Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-12-31 / 26. szám

Anyu, a Parlamentbe is a Jézuska jön? Brenner György rajza — Részeg disznók! Eldobálják az üvegeket, tegnap is haza jövet beleléptem a szilánkokba! Várnai György rajza Tessék! — kiáltok ki szobámból egy fé­lénk kopogtatásra, s az ajtón fiatal nő lép be. A kezét nyújtja: — A nevem mellékes — mondja —, egy sorsot hoz­tam a szerkesztő úrnak, egy elvált asszony sorsát. Ezt írja meg. — Csak veszem a ceru­zámat — ugrok udvaria­san —, és máris diktálhat­ja. — Előbb nézzen meg ala­posan — utasít a fiatal nő —, és mondja meg, hogy milyennek talál? — Elragadónak. — őszintén feleljen: a könnyű prédát látja ben­nem, vagy az embert is? — Inkább írnám máris, amit mond! — felelem kitérve a kérdése elől —, beszéljen! — Akkor jól választot­tam, hogy magához jöttem — jegyzi meg elégedetten csinos látogatóm, és leül, keresztbe veti formás lá­bait. — Ezek szerint te­hát beszélgetni is lehet ve­lem, nemcsak azt! — Feltétlenül! — bizto­sítom őt, és erősen nézem szűk pulóverét. — Kíván­csian hallgatom! — Elváltam — mondja ő —, hogy miért, mellé­kes. És azóta mézeslépnek érzem magam. — Máris leírom: szóval mézeslépnek! És miért? — Ügy dongának körül a férfiak. Mint a darazsak! Hát nem undorító? — Mármint, hogy... dongnák — akadozom. — Maga igazán gyönyörű és... proporcionált... — Nem proporcionált vagyok, hanem védtelen — emeli fel ujját a lá­togatóm. — Mert elváltam. Azóta moziba hívnak, meg megkérdezik, hogy mit csi­nálok este? Amíg férjem volt, miért nem kérdez­ték meg egyszer sem, hogy mit csinálok este? — Esküszöm, hogy nem tudom! — kiáltok fel. — De én tudom! — mondja ő. — Mert most védtelen vagyok, elvált asszony! — Hacsak ezért nem? — tűnődöm. — Ezért! — erősíti meg az elkeseredett elvált asz­­szony. — És el tudja kép­zelni, hogy a munkahelye­men mi történik, mióta tudják, hogy nem vagyok férjnél? — Atyaisten, mi törté­nik? — Én gépelek, mint most maga, és egyszer csak mö­gém lép egy kollégám — nézze, megmutatom, ho­gyan, mintha maga lenne én —, és a fülembe sut­togja, a nyakamba lihegi: gomboljad be a blúzodat, mert így nem tudók fogal­mazni ... és a szájával ott matat a fülem körül... így ... maga mit tenne er­re? — A vér a fejembe szállt... — mondom mély sóhajjal —, és ne simul­jon így hozzám, mert el­vesztem az önuralmamat. — Én is elvesztettem — bólint a fiatalasszony — és hozzávágtam a hamu­tartót. Amíg férjnél vol­tam, és nem voltam pré­da, senkinek nem tűnt fel, hogy mennyire van a blú­zom kinyitva. De miért? Talán most jobb nő va­gyok, mint mikor férjem is volt? Akkor miért nem lihegtek a fülembe? Lehet így bánni egy védtelen, el­vált asszonnyal? — Nincs kizárva — sut­togtam, -és a következő pillanatban rávetettem ma­gam a védtelen, kiszolgál­tatott nőre. — Mit akar! — kiáltott ijedten. — Fel vagyok háborod­va — cibáltam —, te gyö­nyörű, édes kis darazsam, méhkirálynőm, azt a méz­édes szádat akarom ... Sajnos kiszabadította magát és elérte a kilincset. Csalódottan nézett rám: — Pfuj! — mondta már a küszöbről. — Most el­megyek egy másik hetilap­hoz. Ahol megértik az em­bert. Somogyi Pál Két barát csónakot bérel, csónakázgatnak a folyón, egyikük pipája belepottyan a vízbe. A károsult hamar előkapja zsebkését, és egy jelet karcol be vele a csó­nak oldalába. — Hát ezt miért tetted? — kérdi a másik. — Hogy-hogy miért?! Megjelöltem a helyet, ahol a pipámat beejtettem a vízbe. — Hülyeség. — Miért volna hülyeség? — Mert nem biztos, hogy legközelebb is pont ezt a csónakot sikerül kibérel­nünk. SZILÁNKOK Az egyik pesti moziban, az utolsó előadáson, . lerövidítik a filmeket — panaszkodik egy levélíró az Élet és Irodalomban —, hogy a filmszínház személy­zete minél előbb otthon le­hessen. Erre a jelenségre én is fel­figyeltem. Nem a moziban. A saját életemben. Mintha né­hány jelenetet kihagytak vol­na belőle, hogy a személyzet minél hamarabb otthon le­hessen. Valaki nagyon siet. Vagy valakik. Abban a mo­ziban, ahol az életem filmjét vetítik. Ügy emlékszem, hogy eb­ben a filmben volt egy je­lenet, amelyben én a tenger­parton heverészek, és fehér fogú, kreol bőrű leányok sü­­rögnek-forognak körülöttem, könnyed, libegő járással, amely a tánchoz hasonlít, és kókusztejjel kínálnak. Ezt a jelenetet kihagyták az életem filmjéből, mert az egyik jegyszedő Pesterzsébe­ten lakik, a másiknak pedig kanyarós az unokája, és mind­ketten szeretnének minél előbb otthon lenni. Vagy nem is volt benne ez a jelenet az életem filmjé­ben? Nem tudom. Hiányzik az a jelenet is, amikor gyerekkoromban vil­­lanyvasúttal játszom. A sínek behálózták a lakást, és a vo­nat keresztül-kasul zakatolt a szobán, az előszobán, sőt még a konyhán is. Ezt a jelenetet kihagyta az ismeretlen mozigépész, de az is lehet, hogy nekem sohasem volt villanyvasutam. Minden­esetre nagyon hiányzik az életemből, illetve az életem filmjéből. Amióta ezt a panaszos le­velet olvastam az irodalmi he­tilapban, mindent értek. Vagy legalábbis sejtem, mi történ­hetett. FOGLALT ASZTAL - És? — Sajnos, megnyertem a partit. — Főúr kérem, miért van ezen az asztalon a „Foglalt” tábla? Órák óta nem ült le oda senki. * * * — Egy tengerész foglaltatta le. Bármelyik hónapban megérkezhet. HÁZASTÁRSI EGYETÉRTÉS — Esküszöm, rajtad és a férjemen kívül nincs senkim! SZENVEDÉLYES KÄRTYÄS — Csak az a baj, hogy mindig szaggat a reumám, ha mesterséges holdat lőnek fel... Sajdik Ferenc rajza — Nézze, Kovács, az anyám küldött karácsonyi üdvöz­let otthonról, Celldömölkről! Várnai György rajza — Ma vasárnap van. Hova menjünk, drágám? — Nekem teljesen mindegy, csak oda ne, ahova te akarod. — Kedves Mester! Nyilatkozhatna arról, hogy min dolgozik mostanában? — Üj filmemet készítem elő, természetesen. — Áh, áh, szerzői film lesz, ugyebár? — Nem kérem. Ezúttal egy szuper-szerzői filmről van szó, olyanról, amilyen még nem volt. — Óh, óh! Valami közelebbit esetleg ... — Szívesen. Üj filmemet nemcsak én írtam és ren­dezem, de én is fotografálom. — Ez pompás ötlet! — Én is úgy gondolom. Ily módon ugyanis teljesen meg tudom valósítani elképzelésemet, arról nem is szólva, hogy az operatőr tiszteletdíját is én kapom. — És kik fogják játszani a főbb szerepeket? — En. — Valamennyit? — Igen. Csak így tudom maradéktalanul megvalósí­tani az elképzelésemet. Arról nem is beszélve, hogy ily módon én veszem fel a színészek tiszteletdíját is. — Persze sokféle maszkban, ugyebár ... 8

Next

/
Thumbnails
Contents