Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-12-31 / 26. szám
BONYHAD e 0 Somogyi lankákon, erdőkön, kis falvakon fut keresztül gépkocsink. Bonyhádra tartunk. A riporteri szeszély és a kíváncsiság hajt bennünket, hogy ne a 6-os országútról a „főkapun” lépjünk be a városba, hanem a Balaton irányából. Megnyesett fákkal szegélyezett legelők között egy hajtűkanyarral érkezünk el a várost jelző táblához, az első városszéli házhoz. Lovas szekereket, terményszállító teherautókat és tengelytörő, autóst marasztaló kátyúkat kerülgetve hajtunk a Bonyhádi Pannónia termelőszövetkezet irodájáig. Manapság szinte egymásnak adják a kilincset az újságírók, hiszen az április 1-én várossá lett Bonyhád egyik büszkesége ez a téesz. Búzából, őszi árpából, kukoricából és takarmány céljára nélkülözhetetlen napraforgóból jócskán többet termesztenek hektáronként a megyei átlagnál. De szarvasmarha-tenyészté-Tíz percnyi sétára a gyártól síik is legalább ilyen híres. A bonyhád környéki vöröstarka tehén tenyésztésének előnyös tulajdonságaira, jó tejelő képességére, már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek: a századforduló tájékán is 1800 literes átlaghozamokat értek el. Az idei esztendőre azonban már 4000 litert ígérnek a Pannónia állattenyésztői! Ezek a kiemelkedő termesztési és tenyésztési eredmények serkentették a pannóniásokat arra, hogy megyei szintű szakmai egyesülést szervezzenek — és természetesen irányítsanak. Tapasztalataik közreadásával Tolna gyengébb gazdaságai is növelhetik a hozamokat. „Ez az igazi közös gazdálkodás” —, mondta az elnök. Bonyhád ipari létesítményeiben, szám szerint nyolcban, csaknem 6000 ember, évi másfélmilliárd forint termelési értéket állít elő. Ezek közül is a legjelentősebb a Bonyhádi Cipőgyár, amelynek híres-nevezetes Goulaschki cipői külföldön és idehaza egyaránt keresettek. Amikor ott jártunk, éppen francia kereskedőkkel folyt a tárgyalás egy jelentős tétel mielőbbi szállításáról. A legnagyobb bonyhádi lokálpatrióta sem állítja, hogy városa gazdag történelmi emlékekben, vagy jelentős tanintézetei lennének. Egyetlen említésre méltó tény, hogy itt született és halt meg Perczel Mór, az 1848-as szabadságharc tábornoka, akinek 1817—26 között Vörösmarty Mihály volt a nevelője. A városi Tanács segítségével felkutattuk Bonyhád legidősebb lakosát, Schöll Józsefnét, aki 1886-ban született. A kilencvenegy esztendős öregasszonyt hetvenkét éves leánya ápolja. Schöll néni 13 esztendős leányka volt, amikor a szabadságharc legendás hírű tábornoka Bonyhádon .elhunyt. Emlékei közül halványan és ködösen rajzoló-A mai Bonyhád arculata meglehetősen korszerű! — ezt a megállapításomat Granasztói Pál: Városaink sorsa (Magvető 1976.) című, urbanisztikai tanulmányából merítettem. A korszerű városépítés fogalmát úgy összegezi: sem horizontálisan nem terjengős, sem indokolatlanul magas épületek nem emelkednek; a kőrengeteg és a zöldterület aránya kielégíti az ember ösztönös természet utáni vágyódását. — Nem idéztem volna a tudós szakembert, ha tapasztalataimat nem fedné pontosan a gondolat. És a jövő építkezési módja is ez lesz, mondja Soczó József a tanácselnökhelyettes. Ebben a tervciklusban 817 lakás építését tervezik, nem házgyári technológiával. Itt kapnak otthont a pedagógusok, új lakásba költöznek az orvosok és garzont építenek fiatal házasoknak. A Tanácsház mellett pedig már földmunkagépek alapozzák a 40 millió forintos költséggel létrehozandó művelődési házat, ahol a környékről bejáró munkásokról is gondoskodni fognak. Szándékosan hagytam a bemutatás végére, a „főkapunál” található Zománcipari Művek Bonyhádi Gyárát. A korszerű főútvonalon haladva, aki non tér be Bonyhádra, az is megbámulja a gyár szép épületegyüttesét. Lambert József igazgató kalauzolásával az alábbi adatokat jegyezhettük fel: másfélezer dolgozó, napi 3 műszakban, évi 300 millió forintos értéket termel. A bonyhádi lábasok és fazekak 18 százaléka a nyugati országokban talál vevőre. Üj kísérletükkel — amellyel nagyobb piacot szeretnének meghódítani (a teflon minden jó tulajdonságát egyesítő zománc bevonattal), már jószerével elkészültek. Megkezdődhet a próbagyártás. „Eddig azért fáradoztunk, hogy várossá lehessünk. A Pannónia téesz takarmányliszt őrlő üzeme látja el a megye valamennyi gazdaságát zsákolt takarmánnyal. Jobbra: a bonyhádi vöröstarka ti' ImM IP ' ~ + W+.'t vSiif ■ .W Az alig egyhónapos város legidősebb lakója Ezek a lábasok szinte minden magyar háztartásban megtalálhatók dik Perczel Mór alakja, de leginkább arra emlékezik, ami megakadályozta a közelebbi ismeretség lehetőségét ... ök „egyszerű” polgárok voltak, a Perczelek pedig Bonyhád, sőt Tolna vezető földbirtokosai. most az a feladatunk, hogy megalapozzuk a jövő számára ennek a kevéssé ismert magyar városnak a hagyományait” — mondta búcsúzáskor a tanácselnökhelyettes. Lintner Sándor Simonit Iregszentcse Tamási Dunaszentgyö ibóvár Szenllástló .aSaaketyáty.. ^enfjőríut^ Oör&Ony Yokifrtv owu \-----\ Siklós , A 7
