Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-11-19 / 23. szám
Az állampolgárok biztonságáért BŰN, BÜNTETÉS, JOG Amikor még üresek a padsorok... A Fővárosi Bíróság Alkotmány utcai homlokzata Geszti Anna felvételei n£hánt szó AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS MAGYAR PROBLÉMÁIRÓL „Elfogták a postarablókat!” — harsogta a déli lap rikkancsa, és a járókelők rábólintanak: „Éppen ideje!” Mert az emberek nyugodtan szeretnek aludni, érezni a biztonság légkörét. Postarablás és biztonság? Nincs mit tagadni, postarablók is akadnak néhanapján, más bűntettek is. Csakhogy a társadalom biztonságtudatát sok minden befolyásolja. Az is, ha az emberek őszinte tájékoztatást kapnak, hogy védekezni tudjanak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Magyar Televízió Kék fény című információs műsora, amely az egész országot mozgósítja a bűnözők ellen, megsokszorozván a védekezők erejét. Am a biztonságérzetet nemcsak a bűnüldöző szervek felkészültsége, szakmai tudása erősíti, hanem az igazságszolgáltatás törvényes rendjének megtartása is. A nyomozati folyamat, a perrendtartás jog szerinti alkalmazása. A védelem joga. Az ügyészi szervek állandó „őrszolgálata” is, amely arra irányul, hogy a törvényeken, se magánszemélyek, se hatóságok ne lépjenek túL A LEGFŐBB ÜGYÉSZ SZEREPE Ám, talán minden szónál többet mond, ha az Országgyűlésnek a közelmúltban lezajlott őszi ülésszakára utalunk, ahol dr. Szíjártó Károly, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze — alkotmányos kötelességének megfelelően — a törvényes rend védelme érdekében kifejtett munkáról tartott beszámolót. „Határozottan fellépünk a bűncselekmények elkövetői ellen, ugyanakkor biztosítjuk a védelem elvének érvényesülését, hogy alaptalanul senki se kerüljön büntetőjogi felelősségrevonás alá, s különösen azt, hogy személyes szabadságában indokolatlanul senkit se korlátozzanak, ugyanakkor személyre való tekintet nélkül intézkedünk a bűnelkövetők feleJősségrevonása végett” — hangoztatta a legfőbb ügyész. A bűnözés szerkezetéről szólva, mindenekelőtt megállapította, hogy társadalmi rendünk szilárdságának bizonyságaként fokozatosan csökken az állam, a béke és az emberiség elleni bűncselekmények száma. Ez a bűneseteknek mintegy 0,2 százaléka. Legnagyobb számban a vagyon elleni bűncselekmények fordulnak elő. A társadalmi és a személyi tulajdon elleni cselekedetek a bűneseteknek mintegy fele volt. Az okozott kár nagyságánál nem kisebb a morális kár, amelyet a társadalmi tudat torzításával okoznak a bűnösök — figyelmeztet a legfőbb ügyész. A vagyon elleni bűntettek után nagyságrendben a közlekedéssel kapcsolatosak következnek — egyik összetevőjük az ittas járművezetés —, komoly gondot okoz a kisebb értékek eltulajdonításával járó útonállás és garázdaság is, miközben egy sor erőszakos bűncselekménynél viszont csökkenés következett be. A legfőbb ügyész az adatok érveivel bizonyította, hogy számos bűncselekmény-kategóriában jelentkezik még ma is a bűnelkövetők tudati elmaradottsága, az ehhez kapcsolódó kulturálatlanság, az iszákos, csavargó munkakerülő élet. A bűnözés visszaszorításához tehát szükséges a társadalom összefogása — különösen a veszélyeztetett kiskorúak érdekében. Am ugyancsak páráncsolóan követelik a társadalom éberségét azok a bűncselekmények is, amelyek a társadalmi tulajdonban tesznek kárt, avagy a népgazdaság rendjét sértik, hiszen a közvagyon az egész népé, és például a vesztegetés, az üzérkedés, az árdrágítás nemcsak mindannyiunk bőrére megy, hanem erkölcsileg is nagyon romboló. NYOMOZÁS ÉS TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELET A bűnüldözők és igazságügyi szervek munkájának eredménye mellett szólnak a statisztika érvei is. 1973 óta évről évre mind kevesebb azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyeknél a nyomozás befejezése 30 napon túl terjed. Fontos feladatnak jelölte meg a legfőbb ügyész a büntetőbírósági eljárásban való ügyészi közreműködés javítását, alapélvként szögezve le, hogy a büntetlen előéletű, csekély tárgyi súlyú, szándékos vagy gondatlan módon elkövetett bűncselekmények tetteseivel szemben alkalmazott eljárásokban a nevelő jelleg domborodjon ki, ugyanekkor a törvény szigora érvényesüljön a konok, megrögzött, büntetett előéletű bűnelkövetőkkel szemből. Jogrendünk szilárdságának egyik biztosítéka az ügyészség törvényességi felügyeleti munkája. Célja, hogy megerősítse az állami, az állampolgári fegyelmet, hogy őrködjék az állampolgárok jogai felett. Mindennek érdekében az elmúlt két évben az állami, a gazdálkodó és más jogalkalmazó szerveknél hat és félezer ügyészi vizsgálatot tartottak, és ezek nyomán 1782 ügyészi óvást és 4484 felszólalást nyújtottak be különböző szervekhez. A legfőbb ügyész az ügyészség törvényességi felügyeletéről szólva részletesen beszélt a tapasztalatokról. Felhívta a figyelmet többek között az építésügyi hatóságok, a gyámügyi szervek tevékenységére, a szabálysértési ügyékre, kijelentve azt is, hogy az 1975. január 1- től, 1976. december 31-ig eltelt két év alatt összesen 26 gazdasági bírság kiszabására irányuló indítványt nyújtott be az illetékes bíróságokhoz és a bírságalap meghaladta az 50 millió forintot. A legfőbb ügyész hangoztatta: a törvényesség további erősítése érdekében minden szervnek és valamennyi állampolgárnak határozott feladatai vannak, ám különösen sajátos feladatok hárulnak az ügyészségre. A nyomozás törvényessége feletti felügyeleti munkában például megkülönböztetett figyelmet szentelnek az eljárásjogi garanciák érvényesülésének, a büntetőeljárásban résztvett személyek, így a gyanúsítottak jogai védelmének is. VÉDELEM A védelem törvény biztosította terepén nélkülözhetetlen szerepe van az ügyvédnek. Mit mond erről dr. Kárpáti László, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke? A közelmúltban elhangzott nyilatkozatában a többi között ezt: „Érvényben levő büntetőeljárási törvényünk, megítélésem szerint, Európa leghaladóbb büntetőeljárási törvényei közé tartozik, hiszen törvényes garanciákkal nemcsak az eljárás alá vont állampolgár alkotmányos jogát védi, hanem a nyomozás első óráitól kezdve lehetőséget ad arra, hogy a védő a védelemből fakadó jogait maradéktalanul érvényesítse. A büntetőeljárási törvény rendelkezései a nyomozati eljárás során a védői jogokat illetően csak lehetőséget és nem kötelezettséget írnak elő. A lelkiismeretes és jól felkészült ügyvédnek meg kell tudnia határoznia, hogy melyek azok a nyomozati cselekmények, amelyek védence érdekében védői közreműködését igénylik, és melyek azok, amelyeknél szükségtelen a közbenjárás, mert a védence érdekét nem mozdítaná elő.” Az ügyvédi tanács elnöke az ügyvédi törvényre is hivatkozva hangsúlyozta: „az ügyvéd elsődleges feladata, hogy elősegítse az állampolgárok jogainak érvényesülését. Büntetőügyekben például arra kell törekednie, hogy védence érdekében adott esetben a mentő-, vagy enyhítő körülményeket, illetve az erre szolgáló bizonyítékokat minél hamarább tárja a nyomozó vagy birói szervek elé. JOGFEJLŐDÉS A jogrendszer, így a törvények és az igazságszolgáltatás is, alá van vetve a társadalom fejlődésének. Lépést kell tehát tartania vele. Éppen a közelmúlt adja jó példáját annak, milyen mértékben. Az Országgyűlés őszi időszaka módosította az 1959- ben létrehozott polgári törvénykönyvet. Ez az aktus nemcsak azért jelentős, mert nincsen olyan állampolgár, társadalmi vagy gazdálkodó szervezet, amelyet e törvénykönyv rendelkezései valamilyen formában ne érintenének, hanem elsősorban azért, mert a módosításokban — ezrek és ezrek vitatták meg hónapokon át — világosan tükröződik az igény: tovább szilárdítani a jogrendet. Az új törvénykönyv számos paragrafusa bizonyítja ezt, de leginkább azok, amelyek az állampolgárok személyéhez fűződő jogok további kiterjesztését és polgári jogi védelmét szolgálják. így a törvény megerősíti a levéltitok, a magánlakás védelmét, szól a jó hírnév oltalmazásáról, a munkával szerzett személyi tulajdon megvédéséről is, hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül. A jogfejlődés bizonyítéka, egyben a törvényesség garanciája rejlik a Legfelsőbb Bíróság időről időre kiadott ítélkezési irányelveiben, útmutatásaiban is. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis saját munkája, részben pedig az alsóbíróságok ítélkezéseinek elemzéséből felszínre hozza azokat a tapasztalatokat, amelyek útmutatásul szolgálhatnak az igazságszolgáltatás egésze számára. A törvényesség s a közbiztonság szilárd. A törekvés arra irányul, hogy elsősorban a társadalom összefogása és ébersége rettentsen el a bűntől. Ez a fejlődés legfőbb garanciája. Cs. I. 7
