztalon hosszú időt töltenek el az űrhajósjelöltek. A kerékpár-ergométeren viszont öt-tíz perc is igen hosszú időnek rémlik MTI — Friedmann Endre felvételei 7
