Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-12 / 3. szám
SOPRO ARC Sopron legújabb arca 4 Vajon tudományos jelentőségén kívül szükséges-e pontosan megállapítani egy település születési időpontját? Aligha. Sokkal érdekesebb azonban fellendülésének szakaszait, a felkutatott s örökül hagyott kulturális emlékeket vizsgálni és okosan hasznosítani. Mindezt azért bocsátottuk előre, mert Sopron városa ebben az esztendőben ünnepli 700 éves jubileumát. Régészeink azonban háromezer éves illirkori edénymaradványokat, római olajmécseseket, a kertvárosban pedig az Árpádházi királyok idejéből származó templomot is találtak. Mégis, Sopron várossáválásának megbízható időpontja — a városi levéltárban talált dokumentumok alapján — 1277. január 10., amikor IV. László a szabad bíróválasztás és az önkormányzat jogával, valamint más kiváltságokkal ruházta föl Sopront. Így lett a királyi pátens, az adománylevél, a város születési dokumentuma. A városi rangra emelkedés után pedig még inkább a kelet-nyugati áruforgalom kapuja lett, s ez jellemző ma is kereskedelmi életére. Sopron azonban nemcsak az ország legnyugatibb kapuja, hanem művészeti kincsei és minden évszakban élvezhető, gyógyító klímája révén a belföldi és a külföldi turizmus egyik zarándokhelye is. Talán egyetlen olyan városunk, ahol egyszerre több ezren élvezhetik a helybeliek vendégszeretetét. Sopron sokarcú város. Ódon hangulatú Belvárosában a középkorba csöppen a látogató. A fegyelmezett román stílusú és a tobzódó barokk meg rokokó paloták közé szorítva, a Hansa városokra emlékeztető keskeny házacskák állnak. Tereinek macskakövein a templomok tövében, facipős szerzetesek lépteit, nyikorgó fogatok zaját véli hallani az ember. A gyönyörű műemlékházak, a kanyargó utcácskák és terek hangulatának megőrzéséért 1975-ben a Műemlékvédelem Európa-díj aranyérmével tüntették ki Sopront. Ez újabb lendületet adott ahhoz, hogy a város még rejtőző érdekességeit felkutassák és a jubileumi esztendőben a látogatók elé tárják. Szalay Csaba, a Sopron Városi Tanács jubileumi bizottságának titkára erről így beszólt: — Már a kezdet kezdetén szakítottunk azzal a hagyománnyal, hogy a helyreállított műemléképületekben kizárólag múzeumot, vagy kortörténeti kiállítást rendezzünk be. A legtöbb, 4—500 éves ház ma is lakóépület, sok helyütt ugyanaz a család lakja, melynek ősei is ott éltek. Évekig tartó, körültekintő munkával csatornahálózatot építettünk, felújítottuk a Belváros szinte valamennyi épületét. Akad közöttük olyan is, amelyet a négy alapfalig lebontottak az építők, hogy azután korszerű építési módszerekkel eredeti állapotába állítsák vissza. Olyan összkomfortos Belvárost építettünk, amely a régi korok hangulatát idézi. * * * Sopron természetesen nemcsak a kultúrtörténeti szempontból is figyelmet érdemlő Belvárosból áll. A város keleti kapujánál egyre-másra épülnek a családi házak, terjeszkedik az új lakótelep. Űj otthon — megváltozott életforma. Ezért aki teheti, hétvégi házat épít a hegyekben, ahol a pihenés mellett kertészkedhet is ... Horváth Kálmán, a sörgyár beruházási osztályán dolgozik: — Nemrég alapítottam családot. A feleségem is soproni, de Pesten tanult. Most tervező a Szőnyeggyárban. Hozzáépítettünk a szüleim házához, központi fűtést, garázst csináltunk. Eszünk ágába sem jutott soha, hogy nagyob városba költözzünk. Itt az autó, ha kedvünk támad, mienk az egész ország. * • * Sopron és környékének jelene még nagyrészt a múltjából táplálkozik. Ipara, amely jövőjének és további fejlődésének meghatározója, az elmúlt évtizedben indult igazán fejlődésnek. Itt termel az ország egyik sörgyára, ahol ma már 450 ezer hektoliter sört töltenek a palackokba. A határmenti áruforgalom keretében pedig — választékbővítési célzattal — sókezer üveg osztrák Steffl és Ottakringer sört hoznak forgalomba. Az országban először ebben a gyárban fejlesztették ki a korszerű Wellhoener sörerjeszté&i eljárást. A fejlődés útja tehát nyitva áll éppen úgy, mint a Soproni Szőnyeggyár előtt, A SOTEX-ben, a házgyári technológiával épülő hazai lakásokhoz 2 millió négyzetméter padlószőnyeget szőnek évente. De említhetnénk az Autóalkatrész Gyárat is, amelynek többéves termelési kapacitását előre lekötötte a szovjet Lada gépkocsigyár. A város lakóinak egyharmada az iparban, mások az üdülőkben és az erdőgazdaságban dolgoznak. Több munkáskéz is elkelne az üzemekben, de még elég erős a mezőgazdaság vonzása. Különösen a szőlőtermelésé, amelynek hagyományai az Alpok soproni lankáin szinte egyidősek az itt letelepedett első emberrel. A mai szőlőtermelők, a poncihterek őseit még Mária Terézia telepítette erre a vidékre. A soproni „színes” borok: a kékfrankos és a zöldveltelini jó híre, a gazdák érdeme. Stubenvoll Péter már nem fiatal ember, ma is családja ősi mesterségét folytatja: — Hektárnyi szőlőn és egy kis kertben gazdálkodom. Lényegesen könnyebb a munkám, már alig szorongatjuk a kapa nyelét! Nyolcvanan, idősebb poncihterek szakcsoportot alakítottunk. Mindenki a maga kisgépével műveli a szőlőjét, de a közösen vásárolt vegyszereket az állami gazdaságtól bérelt helikopter szórja a földünkre. A rézgálicozás már a múlté ... így kifizetődő nekünk is, a gazdaságnak is. Október táján mindig összegyűlik 70—80 hektó bor a régi pincében. Javarészét eladom a borgazdaságnak, ami a kishordókban marad, azt elpoharazgatjuk ... * * * Számottevő a város szerepe az egész magyar kultúrtörténetben, amelyhez iskolaváros jellege is hozzájárult. Itt koptatta az iskolapadot Batsányi, Berzsenyi és Eötvös Károly. Nagycenki kúriája mellett a városnak is lakója és szellemi életének pezsdítője volt Széchenyi István. Fél esztendeig a Gollner császári-gyalogezred mundérjában Sopronban szolgált Petőfi Sándor, akinek a jubileumi évben állítanak szobrot. Az élő hagyományoknak köszönhető, hogy az országos hírű Erdészeti és Faipari Egyetemre sokkal többen jelentkeznek, mint ahány hallgatót tel tudnak venni: ma is csábító a kabáthajtókára tűzhető zöld tölgyfalevél. Az 1557-ben alapított Líceumban, a mai Berzsenyi Gimnáziumban — amelynek 30 ezer kötetes könyvtárában a könyvritkaságok és a hajdani diákok kötetei mellett értékes ősnyomatokat is őriznek — vagy az Erdészeti Technikumban maturálni, majdhogynem előny az egyetemi felvételnél. Az ország más tájaira költözött és a külföldön élő egykori soproniak ajándékhangversennyel köszöntik 700. születésnapján a várost: a Soproni öregdiákok Baráti Köre májusban találkozóra hívja a volt diáktársakat, hogy felidézve az ifjúkort, ismét együtt balígajanak el a régi emlékek színhelyeire. A meghívón egy idézet: „Itt lobogott a Deákúti vármegye zászlaja egykor. Szelleme mostan is int, ifjú, szeresd a hazát!” * * * Ma is egészséges lokálpatriotizmus fűti tehát a derék poncihterek és a szorgalmas soproni polgárok leszármazottait. A jubileumra társadalmi mozgalmat hirdettek: „700 percet a 700 éves városért!”. Az öszszefogások egyik szervezője az 1869-ben alapított Városszépítő Egyesület, amely tagdíjakból, adományokból és felajánlásokból látja el nemes feladatát, öt esztendeje annak, hogy minden évben egynapi munkabérüket felajánlották a soproniak a Lövérekben épülő fedett uszoda felépítéséhez. Az idén az uszoda első látogatója már végigúszhat ja a harminchárom méteres távot a versenymedencében. * * * Születésnapjára készül a 700 éves Sopron, amely háromezer éves örökség bii'tokosa is. A város mai vezetői sokat tesznek azért, hogy a fiatal nemzedék hű képet alkothasson elődei életéről, kultúraszeretetéről, szorgalmáról, munkájuk eredményéről. Ennél méltóbban ünnepelni pedig, aligha lehet Utónkat Untncr Sándor és Sós Péter János riportjával, Gábor Viktor felvételeivel folytatjuk
