Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-26 / 6. szám

aaeamK n

a

g

y

a

rrn

Készült az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából a Pedagógiai Munkabizottság gondozásában

GYERTEK LÁNYOK LIGETRE HINTA-PALINTA

összeállította Frittmann Lászlóné

Rajzolta Urai Erika

HOPP MÓKUSKA, MÖKUSKA

Megjött a tavasz, süt a nap, jó idő van. Apa a kertet ássa, rendezi, anya palántát ültet, fűmagot vet. Bori mellettük van, segít a munkában.

Apa sétál a gyerekekkel. Megnézik a parkot, a szökőkutat, a csónakázótavat. Elmennek a játszótérre, ahol frissen festett padok várják a szülőket. A gyerekek hintázhatnak, játszhatnak.

— Rügyeznek a bokrok, a fák! — mondja az anya.

— Hol rügyeznek, mutasd anyu!

— Itt a rügy az ágon. Bújnak a levélkék — mutatja anyu.

— Hogy bújnak ki? — kíváncsiskodik Bori.

— Kipattan a rügy, és kibújik a levél. Nemsokára leveles lesz az ág — magyarázza anyu.

— Sok levél lesz rajta?

— kérdez tovább Bori.

— Minden rügyből levél lesz. Ez a kis levél majd megnő — tanítja anyu.

— Mitől nő meg? — kérdi Bori.

— A tavaszi esőtől szép nagy lombja lesz a fának

— magyarázza anyu Borinak.

— Miért kell a lomb a fának?

— Fontos része a fának

— mondja anya.

— Pali a játszótérre megy — mondja apa, és a tér felé mutat.

— Miért megy oda? — kérdi Bori.

— Játszani. Felszereltek a hintát — szól apa.

— Mit csinál Pali?

— Beül a hintába. Ott siet a mamája — mondja apa.

— Miért siet? — kérdi Bori.

— Hintáztatja Palit. Nézd, milyen magasra száll — mutatja apa.

— Nem esik ki belőle? — csodálkozik a kislány.

— Kapaszkodik a hintába. De már lassabban megy a hinta — nyugtatja apa.

— Miért lassít? — érdeklődik Bori.'

— A néni nem hajtja a hintát.

Virágot ültet anvuka a szökőkút köre.

— Elültetjük a magot! — szól Borihoz.

— Hova ültetjük, anyuka?

— A földbe. Készítünk neki jó helyet! — szól anya.

Apa az egyik bokorról ágat

— Levágom ezt az ágat

— mondja közben.

— Miért vágod le? — kérdezi a kislány.

— Bevisszük a szobába

— mondja apa.

— Miért visszük be? — ámul el Bori.

— Hogy készítünk helyet neki?

— Lyukat nyomunk a földbe, és beletesszük a magot.

— Melyiket? — érdeklődik Bori.

— A virág magját. Betakarjuk földdel.

— Miért takarjuk be?

— kérdi a kislány.

— Hogy ne fázzon — hangzik a válasz.

— Megöntözzük vízzel — mutatja anya.

— Miért öntözzük meg?

— csodálkozik a gyerek.

— Hogy hamar kinőjön —

— tanítja anyu.

vág le.

— Hogy hamar kivirágozzon, vízbe állítjuk az ágat — magyaráz apa.

— Miért állítjuk vízbe?

— kíváncsiskodik Bori.

— Akkor hamar kinyílik. Ezen az ágon sok bimbó van — felel apa.

— Mi lesz a bimbóból?

— Virág lesz, Borikám!

— szól apa.

— Milyen virág lesz az ágon?

— Rózsaszínű — hangzik apa válasza.

— A többi ágat nem vágjuk le?

— Nem, az díszíti majd a kertet.

Bori ezt a dalt tanulja:

III a vi- Ug kft - k - pc. kö-M- pe.

Bori is hintázik, Pali is. Utána a csúszdához mennek.

— Csúszkálnak a gyerekek — magyarázza apa.

— Min csúszkálnak?

— A csúszdán. Nézd csak, Kati most indul — szól apuka.

Zoli a mászókánál áll.

— Mi ez, apa?

— Mászóka. Erre felmászhatsz te is! — mondja apa.

— Hogyan mászok fel rá?

— Fokról fokra. Számoljuk meg, hány foka van!

Egy — megérett a meggy kettő — csipkebokor vessző három — majd haza várom négy — biz oda nem mégy öt — leesett a köd hat — hasad a pad

— Hova megy? — kíváncsiskodik Borika.

— A csúszda tetejére — válaszol apa

— Hogy csúszik le?

— Ülve. Gyorsan leért!

— nevet apa.

— Hova lett Kati? — csodálkozik Bori.

— A homokba pottyant

— felel apa.

—i- Nem ütötte meg magát?

— Nem. A homok puha. Semmi baja nem lesz — magyarázza apa

— Felmegyek a csúszdára! — mondja Bori apának.

— Csúszkálj te is rajta!

— mondja apa.

— Egy, kettő, három. Három fóka van — mondja Zolika.

— Lépj az elsőre! — mondja apa és megfogja Zoli kezét.

— Engedd el a kezem, egyedül állok! — kéri Zoli.

— Jól fogd meg a rudat! — figyelmezteti apa.

— Erősen fogom! Felmászok a másodikra!

— Engedd el a lábad, hintázhaitsz rajta! — tanácsolja apu.

— Ki mászik fed a tetejére? — kérdi Zoli.

— Bori, mert ő le tud csúszni a rúdon.

hét — dörög az ég nyolc — üres a polc kilenc — kis Ferenc tíz — tiszta vizl Ha nem tiszta, vidd vissza!

Ott a szamár, megissza!

2. Itt árulják a rózsát, a rózsát. Abból kötnek bokrétát, bokrétát.

3. Azt is tudom ki köti, ki köti, X. Y. kötözi, kötözi.

4. Az asztalra leleszi, leteszi, N. N. felveszi, felveszi.

3. Kalapjához kötözi, kötözi.

Beszélgessünk a tavaszi munkákról!

Ahogy kisüt a nap, elkezdünk rendezkedni a virágállványon, az erkélyen, s aki teheti a kertjét hozza rendbe. Ilyenkor ültetünk virágmagot, palántát, átültetjük a cserépből kinőtt zöldnövényeket, földbe dugjuk a gyökeres hajtásokat. Ez a munka lehetővé teszi, hogy gyermekünk mellettünk legyen, segítsen, s közben beszélgessünk. Először rügyet látunk az ágon. csak aztán levelet. Az ágak hegye bimbót hajt, abból nyílik a virág.

A mag pici, kemény; ha vízben áztatjuk megdagad, kicsírázik. A rügy kicsi, duzzad, végül szétpattan, és meglátjuk a gyenge, világos, bodros levélkét. Sokszor a bimbóról, meg tudjuk állapítanám, milyen színű virágot hoz, mert a bimbó színes.

A növény él, amit a gyermek is láthat. Fejlődik, változik, növekszik, gyarapodik, szaporodik, rügyezik, virágzik, terem. Felszívja a vizet, szereti a napot, vagy éppen elszárad, elfonnyad, elhervad, elpusztul. A növény kicsi, tehetetlen, védelemre szorul. A gyermek itathatja, moshatja a levelét, gondozhatja. A rendszeres törődést a virág meghálálja, közben a gyermek jó tulajdonságai is fejlődnek. Készítsünk képet színes papírból a beszélgetéshez!

A kerti munka, az átültetés, a cserépben nyíló tavaszi virág számtalan lehetőséget kínál a képalkotáshoz. Ha közösen vásároltunk hóvirágot, figyeljünk meg egy-egy szálat. Ha az erdőben sétálva ibolyára leltünk, hívjuk fel a gyermek figyelmét az illatára, a vastag avarra, amely alól kell kitépni a virágot. A csokor mellé pár levelet kötünk, a levél formájáról is beszélünk. Erdei sétánkon sárga kökörcsint szedhetünk kora tavasszal, ezt rendszerint földdel együtt ássuk, és cserépbe téve gyönyörködünk benne. Az egyikből csokrot szedünk, vázába tesszük; a másikból elég egy tő, hogy cserépbe téve örömöt szerezzen. A tulipán hagymája meg a jácinté ilyenkorra szökken szárba, és megjelenik rajta a húsos, erős bimbó, illatos virágot ígérve. A hagymát cserépben is, de üvegben is nevelhetjük, gyökereztethetjük, naponta új meg új látnivalót nyújt a városi gyerekeknek. Az élményt és a beszélgetések témáját örökítsük meg képen, amelyet színes papírból készít a gyermek. (Színes fonalat is ragaszthat, textilmaradékból vághat ki apró szirmokat, és azt rendezi el a papírlapon.) A szalvétapapírt könnyen eltépi a gyermek: engedjük, hogy több rétegű színes (pl. lila) szalvétából csipkedjen

szirmokat, helyezze el — esetleg segítségünkkel — a papíron, majd ragasszuk rá. A virág szárát, levelét, egyéb tartozékait (cserép, váza) is készítsük el, s közben elevenítsük fel azt a sok élményt, amelyet a tavaszi jelenségek megfigyelése során szereztünk.

Hintázik a gyermek, leng előre, hátra; fel, le; körbe, körbe. Mire jó ez a nyelvtanulásban? Figyeljük meg, mi történik egy egyszerű hintázáskor, erről mint eseménysorról beszélhetünk.

Felülök a hintára. Meghajtom a hintát A hinta száll előre-hátra. A hinta magasan száll. Nem lököm a hintát. A hinta alacsonyan száll. Lassít. Megáll. Kiszállok.

A hinta mozgása mérhető, ezért igazságosan meg lehet állapítani, meddig ülhet egy gyerek benne. Számoljuk a mérleghinta nyekkenését, a körbe forgást, az előre-hátra lengést, vagy a lökést. Számlálhatjuk így: egy, kettő, három ... s közben a lengés ideje kitöltetlenül telik. A mondókák egy része hintáztató mondóka, a gyorsuló hinta mozgását egyre szaporább szótagszámmal utánozza, és ezzel szabályozza is a beszéd tempóját.

Az első lökésre azt mondjuk: Hin-ta, a másodikra: palin-ta; majd így gyorsul: régi-dunna, kis ka-tona, ugorj a Dunába! Zsupsz!

Néhány hintáztató mondóka szövegét ismertetjük, reméljük nemcsak a számlálásban segít, nemcsak kíséri a hintáztatást, hanem segít a helyes beszédkészség kialakításában, a beszéd ritmusával és a példamondatokkal.

Hol laknak az állatok? A képeskönyv oldalain jól látható az erdő képe, ahol nagyon sok állat talál otthont. Más állatok a réten, a vízben élnek. Van, amelyik fél az emberigazi tavaszi idő van. Süt a nap, előcsalogat minden kicsi élőlényt, kinyílnak a virágok, zümmögnek a bogarak, csivitelnek a fészekrakó fecskék. A kertben játszik a két gyerek, a szülők is velük vannak, beszélgetnek:

— Megjöttek a fecskék!

— szól anyuka.

— Még nem láttam őket!

— mondja apa.

— Hol a fecske? — kérdezi Zolika.

— Ott repül — mutatja anya.

— Hova repül? — kérdi Bori.

— A fészekbe — magyarázza anya.

— Hol a fészek? — érdeklődik a kislány.

— A tető alatt — mondja anya.

— Mi van a csőrében? — csodálkozik Bori.

— Egy kis ág — szól apa, és óvatosan felemeli Borit, hogy jobban lássa a fecskét

— Mit csinál az ággal? — kérdi Bori.

•— Javítja a fészkét, mert a télen megrongálódott — mondja apa.

— Miért javítja meg? — hangzik az újabb kérdés.

— Mert itt költi ki a fiókáit — tanítja apa.

— Mikor látunk kis fecskét? — kérdi Zoli.

— Ha kikelnek a tojásból — szól anyuka, és tovább figyelik a fecskepár szorgalmas munkáját.

Zolika egy csigát talál a zöldben, tenyerében hozza.

— Mi ez, apa? — kérdi.

— Csiga.

— Hol találtad? — kérdezi anya Zoliit.

— A levélen mászott de most nem látom. Hova lett?

— Visszabújt a házába — szól apa.

— Miért bújt be a házába? — kérdi a kisfiú.

— Mert nem szereti, ha zavarják.

— Mit szeret a csiga?

— A zöld levelet, tedd vissza, hadd lakjon jól — magyaráz apa.

— A levélen megint kibújik? — kérdi Zoli.

— Figyeld a szarvacskáját mindjárt kidugja, látod? — mondja apa.

— Mit csinál most? — kérdi Bori.

— Mászik felfelé a levélen — hallja a választ.

— Miért mászik ilyen lassan?

— Mert a házát is viszi a hátán.

Egy képeskönyvet nézegetnek később, apa mesél a képekről.

— Mi ez itt? — kérdi Zoli.

— Egy kis mókus.

— Mit csinál a mókus? — érdeklődik Zoli.

— Éppen uzsonnázik — feleli apa.

— Mit eszik a mókus?

— Diót ropogtat — mondja az apa.

— Honnan tudod? — csodálkozik Zolika.

— A diófán ül a mókus, dióhéj van a földön, biztosan dióbelet eszik a kis huncut — magyarázza apa.

— Mivel töri fel a diót?

— Az éles fogával — mondja apa és tovább lapoz.

— Hol van most a mókus?

— Az odúban — mutat apa a fa odvára.

— Miért ment az odúba?

— Mert ott lakik a mókus — magyarázza apa.

— Mit csinál odabenn? — kíváncsiskodik Zolika

— Rendet csinál a kamrájában.

11

-*«

V

• ----——

I. Hopp.«Mm-ka. nö-kua-ka. *é-kony,kaf-caí Ma-rá-ka.

Z.. rr-r-i i , Jj v i iP=J

—|------T I fl

»-* d- i J J 1 J-----=LJ-1 d

J'7 »

A *c - ec - tak tán ca, taak- nyi tok-nak rán ■ ca.

2. Mont jövünk az erdőből, A zöld erdő, mezőről. Addig azökdécseltünk. Ml* idáig értünk.

tői. Az egyik odúban telel, a másik barlangban, vagy a víz alatt az iszapban. Fészekben, odúban, lyukban vagy ólban, ketrecben, kutyaházban laknak. Az egyik állat éjjel jár eleség után és nappal alszik, a másik a kelő nappal ébred, sőt felébreszti a ház lakóit is a kukorékolással.

A csiga házban lakik, a hátán hordja-viszi a lakását. Ha fél vagy fáradt, csak behúzódik a házába, hiába csalogatják tejjel-vajjal, még a szarvacskáját sem dugja ki onnan. A róka vagy a mókus messze elvándorol az otthonától, de mindig hazatalál. Tudja, hogy hol lakik. Megismeri az utat, a házat. Nem téved el. Még a messze földről érkező fecske is visszatalál a tavalyi fészkére.

Rajzoljunk csigát, hátán a házával, kertes házat kutyaházzal, fecskét a fészek szélére meg egy kis lyukat a ház sarkára a cincogó kisegérnek. Amíg rajzolunk, megbeszéljük, melyik állat hova való, de arról is győződjünk meg, tudja-e gyermekünk az otthonára vonatkozó legfontosabb adatokat. Tanítsuk meg erre! Beszéljünk az utca jellegzetes épületeiről, házunk, otthonunk ismertetőjeléről.

IS