Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-12-31 / 26. szám
T KflO Z7 ÍATI LM Van Pesten egy intézmény, ahol a cím gyermeteg kérdését tudományos megalapozottsággal válaszolták meg egy szakdolgozatban. Ez az intézmény az Állami Artistaképző Iskola. Az egyik végzős artista a cirkusztörténeti kérdéseket taglalta. A mai cirkusz elődjének az ókori Ciröus Maximust tekinthetjük, mert akikor is, akárcsak ima, az volt a cél, hogy minél több ember helyezkedhessék el a porond körül. A magyar cirkuszművészekkel gyakran találkozhatunk európai és a tengerentúli porondokon. Bukfencet vetnek London arénájában, halálforgást mutatnak be háló nélkül New York sátorponyváinak magasában. A műhely, a képző, ahonnan e művészek ily magasra felröppennek — az artistaiskola. Egyedülálló a maga nemében, csupán néhány szocialista országban található hasonló intézmény. Másutt az artista bérelt tornatermekben vagy a „truppban” lesi el egy-egy mester mellett a tudnivalót. Nálunk szakközépiskolában tanítják a cirkusz művészetét. A növendékek tanulják az általános és a középiskola kötelező tantárgyait és hozzá még számos szakmai anyagot, cirkusztörténetet, zeneelméletet, hangszeres képzést és jelmeztörténetet. Ahogy nőnek és tapasztalatokban gazdagodnak, képzésük középpontjába a porond művészetének egy-egy ágazata kerül. A „kaucsukakrobaták”, görkorcsolyások, zsonglőrök, légtornászok, egykerekezők, bohócok a négyéves szakképzés után egy évig gyakorló fellépésen szerepelnek különböző cirkuszokban, és ezután kapják meg az érettségi mellé művészdiplomájukat. Kik tanítják a leendő artistákat, bohócokat? Elsősorban hajdani artisták és bohócok. Az iskolát Baross Imre igazgató, egykori válogatott tornász és kiváló artista alapította. Kelly bohóc — Péntek József — ötven éven át szerepelt a világ számos porondján, Baldió — Balogh Mihály — a „magas drótköteles”, Pataki Ferenc tornász, a londoni olimpia csillaga, egykori talaj-akrobata — valamennyien az iskola nagy öregei. A növendékek tőlük tanulják az artistamesterség alapelemeit: például miként kell a kifeszített drótkötélre felpattanni, hogyan kell könnyedén elesnie a bohócnak. Az iskola folyosóján házimúzeumot rendeztek be, ahol az egykori tanítványok fényképeit, díjait, kellékeit, elismerő újságcikkeket állítottak ki. Köztük van a cirkuszigazgatók nagydíja is, amit a múlt évben nyert el az Astorelli gumiasztalcsoport. Aszalós Károly igazgatóhelyettestől azt kérdeztem, miről nevezik el a csoportokat. — Pedagógiailag nem volna helyes, ha valamelyik növendékről neveznénk el a csoportokat Olyan művésznevet választunk tehát, amelyek könnyen forgalmazhatók és fülbemászók. Ilyen a Kondorost vagy a Palotai csoporté, ök lábon táncoltatnak üvegeket, idomokat. Az idegen hangzású nevek pedig a betanító tanárokra utalnak. Az Astorelli-csoportot például én tanítottam be. Beszélgetés közben besétáltunk az egyik légtornász osztály termébe, ahol a tizenévesek többet vannak a levegőben, mint a szőnyegen. „Flikket soroznak”. Magától értetődő, hogy artisták és versenytomászok közötti hasonlóságról kérdezem az igazgatóhelyettest. — A mi növendékeink nemcsak bizonyos időre érik el csúcsformájukat, az egész cirkuszi évadban naponta ugyanazt a formát kell mutatniuk. A sportolók azért edzenek, hogy egykor majd elérjék a világcsúcsot. Az artisták azért edzenek, hogy naponta megvédjék a világcsúcsot. Kölcsönösen tanulnak egymástól. A lényeges különbséget sosem feledik el; más a sport és más a művészet. Műhelyfoglalkozásukon kerestem fel a diákbdhócokat. Vörösre festett orr. Nyugszékvászonból szabott pizsamaféleség nadrágtartóval. Harsány, olykor rikácsoló beszéd, mozgékonyság. Bohócok. Képzésükről mondta Péntek József, a világutazó Kelly bohóc: — Igyekszünk átadni tapasztalatainkat a fiataloknak. Ma egy jó bohóc artista, színész és pantominwnűvész egyszemélyben. Itt az iskola tanítja meg az alapokat, hiszen még ma is a régi bohóctréfák a leghatásosabbak. Ma már egyre nehezebb a bohócruhákat kitalálni, hiszen néha az utcán is láthatunk egy-egy olyan „választékos” öltözéket, ami mellett a mi bohócaink elbújhatnak. Az iskola fiatal növendéke Tóth Szabó Szilvia a balett és a szertorna után tízévesen került az iskola tanporondjára. Mint a görkorcsolyások egyik „untermann”-ját, tartóemberét gyakorlás előtt faggattam. — Először csak a csillogás-villogás tetszett, aztán már tudás vonzott. Szüleimmel is el kellett fogadtatni terveimet, mert melyik szülő örül annak, hogy a gyermekét életveszélyes produkcióban látja. Persze a gyermekkori álom ma már kemény munka, reggel nyolc órától este hatig. Az eddigi fellépéseim azonban feledtetik a hétköznapokat, a közönségért élni... — itt elakadt a hangja, még korainak érzi befejezni a mondatot. Az első nyilatkozat így is jeles, mint az előbbi mutatványért kapott érdemjegy. S máris újra folytatja lélegzetelállító pörgését. Nemsokára az iskolai gyakorlóporondot felcseréli a manézzsal, ahol az ezerfejű cézár tapsa az osztályzat. Vörös Tamás Az egykerekezők produkciója Novotta Ferenc felvételei A légtornász osztály „felelés közben” A bohóctagozat óráján MTI — Benkő Imre felv. ÉRTESZ Régi szavunk az építőmester. Szemet gyönyörködtető kastélyok, várak jutnak róla eszünkbe, és felidéződik bennünk az olasz építőmesterek remekműve: Mátyás király visegrádi reneszánsz palotája, mely még romjaiban is szép! Korunkban megváltozott a mester szó értelme. Az építőmester szóösszetétel ma építőipari szakiskolát végzett iparost jelent. Aki pedig elvégezte az egyetemet: építészmérnök. S ha egy építészmérnök tehetségéről elismerően akarunk szólni, azt mondjuk, hogy művésze a szakmájának — építőművész. De a fiatal építészmérnökök úgy látszik, vonzódnak a patinás mester szóhoz. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a néhány évvel ezelőtt megalakult Fiatal Építészek Körét a mérnökök maguk között Mesteriskolának nevezik. Pszichológia — építészeknek A Fiatal Építészek Köre 1970-ben alakult a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetének felügyelete alatt, hogy a tehetséges fiataloknak különleges szakmai továbbképzést nyújtson. A fiatalokat elismert, idősebb építészek — építőművészek — tanítják, ők a tehetség a tapasztalat és a tudás birtokosai. A fiatalok közülük választhatják „mesterüket”, lehetőleg úgy, hogy mindketten egy munkahelyen dolgozzanak. A Mesteriskola foglalkozásait kéthetenként, hétvégeken tartják. A szakterületek legkiválóbb ismerői előadásokat tartanak a szakma legkülönfélébb és legfrissebb problémáiról. Dr. Szendrőv Jenő, a Mesteriskola vezetője a tantárgyakat sorolja: — Rendszerelmélet, szociológia, pszichológia, művészettörténet, zeneelmélet, gazdaságtudomány, szociográfia, futurológia... — Pszichológia építészeknek? — Igen, mégpedig alapos pszichológiai ismeretekre van szüksége egy jó építésznek — hangzik a válasz. — Például nem elég csak a munkafolyamatokhoz igazodni egy Dr. Szendrői Jenő, a Fiatal Építészek Körének vezetője Novotta Ferenc felv. munkahely megtervezésekor, mert az ember különböző térben különbözőképpen érzi magát. Tehát egy munkacsarnokot úgy kell megtervezni, hogy ott az emberek kellemesen érezzék magukat és a gépeket is jól el lehessen helyezni. Ugyanez a helyzet a szociológiával is. Sok szó esik manapság a megnövekedett szabad idő ésszerű felhasználásáról. Ez szociológiai kérdés, de a megoldást az építészeknek is keresniük kell. Egy művelődési központ tervezéséhez csak tudományos szociológiai felmérések és következtetések alapján foghatunk hozzá. És persze a futurológia is alakítja szemléletünket, munkánkat, mert csak ezek ismeretében tudunk olyan iskolákat tervezni, amelyekben ötven év múlva is taníthatnak és tanulhatnak gyermekeink, unokáink... TANULMÄNYÜT EGYIPTOMBA A hallgatók rendszeresen járják az országot, a helyszínen tanulmányozzák Magyarország építészetileg érdekes tájegységeit. Az első szemeszter végén a környező országokban, Szlovákiában, Erdélyben is túráznak. A Mesteriskolásoknak minden évben részt kell venniük egy zártkörű pályázaton. Ennek megvan az eredménye is, mert ők készítették az Újpesti Művelődési Ház valamint egy győri és egy kaposvári lakótelep házait. A tervezési díjakat továbbképzésre fordítják külföldi tanulmányutak formájában. Legutóbb például Egyiptomban járt a Fiatal Építészek Köre. Az utazás persze a kellemesebb része tanulmányaiknak. A nehezebbik a két évig tartó megfeszített munka, a tanulás, a pályázati tervek, szakdolgozatok elkészítése. És mit kapnak érte cserébe? Semmi kézzelfoghatót. Nem kapnak még egy diplomát, nem kapnak „mesterlevelet”, amely tanúsítaná, hogy már mesterek. A mesterlevélért még sokat, s főképp kiválóan kell dolgozniuk. Ha pedig sikerül az építőművészetben maradandó szépséget létrehozniuk, akkor majd az utókor állítja ki számukra a mesterlevelet. A jelenkor csak egyet tehet: megadja mesterré válásukhoz a feltételekei.! Dutka Judit 13 I
