Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-12-31 / 26. szám
\ Eredményes esztendő mérlege A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSE A Magyarok Világszövetségének elnöksége 1977. december 13-án megtartotta rendes ülését. Megvitatta és elfogadta a Világszövetség idei tevékenységéről szóló jelentést és beszámolót hallgatott meg a III. Anyanyelvi Konferenciáról. A vitában részt vettek: Zsebők Zoltán, egyetemi tanár, Imre Samu, akadémikus, Pach Zsigmond Pál, akadémikus, dr. Szabolcsi Miklós, akadémikus, Lőrincze Lajos, egyetemi tanár, Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió Bizottság elnöke, Komomik Vilmosné, az MVSZ főmunkatársa, Ortutay Zsuzsa, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese, Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézete nyugalmazott elnöke, D.dr. Káldy Zoltán, evangélikus püspök, Rostás István, a Magyar Vöröskereszt nyugalmazott elnöke, és Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője. A tanácskozás során felvetődött kérdésekre dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára válaszolt, majd a rendes ülés Bognár József, akadémikus, az MVSZ elnöke zárszavával ért véget. * Mérleget készített az Elnökség. Eredményes évről adhatott számot. Ebben oroszlánrésze volt annak, hogy minden nehézség ellenére világszerte erősödött az enyhülés politikája, gyarapodott a Magyar Népköztársaság politikai tekintélye, növekedett a ragaszkodás és a rokonszenv a szórványmagyarság részéről. Dr. Szabó Zoltán, főtitkár, mondotta el az ülésen, hogy az USA-ban tett idei látogatása során mindenütt tapasztalhatta a magyarságtudat megőrzésére tett erőfeszítéseket és ezzel együtt az ellenséges politikai emigráció fokozódó elszigetelődését az amerikai magyarság tömegeitől, nem utolsósorban azért, mert fokról fokra kerültek ellentétbe mindazzal, amit jelenleg az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság állami kapcsolatai képviselnek. Bognár József, professzor — utalva Szent István koronája és a koronázási ékszerek visszaszolgáltatására — hangsúlyozta, hogy a két világrendszer békés együttműködése realitás, és a hidegháborús nézetek visszaszorulnak. AZ ANYANYELVI MOZGALOMRÓL Az elnökségi ülés témáiban központi helyet foglalt el az anyanyelvi mozgalom. Tudomásulvéve és elégedetten nyugtázva a III. Anyanyelvi Konferencia eredményeit, a hozzászólók már a további fejlődés feltételeit elemezték. Pach Zsigmond Pál, akadémikus, a készülő történelemkönyv munkálatairól beszélt és az Elméleti Munkaközösség tevékenységének újragondolását, a gyorsabb előrelépést sürgette. Bejelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia új kutatási főirányt határozott el, amelynek keretében tudósaink történelmi és kulturális hagyományainkat, emlékeinket vizsgálják, és ezen belül nagy figyelmet fordítanak majd a diaszpórában élő magyar csoportok kulturális hagyományaira is. Szabolcsi Miklós, akadémikus, elmondotta, hogy milyen új lehetőségeket teremt az anyanyelvi mozgalom számára az idén megalakult Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, amely mindenekelőtt a világ különböző országaiban működő egyetemek, főiskolák, tudományos intézetek magyar nyelvvel, irodalommal, néprajzzal foglalkozó szakembereit tömöríti, de más tudományágak, így a történelem számára is nyitott. Ehhez kapcsolódva Imre Samu, akadémikus, hangsúlyozta, hogy a szórványmagyarság irodalmával való kapcsolat megfelelő fórumot kaphat a Filológiai Társaságban, amely jó együttműködést alakíthat ki az Anyanyelvi Konferencia Védnökségével, közös tagjaik és képviselőik segítségével. Hozzászólása során nagyobb erőfeszítést sürgetett annak érdekében, hogy a szórványmagyarság fiatal nemzedékeit jobban vonják be az egyesületek életébe. Emlékeztetett a tánccsoportok példájára, amelyekben magyarul nem tudó fiatalok is részt vesznek és a közös munka során az anyanyelv elsajátítására is törekednek. Elmondta, hogy az anyanyelvi mozgalom az első esztendőkben az alsó- és középfokú szintek megalapozására törekedett, most erősíteni kell a felső, az egyetemi fokot is. Szükséges volna a lektorokat, egyetemi előadókat irodalmi, történelmi anyagokkal ellátDr. Bognár József akadémikus, az MVSZ elnöke, Schiffer Pál ny. nagykövet és dr. Szabó Zoltán, az MVSZ főtitkára ni, részükre tapasztalatcserét megszervezni, mert ez serkentőleg hatna az anyanyelvi mozgalomra is. Lőrincze Lajos professzor, az új és kedvező megnyilvánulásokról beszélt, amelyekkel nyári utazása során mindenütt találkozott; még azoknak körében is, akik eddig mereven elzárkóztak az anyanyelvi konferenciákon megfogalmazott célkitűzéseiktől. A hozzászólók közül többen is méltatták annak jelentőségét, hogy a III. Anyanyelvi Konferencián üdvözölhettük a szomszédos szocialista országok magyarságának az anyanyelv oktatásával és a magyar kultúra terjesztésével foglalkozó képviselőit. Sokan ajánlották ennek a kezdeményezésnek a folytatását, dr. Szabó Zoltán, főtitkár, hangsúlyozta, hogy ezeknek az országoknak magyar nyelvoktatói fontos tapasztalatokat szereztek az idegen nyelvű környezetben történő magyar nyelvoktatásról. Sok más területen az érvényes államközi egyezmények széles körű kapcsolatokat és együttműködést tesznek lehetővé. A SZÜLŐFÖLD ÉS A SZÖRVÁNYMAGYARSÁG KAPCSOLATAIRÓL Az idei év során minden területen tovább erősödtek azok a szálak, amelyek a diaszpórát a szülőföldhöz fűzik. Ezt mutatja a hazautazó rokonlátogatók változatlanul magas száma, a művészcsoportok sikeres szereplései során negyven helyen tartottak Ady-műsorokat. Tömpe István példák sorával bizonyította, hogy nagymértékben nőtt az érdeklődés rádió- és televízióműsoraink iránt. Rosta Endre azt hangsúlyozta, hogy a sokféle korosztályt, foglalkozást, eltérő művelődési szinteket magában foglaló szórványmagyarság sokszínűségét figyelembe véve kell gondoskodni a nagyon változatos igények kielégítéséről, és ezt lehetővé teszi a magyar kultúra gazdag eszköztára. Rostás István javasolta, hogy a különböző országokban élő magyar diaszpóra történelmi sajátosságait mérlegelve az MVSZ törekedjen a szükségletek felmérésére, örvendetesnek mondta a fiatalság részvételét a tánccsoportokban, énekkarokban, versmondó együttesekben. Kallós Ödön az USA-ban rendezett magyar gazdasági napok eredményeiről számolt be és a befogadó országokban született nemzedék jelentkezését méltatta, amelynek hatása lesz gazdasági kapcsolataink erősödése is. D. dr. Káldy Zoltán arról az elmélyült munkáról szólott, amelyet a szórványmagyarság egyházi szervezetei folytatnak, és kiemelte a Lutheránus Világszövetség legutóbbi tanzániai ülésének „magyar találkozóját”, amelyen különböző országokból magyar lelkészek vettek részt. A MAGYAR HÍREKRŐL Szántó Miklós ismertette annak a véleménykutatásnak első eredményeit, amelyet a lap — kérdőívek segítségéve] — az idén végzett. Az érdeklődés és ragaszkodás magas szintjét mutatja a visszaküldött kérdőívek száma és a többszáz javaslat, melyeket az olvasók tettek. A válaszokból kitűnt, hogy az olvasók túlnyomó többsége a magyar nyelvet anyanyelvi fokon beszéli. A legtöbben rendszeresen hazalátogatnak a szülőföldre. Megállapítható, hogy a legutóbbi véleménykutatás óta növekedett azok aránya, akik szívesen látnának egy kisebb formátumú, lehetőleg színes lapot. Az olvasók többsége — jóllehet ragaszkodik ahhoz, hogy a lap mindenekelőtt a magyar nyelven elérhetők érdeklődését elégítse ki — felveti a gondolatot, hogy a magyarul már nem beszélőket is helyes lenne ellátni újsággal, mert ezekben a rétegekben — ha az anyanyelv ismerete halványult is — erős a magyarságtudat. Sokan panaszkodnak a terjesztés lassúságára, különösen a tengerentúlról és több olvasó kérdezte, hogyan lehetne megoldani a légipostái szállítást. Az olvasók javaslatait, kérdéseit a szerkesztőség gondosan elemzi és igyekszik az igények kielégítésére megkeresni a megfelelő megoldást. Sz. M. Dr. Szabolcsi Miklós akadémikus és Imre Samu professzor Rostás István, a Magyar Vöröskereszt ny. elnöke és dr. Lőrincze Lajos professzor
