Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-11-19 / 23. szám

VALLOMÁS A NYELVRŐL „Az ember léte összetört a nyelvvel.” Lotz János posztumusz művének első fe­jezetében áll ez a feszesen fogalmazott, tömör mondat, mintegy meghatározva a Gondolat kiadásában megjelent közel négy­száz oldalas kötet tanulmányainak gerinc­vonalát. A mű címe — tudományos mun­káról van szó — különös és vonzó: „Szonettkoszorú a nyelvről.” Az amerikai Columbia Egyetem 1973-ban elhunyt professzora a magyar kiadó felké­résére kezdett hozzá a könyv összeállításá­hoz, a tematikai tervben lefektetett elgon­dolást azonban már nem tudta megvalósí­tani. Még életében kifejezte kívánságát: a munkát Szépe György fejezze be. A lektor szerepét Bárczi Géza töltötte be, a mun­kát a szerző Gombocz Zoltán emlékének ajánlotta. Lotz János, a nyelvtudomány nemzetközi hírnévvel és tekintéllyel övezett nagy egyé­nisége Somogyvámosról kivándorolt mun­káscsaládból származott. Még nem töltötte be tizedik évét, amikor szüleivel vissza­tért Magyarországra. A család megértő tá­mogatásával elvégezte középiskoláit, majd az egyetemre került, s Eötvös-kollégista lett. A nyelvtudomány iránt kibontakozó, életre szóló érdeklődését Gombocz Zoltán táplálta, akit haláláig mesterének tisztelt. A fiatal egyetemi hallgató abban a szeren­csében részesült, hogy Kosztolányi Dezső magántitkárnak alkalmazta, ilymódon a költői műhelyben közvetlen tapasztalatokat gyűjthetett, Kosztolányi versein és prózáján gazdagítva ízlését, tudományos érdeklődé­sét. Szürrealista mesék „Művészetem számos stílusváltozáson (posztimpresszionizmus, expresszionizmus, újklasszicizmus, fantasztikus és mágikus szürrealizmus) át jutott el mai állomásá­hoz. Az úgynevezett „római iskola’’ jegyei nem jellemezhetik műveimet, mert ilyen iskola nem létezik... Ezzel szemben ké­peimből sohasem hiányzik a közlési vágy, az indítékok mindenkor a mondanivaló irányába mutatnak. Ügy lehet, innen van, hogy festményeim közérthetőek lévén, nép­szerűekké váltak. Ezt a népszerűséget az úgynevezett szakirodalom egy bizonyos ré­sze gyanakodva könyveli el, de ez a gya­nakvás sohasem térített le az eredeti cél­kitűzésem útjáról.” Molnár C. Pál Molnár C. Pál lebegő hangolatú képeit, amelyen álom és valóság ötvöződik, a bu­dapesti Csók István Galériában tekinthette meg a közönség. Molnár C. Pál a műteremben Németh Katalin felvétele ■ * V v v*­­J '11 % ríT■f t isi JM a * 150 ÉVE SZÜLETETT KORÁNYI FRIGYES Egyetemi tanulmányainak befejezése után a stockholmi Magyar Intézet lektora, később igazgatója lett. A második világhá­ború után meghívták a Columbia Egyetem nyelvészprofesszorának. 1963-ban ismét be­kapcsolódott a magyar nyelvészetbe, eleget tett hazai meghívásoknak, előadásokat tartott legendásan tiszta és ízes magyarsá­gával, tanulmányokat tett közzé magyar folyóiratokban, sohasem titkolva, hogy az anyanyelv életelem számára. E helyütt nem vállalkozhatunk a nagy­­jelentőségű mű tudományos méltatására, meg kell azonban említenünk a kötet „Elő­szó helyett” című bevezetését, amelyet az általában angol nyelven publikáló tudós magyarul írt, s amelyet Pais Dezső akadé­mikusnak, Eötvös Kollégium-beli kedves tanárának dedikált nyolcvanadik születés­napjára. Ebből a tanulmányból merítette a mű szerkesztője a bevezetést, amely sze­rencsésen helyettesíti a posztumusz kötet előszavát Lotz János, a nyelvtudós, írott műveinél lényegesebbnek tartotta a nyel­vészet jövőjének szervezett kutatását, s e világméretű témán belül haláláig szenve­délyesen szervezte és művelte az anyanyelv kutatását és ápolását. b. g. Százötven évvel ezelőtt, 1827. december 10-én született Nagykállóban Korányi Fri­gyes, a magyar orvostudomány együk meg­alapítója. Az emlékévet már szeptember-Korányi Frigyes fiatalkori képe. Jobbra: A zsébet (Brazília) ben, tudományos ülésszakkal kezdték meg a szülővárosában, és — az orvostörténeti és muzeológiai feldolgozás után — ekkor kerültek végleges elhelyezésre a Korányi Korányi-emlékülés. Jobbról Korányi Er-Dr. Fazekas Árpád főorvos felvételei Emlékház tárlóiba a külföldről korábban érkezett adományok is. A legfőbb adomá­­n.vozó a brazíliai Sao Paulóbam élő Korányi Erzsébet — Korányi Sándor professzor lá­nya — nagyapjára vonatkozó mintegy’ két­száz darab okmányt, használati tárgyat, kultúrtörténeti értéket képviselő naplótö­redéket adományozott, a többi közt az 1897-ben, a tüdővész elleni védekezés ügyié­ben összehívott értekezlet kéziratát. Az ünnepségen Korányi Erzsébet is részt vett, akit dr. Magyar János megyei főorvos Korányi-plakettel tüntetett ki. Az idős hölgy szép magyarsággal így válaszolt: — Nagy örömömre szolgál, hogy részt ve­hettem a bensőséges, szép ünnepségen. Nagyapám nagyszerű ember volt... de még nagyszerűbb látni: megvalósultak ál­mai! Magyarországon a közegészségügy a legfontosabb feladatok közé tartozik, ösz­­szegyűjtöttem minden írást amit lehetett, és átadtam az Emlékháznak. Ügy’ vélem, itt lesznek a legjobb helyen, Nagykállóban! h. m. Kín amUM. mi u sommomoimoirmm S01Í0UH/D ttJUMI tiálMUl/iSiÚ DOMO illírt immun '■L-fe: «V J TÓTH BÉLA ANEKDOTÁIBÓL A KÖNYVKÖTÉS MŰVÉSZE Százhúsz éve, 1857. október 20-án született Budapesten Tóth Béla író, újságíró. A magyar anekdotakincs címmel megjelent hatkötetes gyűjteménye értékes kortörténeti dokumentum. HOGY ZSÁKMÁNYOL A MAGYAR POÉTA? Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi költője, fiatalságában katona volt. Ügy lett azzá, hogy mint debreceni esküdt deák 1782 ta­vaszán valami mellőztetés miatt összezör­dült professzoraival, s haragjában felcsa­pott huszárnak. A francia háborúban már főhadnagy volt. Ekkor történt, hogy ezrede megszállt egy Rajna-melléki várost. A lakosság ellenállása olyan dühös volt, hogy az óbes­ter büntetésül egyórai zsákmányolást enge­dett katonáinak. Fazekas Mihály is beállított egy úri ház­ba. A család rémülve nézte az ellenséges tiszt jöttét; de a főhadnagy udvariasan kö­szönt, s bemenve a könyvtárba, levett a polcról egy’ jeles munkát s az asztalra ülve figyelmesen olvasta. Mikor megszólalt a trombita, hogy a zsákmányolás ideje le­telt és mindenkit főbe lőnek, aki még to­vább sarcol: Fazekas Mihály visszatette a könyvet a helyére, s mint aki zsákmányból jól kivette a maga részét, meghajtotta ma­gát és indult kifelé. A meghatott háziúr szemében a hála könnyeivel sietett utána, s nagy nehezen reátukmált a nemes ellenségre egyr értékes aranyórát. — Hát elfogadom és köszönöm — mond­ta Fazekas Mihály. — De csakis mint em­léket. A zsákmányt itt viszem a fejemben. AZ ANYANYELV Az abszolút korszakban Thun miniszter tudvalevőleg elrendelte, hogy ezentúl a magyar iskolákban a német legyen a taní­tás nyelve. A dunántúli evangélikus egy­házkerület közgyűlése elhatározta, hogy tiltakozni fog a miniszter germanizáló tö­rekvése ellen, amely’ az akkor virágzó sop­roni evangélikus lyceum fejlődésére kiszá­míthatatlan kárt okozott volna. Az egyház­­kerület deputáció útján akarta megkérni a hatalmas minisztert, hogy legalább a sop­roni lyceumra nézve tegyen kivételt s en­gedje meg, hogy ott továbbra is magyarul tanítsák az ország minden részéből össze­­sereglett ifjakat. Radó Lajos egyházkerületi felügyelő volt a deputáció vezetője és szó­szólója. Amint a miniszter elé lépett, ma­gyarul kezdte: — Kegyelmes urunk!... Thun a kezével intett, hogy nem érti a magyar szót. — Bitte deutsch zu sprechen! — szólt Radóhoz, aki azonban nem engedte magát zavartatni s újra kezdte magyarul: — Kegyelmes urunk!... Thun ekkor már bosszús lett, ingerült hangon kijelentette a magyar deputáció­­nak, hogy vagy beszél németül, vagy pedig hazamennek. Radó most már csakugyan németül beszélt, s ezeket mondta a germa­nizáló miniszternek: — Excellenciád nem ért bennünket, mert előtte idegen nyelven beszéltem. Hogyan követelheti tehát gyermekeinktől, kiknek magyar az anyanyelve, hogy idegen nyel­ven tanuljanak. Thunnak tetszett az igaz beszéd, s a sop­roni lyceumban azután is magyarul taní­tottak. A bőrmetsző virágüzlete Budapesten állt. a Belvárosban. Rózsák, orgonák, dá­liák között várta vevőit a boltos, és fogal­ma sem volt arról, mi fán is terem az a bőrmetszés. Nem is érdekelte az ilyesmi, noha sokféle mesterséget kitanult már. Fő­képpen a mezőgazdaságot — sok ágát, mes­terfogását ismerte meg, kevesebbjét az is­kolában, legtöbbjét az életben. Hányódott 6 is, ahogy a húszas-harmincas évek sok iskolázott embere. Heget viselt a nyakán, egy gyermekkori TBC-betegség bélyegét, s egy aggódást: a megélhetésért való harc aggodalmát. Számára ez a virágüzlet, ame­lyet nehéz munkával megszerzett magának, a létbizonyosságot jelentette. Tíz évig volt a gazdája. Molnár János Azután jött a háború. Az újjákezdés számára az indulást, a semmiből való előretörést jelentette. A régi kis virágüzlet megsemmisült. Helyette a kísérletek maradtak: egy vetőmaglerakat gondozása, mezőgazdasági munka, textil­ipar. Leghosszabb ideig a virágokkal fog­lalatoskodott életében, legrövidebb ideig ezüstmívességgel. Kereste a helyét. Azután egy nagy fordulat: Ausztria. A St. Pölten-i láger. Kilenc hónap tétlenség, bizonytalanság, feltűnő, eltűnő reményeié Nem tudott tétlenkedni. Végül egy bélyeg­gyűjteményt kötött be. Megcsodálták... ... és mire Ausztráliába érkezett, már a könyvkötészet jelentett számára megélhe­tést. Az ottani első tíz esztendő volt élete legnehezebb szakasza. Átélte, túlélte. Fele­sége zongoraművész, időközben felcsepere­dett lánya hegedűművész, fia számítógép­programozó lett. ö meg könyvkötő. E mesterségében sem érte be a rutinfel­adatokkal. Üjra, másra vágyott. Próbálko­zott az anyagokkal — a bőr mellett döntött. Díszes, metszett bőrbe kötött könyveit, egyedi példányait egyre többen csodálták meg. Régi Bibliákat, új regényeket és ver­sesköteteket öltöztetett fényűző ruhába. S a régi, foszladozó szélű példányokat fel is újította. Könyvkötő? Restaurátor? Bőrmet­sző? Mindegyik. Lassan megismerik nevét. Európából, Amerikából is érkeztek meg­rendeléseié S ő szabad idejében a magyar népművészettel foglalkozó könyveket, Ma­dách Tragédiáját kötötte metszett bőrbe. Évente százötven-kétszáz díszes kötetet készít. Nemrégiben Magyarországon járt Bejár­ta az országot, Budapestet, a régi virágüz­let helyén épült házat, az új hidakat épü­leteket nézte meg. Az emlékeket és újdon­ságokat. S hazavitt egy csomó magyar könyvet — bekötni. Molnár János, sydney-i könyvrestaurátor idén múlt 68 éves. S. P. J. 11

Next

/
Thumbnails
Contents