Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-12 / 5. szám
összeállította Frittmann Lászlóné Rajzolta Urai Erika 37. KISKACSA FÜRDIK, FEKETE TÓBA 38. FEHÉR LILIOMSZÁL, UGORJ A DUNÁBA! 39. EGY ÜVEG ALMA, KÉT ÜVEG ALMA... Apa füröszti Zolit, vizet enged a kádba, és előkészíti a fürösztéshez szükséges dolgokat. Anya és a gyerekek a hallban beszélgetnék. — Apa hol van? — kérdi Z°U. ^',nhAhn hallja. — Miért van ott? — kíváncsiskodik Zoli. — Vizet enged — hangzik anya válasza. — Hová engedi a vizet? — kérdezi Zoli. — A kádba — mondja Bori. — Honnan jön a víz? — érdeklődik Zoli. — A csapból — szól anya. — Minek a víz a kádba? — Megfürdik benne Zolika. — Beviszem a játékot, jó? — mondja Zoli. — Hová viszed? — A vízbe. — Mit csinálsz vele? — -kérdi anya. — Megfürdetem — mondja Zolika. Apa kiszól, jöhet Zoli fürdeni. — Hol fürdik Zolika? — Itt — mondja a kisfiú, és a kádra mutat. — A kádban — mondja apa. — Mit mosol meg? — Ezt — feleli Zoli és a kezét mutatja — A kezemet — mondja helyette apa. — Mivel mosod meg? — kérdi apa. — Ezzel — és Zoli kézbe veszi a szappant. — Szappannal — mondja apa. — Hogyan mosod a kezed? — Így — mondja Zoli, és kenegeti a kezét. — Ügyesen — dicséri apa. — Milyen a kezed? — Ilyen — szól Zoli, és kifordítja — befordítja a tenyerét. — Szép tiszta! — mondja apa. Apa és Zoli képeskönyvet lapozgat. — Ki van a képen? — kérdi apa. — — Egy kisfiú — szól Zoli. — Ki ez? — érdeklődik tovább apa. — Az anyukája — hangzik a válasz. — Hol ül a kisfiú? — folytatja a kérdezgetést apa. — A kádban — mondja Zolika. — Hol áll az anyukája? — Mellette. — Mit csinál a kisfiú? — Mossa a kezét — mondja Zoli. — Mit csinál az anyukája? — Mossa a kisfiú hajat. — Mivel mossa? — érdeklődik apa. — Ezzel — mondja Zoli és a flakonra mutat. — Samponnal — szól apuka. — A kisfiú haja tiszta lett — mondja apa. A könyvecske hátán egy kiskacsa képét látják. Zoli dalt tanul a kacsáról. Any - já - Hck ké - aül Len • gye) • or - aág • b*. Beszélgessünk a tisztálkodásról! A beszélgetésre sor kerülhet fürdetés alkalmával, amikor a kádban lubickoló gyermekkel foglalkozunk. Fürdés előtt beszélgetünk a fürdőszoba tárgyairól, elmondjuk, melyik mire való. A mosdókagylóinál mosunk kezet és fogat, ott vannak a kéz- és fogmosószerek, a törülköző, a fésű, a kefe. A kádban fürdőnk, a csaptelepből kellemes meleg víz folyik, szabályozható a hőfoka. Megtaláljuk mellette a szappantartót, a szivacsot (mosdókesztyűt), a fürdősót (a habfürdőt) stb. Sorban megnézzük a tárgyakat, kézbe vesszük, amit lehet. Megállapítjuk a tulajdonságokat: fehér, zöld, fekete; illatos; kemény, puha; folyékony; sima, síkos, csúszik, dörzsöl stb. Az egyik fürdősó habzik, a másik megfesti a vizet. A csapból zuhogó víz habot ver, ami könnyű, fehér, csillog, mint a hó. A szivacs száraz, kemény, lyukacsos, a vízben megdagad, puha lesz. A tükör többféle méretű és alakú. Van kicsi, nagy, fali-, kézi-, asztali. Tartsunk tükröt a gyerek elé, hadd nézze magát a habból formált mesefrizuirában, találjunk ki számára egy-két mulatságos hajviseletet, „Paprika Jancsi, Tündér Ilona, Árgyélus királyfi”. Aztán véget ér a mesés divatbemutató, és örülhet a gyermek saját csillogó, tiszta hajának. A tisztálkodás eszközeiről naponta beszélünk, megfigyeléseinket bővítjük, és ezeket az ismereteket kérdés-felelet formájában gyakran ismételjük. Tegyük lehetővé a gyermek számára, hogy játékait mosdassa, fürössze, tisztán, rendben tartsa. A gyermek nemcsak a babát, a sípoló gumimacit fogja megmosni, hanem dédelgetve füröszti a kislabdát is, vagy a bepiszkolódott kisautót. Még beszél is hozzájuk, elmondja nekik azt, amit előzőleg tőlünk hallott a tisztaságról. Mit és mennyit tanítsunk a vízről? A víz tulajdonságait több alkalommal figyeltetjük meg. Észrevétetjük. hogy folyik, ömlik, csepeg, öntjük, isszuk. Apa és anya uszodából jön. Boldogan mesélik az úszással, a sporttal kapcsolatos élményeiket. Bori szeretne úszni, ezért apa elviszi az uszodába, és megkezdődnek az úszóleckék. — Melyik az uszoda, apa? — Az az épület. — Mit veszel itt? — Jegyet kérek neked. — Mi van ebben a táskában, apu? — A fürdőruha, a papucs meg törölközők. — Hol hagyjuk a ruhánkat? — Az öltözőben. — Hol fürdik az a néni? — A meleg vízben. — Hová ugrik az a bácsi? — A mély vízbe. — Hol úszunk? — A gyermekmedencében. — Ott is lehet ugrálni? — A gyerekek ugrálhatnak. A gyermekmedenceben sok gyerek lubickol. — Mi van a kislányon? — kérdi Bori. — Űszógumi. — Miért? — Hogy fenntartsa a vízen — magyarázza apa. — Mit csinál benne? — Ráfekszik a vízre, úgy úszkál. — Hogyan kap levegőt? — Felemeli a fejét, és jó nagyot szippant. — Miért csapkodja a vizet? — így halad előre — tanítja apa. — Mit csinál a lábával? — Hajtja magát — válaszol apa. — Hol van most a kislány? — A viz alatt. — Hogyan jön fel? — Gyorsan. Bori az úszás mesterségét tanulja. — Mit csinálsz most, apa. — Levegőt veszek, így ni! — Én is megpróbálom. Jó? — Jó mélyen szívd be! Tartsd sokáig! — Feküdj a vízre, tartalak! Ne félj! — Hogyan? így vagy így? — Hasra. — Evezz a karoddal! — így jó? — Körbe-körbe! — Húzd be a lábad és lökd ki! Erősebben rúgd a vizet! — utasítja apa. — Miért ugrasz talpra? — Ebedül úszók! — Ez már sikerült! — örvend apa. — Ügy fogsz úszni, mint egy halacska! A gyermekek egy játékot tanulnak, amihez ezt a dalt éneklik: hm Tá • masíil meg iJ - (la- lad, kél a- rany-pál • cá - val. Meg is sí - ma - kod - jál, meg is mo - sa - kod - jál. Teát, levest főzünk belőle, megmossuk a gyümölcsöt benne, szükséges a mosakodáshoz, a mosáshoz, a mosogatáshoz, a takarításhoz. Az egyik csapból tiszta víz folyik, ivóvíz. Az utcán esetleg olyan csap is van, amelyikből nem ivóvíz folyik. Autót mosunk, kertet locsolunk a vizével. A víz hideg vagy meleg, lehet forró is, attól függ, hogy melyik csapot nyitjuk meg. A piros jelzésű csapból folyik a meleg, a kékből a hideg víz. A tűzhelyen felforr a víz. Gőzöl. A hűtőgépben megfagy a víz. Kemény. A hóember elolvad, ha kisüt a nap. A hóból hóié lesz, vagyis víz, ami gyakran úgy eltűnik, mintha ott sem lett volna. Száraz lesz a kezünk, akkor is, ha nem törüljük meg, a kiteregetett ruha megszárad, üres lesz a párologtató edény, eltűnik az eső nyoma. Hová lesz a víz? Egy-egy szobanövény levelén csillog cseppje, az ablak párás tőle, a fedőről csurog a gőze. Ezek az apró megfigyelések a kérdések és válaszok áradatát indíthatják meg, amelyben a természet szeretete a kifejezések egész sorával gazdagodik. Honnan jön, hová megy? A városi gyerekék úgy tudják, hogy a csapból jön a víz. Csak ki kell nyitni (nyitva van) és csepeg, folyik, ömlik, zuhog a víz Egy mozdulat és az áradat megáll. Elzárjuk a csapot (zárva van). Magyarázzuk meg, hová lesz a víz. Rajzoljuk le a házunk falában, az úttest alatt húzódó csatornarendszert, amely összegyűjti és elvezeti a piszkos vizet és éjjel-nappal ellát a tiszta vízzel. Meséljünk a folyóról meg a tengerről, ahol hömpölyög a víz és hajót, tutajt visz a hátán. A fürdőkád lefolyójánál örvénylő víz, a sebes forgás megfigyelése jó játék, de alapot is nyújt a mesék és regények megértéséhez. A sebesen folyó hóiét elnyeli a kanális, s vele együtt minden eltűnik, ami az útjába akad. Játsszunk körjátékot! Amikor 2—3 gyermek van együtt, játszhatunk körben állós meg körbejárás játékot. Kört alakítunk — magunk is beállunk a körbe — és a játék szabályai szerint a középre állítunk valakit. A „Kiskacsa fürdik” kezdetű játékdalt is játszhatjuk így. Bori az ablak előtt áll. Apát várja, ötöt ütött az óra, ilyenkor jön haza. Az ablakon csurog a víz, a hóié, csöpög az eresz. Olvad. Amikor apa jön. Bori kiszalad elé, és együtt jönnek be. — Mit hoztál a kezedben? — Jeget. Nézd csak, anyu! Apia autót mos a garázsban. — Hol van apa? — kérdi Bori. — A garázsban — hangzik a válasz. Apia újságot vesz a szemben szalad vele. — Itt egy tócsa, vigyázz! — figyelmezteti apia. — Nagyot lépek. — Vgorjál! Otthon kitisztítják a cipőket, táztatja Borikát. Egy üveg alma, két üveg alma,... tíz, tíz, tiszta víz, olyan, mint a folyóvíz. — Hol volt ez a jégcsap? — A kerítésen lógott. — Miért törted le? •— Hogy behozzam. — A jégcsap hideg. Nem fázik a kezed? — Hideg, de nem fázik. — Mindjárt elolvad. — Miért? — Mert a kezed meleg. — Már olvad is, csepeg. — Mi lesz belőle? — Víz. — Az utcán mikor olvad el a jég? —~Tavasszal, amikor melegen süt a nap. — Mit csinál? — Lemossa az autót — mondja ismét anya. — Miért kell lemosni? — Mert piszkos. — Hogyan lett piszkos? — Felfröcskölt a sár. — Hol van sár? — Az úton. — Mivel mossa meg apa? — Meleg vízzel. — Segítek apának, jó? — Mit segítesz, Borikám? — Kefélem az utót. — Akkor hamar rendes lesz a kocsi! levő kioszkban, Bori is át— Kicsit léptél Borikám! — Jaj, de lefröcskölt ez a sár! — Milyen lett a cipőd? — Vizes lett, meg sáros. — A nadrágot is besároztad. — Mit csinálunk vele? — Kitisztítjuk. — Apa, miért van ennyi tócsa? — Mert olvad a hó. — Mikor jön már jó idő? — Egyet-kettőt alszunk! — nevet apa. — Már nagyon várom! — sóvárog Bori. nadrágokat, aztán apa hin-Kört alakítunk, a körbe állítunk egy vagy több „kiskacsát”, majd énekelve körbe járunk. A dal végén gyors tapsolás közben mondjuk ezeket a kacsahajtó szavakat: Sudri, sudri, sudri! A kiskacsa a kör közepén, azaz a fekete tóban úszkál. Szárnyát emelgeti, illeg-billeg. körbe jár. Kacsaszóval beszélget: háp, háp, háp. A dal végén kihajtják a tóból, valakit választ, aki helyet cserél vele. A kacsahajtó szavakat a hagyomány kedvéért tanítjuk meg. A „Fehér liliomszál” kezdetű dalt is játszhatjuk körben. Szökdelünk, hajolgatunk jobbra-balra, és helyben állva végezzük az utánzó mozdulatokat. Az első sorhoz oldalt lengetjük a kart föl-le, a másodikra szökdelünk előre, hátra, a harmadikra terpeszállásba ugrunk, és megtámasztjuk a fejünket a két karunkkal, a negyedikre a mosakodást utánozzuk. Végül a középjen álló gyermek valaki előtt meghajol, mintha a másik kötényében akarná megtörölni az arcát. Helyet cserélnek, és újra kezdik a játékot. Az „Egy üveg alma” hintáztató dal. A hinta lengését, a hintaló döcögősét számoljuk vele. A lengő hinta oda-viszsza járása egy üveg alma, a hintaló előre-hátra zöttyenése is egy üveg alma. A lépést, a lengést, a zötyögést számolgatjuk a gyermekekkel együtt. A mondóka szövegében csak a számok változnak tízig, tanítsuk a számok nevét is játékosan. A hintázáshoz hasonlóan számlálhatjuk a bukfencet, a guggolást, a szökdelést, a jobbra-balra hajladozást. A játékokat, a saját mozdulatainkat számláljuk, amikor a fáihoz dobjuk a labdát, a sípot megfújjuk. Gondozzunk egy cserép virágot közösen gyermekünkkel, a virág mindennapjos megfigyelése, a gondozásával járó munka jő lehetőséget ad a beszélgetésre. Ezúttal azokat a gondolatokat emeljük ki, amelyek a víz fontosságát mutatják szemléletesen. A cserépben föld van, abban él, növekszik a növény. A cserép) földje hamar kiszárad, olyankor világos és kemény. A virág levelei elhervadnak. Szomjas a föld, szomjas a virág. Vizet öntünk rá. A föld beszívja, és a virág feléled. A hóember elolvad, a hóié a kertet öntözi. A föld beissza a vizet, felélednek a növények, a rózsa bokor, a margaréta, a cseresznyefa. (Amilyen fákat a kertünkben láthat a kisgyermek.) A virágöratözéssel kapcsolatban beszélhetünk a locsolókannáról, a kanna alakjáról, színéről, a méretéről. Mennyi víz fér bele? A kipróbáláskor különböző méretű mércéket adjunk a gyermeknek. 13 «
