Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-11-05 / 22. szám
SZÁNTÓ MIKLÓS NOVEMBERI GONDOLATOK Belgrádban folynak a helsinki békeegyezmény végrehajtásáról szóló tárgyalások, a népek reménykednek, hogy létrejön az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közt az új SALT-egyezmény, s folytatódik az enyhülés a világban. A szovjet kormány és az Amerikai Egyesült Államok vezetői megegyeztek abban, hogy hamarosan összeülhet az értekezlet a közel-keleti válsággóc megszüntetésére. A felsorolt világproblémák nem távoli csillagvilágok történései: saját, mindennapi gondjaink. Nemcsak azért, mert a tudomány, a technika, a közlekedés fejlődésével összezsugorodnak a távolságok és minden közelebb kerül, hanem mindenekelőtt azért, mert a fejlett szocializmus építéséhez, nemzeti felvirágzásunk feladatainak végrehajtásához békés évtizedekre van szükségünk. Az államok közti békés együttélés és együttműködés, a nemzetközi gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok fejlesztése építőmunkánk feltételeinek jelentős csoportját képezik. Azt pedig a nemzetközi diplomácia területén működő minden jelentősebb államférfi elismeri, hogy a Szovjetunió ereje a béke fenntartásának egyik legfontosabb tényezője. Ennek az óriási államnak a születése békehatározattal kezdődött; a két világháború között a háborúra készülő fasiszta hatalmak megfékezésére szövetségi rendszert ajánlott. A háború befejezése napján már kitűzte a békepolitika zászlaját, és azóta is szüntelenül a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, az általános és teljes leszerelésre törekszik. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a szovjet—magyar barátság és együttműködés, a béke megvédése érdekében kötött és működő szövetségünk elsőrendű nemzeti érdekünk. Az elmúlt, csaknem két évtized során, bejárva szinte minden országot, ahol nagyobb magyar csoportok élnek, beszélgettem és vitatkoztam sokféle irányzat képviselőivel. Nem említve most a fenntartás nélküli elvbarátaink néha túlzó és türelmetlen elképzeléseit, sem a kákán is csomót kereső, ellenséges nézetekkel teli elvakultságot, sok olyan emberrel hozott össze a sors, akik sóhajtozva emlegették Magyarország sajátos földrajzi helyzetét; akik úgymond „megértik” a kényszerű szövetségi politikát, amit a magyar vezetés — jobb híján — folytat. És csak nehezen vették tudomásul, ha egyáltalában elfogadták, hogy mi valóban komolyan vesszük a szocialista országok szövetségi rendszerében való kötelezettségeinket, s helyeseljük az egyértelmű békepolitikát. Számunkra ez természetes, hiszen jól emlékezünk, hogy a második világháborúban. az akkori uralkodó osztály bűneiből, önzéséből és vakságából a nemzethalál fenyegető szakadékának szélére kerültünk, és a mélységek mélységéből emelkedtünk fel a testvéri országok, elsősorban a Szovjetunió segítségével. És azóta is mindennap újra tapasztaljuk, Vörösmartyval szólva mondhatja a magyar nép: „Nem vagyok magam Testvérim vannak, számos milliók Én védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled sors, bármit akarsz.” Akik tamáskodva ingatják fejüket, gondoljanak arra, hogy Közép-Európa és a Balkán századokon át Európa puskaporos-hordója volt, amely állandó katasztrófával fenyegette, és századunkban két ízben is világháborúba sodorta az emberiséget. Ma ez a sokat szenvedett terület a béke övezete és az is marad. Ez az a pont, ahol szinte mindig elhangzott említett vitapartnereim szokásos kérdése: Hozzá tartozik-e a szövetségi viszonyhoz a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása? Nem lehet tömörebben és pontosabban megválaszolni ezt a sokszor feltett kérdést, mint ahogyan ezt Kádár János tette az idén, olaszországi útja során. A római sajtófogadáson az olasz televízió munkatársa megkérdezte — előre bocsátva, jól tudják, hogy Magyarország önálló, mégis, szovjet csapatok állomásoznak területén —, vajon ez ideiglenesnek tekinthető-e. Kádár János így válaszolt: „A szovjet csapatok ideiglenesen tartózkodnak Magyarországon. Az időpontot, hogy meddig, most nem tudom megmondani. Ez a nemzetközi enyhülés, a nemzetközi helyzet alakulásának függvénye, összefügg a NATO létezésével. Nem szoktam jósolni, most sem akarok, de senki ne számoljon azzal, hogy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonulása után a népi hatalom veszélybe kerül Magyarországon. A szocialista rendszer megalapozott, élvezi az egész nép támogatását.” Békés építőmunkánk védelme a dolognak csupán egyik oldala. A fejlett polgári országok a viszonylagos bőség ellenére is bizonytalanságban élnek mostanában az állandósult gazdasági válság miatt. Gazdaságuk állandó réme az energiahiány, nem tudnak szabadulni az inflációtól, terjed a munkanélküliség. Nálunk viszont éppen a munkaerőhiány a gond. Az emberek biztonságban érzik magukat — néha már túlságosan is. ami a munkafegyelem rovására megy. Noha a fejlett nyugattal való kereskedelmi kapcsolatainkban sok az indokolatlan hullámzás, gazdasági életünk mégis kiegyensúlyozott, hosszú távra tervezhetünk. Vajon miért? Hiszen a mi országunk energiahordozókban, nyersanyagokban nagyon szegény. A szocialista országok gazdasági együttműködése teszi lehetővé, nemcsak a nyugati válságjelenségek visszaszorítását, hanem a nyugodt fejlesztést is. A Szovjetuniótól elegendő nyersanyagot, villanyáramot, olajat kapunk, iparcikkeinknek van biztos felvevőpiaca. A szocialista integráció keretében egyeztetjük hosszúlejáratú terveinket is. Kölcsönös előnyökre épült egyenjogú kapcsolat ez. A testvéri segítségnek a szinte természetessé vált napi gyakorlata kis és nagy nép között csak akkor lehetséges, ha e népek együtt járják a szocializmus útját. Szabad, független országban élünk, és a filozófusok tanítása szerint: a szabadság felismert szükségszerűség. „Ha akarod a jót akarnod kell a jó feltételeit is”, mondják a régi rómaiak. Ezért vagyunk szívvel-lélekkel barátai, szövetségesei a szocialista országoknak. Amikor e sorokat írom, már a tokaji vidéken is szüretelnek. Mindenfelől az idei bő termés jó hírei érkeznek. Szép az idő. süt ránk a már inkább fényes, mint meleg késő őszi nap. Szól a rádió, valaki bort, búzát, békességet kíván. Kismamák sétálnak mindenfelől a Városliget felé. a játszóterekre, hogy élvezzék a novemberi napsütést. Raymond Barre francia miniszterelnök magyarországi látogatása Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Raymond Barre, a Francia Köztársaság miniszterelnöke 1977. október 27. és 29. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. A francia kormányfőt fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Lázár György és Raymond Barre beható eszmecserét folytatott a magyar— francia kapcsolatok fejlesztéséről és a legfontosabb időszerű nemzetközi kérdésekről. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki. Raymond Barre rövid sajtóértekezleten számolt be a magyar vezetőkkel folytatott tanácskozásairól. Közölte, hogy jövőre Párizsban megkezdheti működését a magyar dokumentációs és tájékoztató központ. Elégedetten szólt budapesti tárgyalásairól, hangsúlyozva, hogy azok őszinték, közvetlenek és hatásukat te- , kintve pozitívak voltak. Állást foglalt amellett, hogy minden szinten fokozni kell a magyar—francia kapcsolatokat. Valérv Giscard d'Estaing köztársasági elnök nevében franciaországi látogatásra meghívást adott át Kádár Jánosnak, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A francia miniszterelnök saját nevében franciaországi látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Nemzetközi pénzügyi tanácskozást tartottak október 17-én Budapesten, a Gellért Szállóban. A nemzetközi tanácskozáson tizenegy ország küldötte vett részt, a megnyitó beszédet A. Xemschak professzor, a Bécsi Közgazdasági Intézet igazgatója, a tanácskozás elnöke mondta. Képünkön Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke beszél. mellette (a kép baloldalán) Bognár József, a Világgazdasági Kutató Intézet elnöke MTI — Fényes Tamás felv. A Tatai Állami Gazdaság biatorbágyi halastaván megkezdték a lehalászást. A 180 hektárnyi területről előreláthatólag ,31 vagon hal kerül az üzletekbe MTI — Fehérváry Ferenc felv. ILLYÉS GYULA KITÜNTETÉSE Az Elnöki Tanács Illyés Gyula háromszoros Kossuth-dijas írónak, több évtizedes kimagasló alkotótevékenysége elismeréseként 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A szén- és ércbányászat távlati terveiről tanácskozott az országgyűlés ipari bizottsága Tatabányán, a megyei tanács nagytermében tanácskozott az országgyűlés ipari bizottsága. A megbeszélésen a szén- és ércbányászat fejlesztése a mostani tervidőszakban, valamint a távlati fejlesztési koncepció megvitatása szerepelt. Dr. Kapolyi László miniszterhelyettes ismertette a minisztérium álláspontját, a távlati célokat és az előkészületeket, valamint a beruházásokat. Seregi János, a Szénbányászati Tröszt vezérigazgatója elmondotta, hogy a kutatást, a feltárást szorgalmazzák, és jelentős eredményeket értek el. A Márkushegyen, Nagyegyházán, valamint Mányban és Lencsehegyen létesülő új bányákban évente 9 millió tonna szenet tudnak a felszínre hozni. A Nagyegyházán talált bauxitkincs pedig az alumínium központi fejlesztési programjában szereplő feladatokat segíti. AZ IPARBAN NEM NÖVEKEDETT A LÉTSZÁM Budapest munkaerő-helyzetének alakulásáról tájékoztatta az újságírókat dr. Békési László fővárosi tanácselnökhelyettes. Elmondotta, hogy az V. ötéves tervben 40 ezerrel kívánják csökkenteni az ipari dolgozók létszámát. Eddig a csökkenés 30 ezer fő, de gondot okoz, hogy a felszabadult munkaerő nem arra a területre áramlott, ahol szükség lett volna rá. Mintegy négyezren az egészségügy, az oktatás- és a közművelődésügy területén helyezkedtek el, négy és fél ezren a szállításban, a hírközlésben találtak munkalehetőséget és négyezren a belkereskedelemben vállaltak munkát. A tanácsi kiskereskedelemben csak kismértékű volt a létszámemelkedés. Az iparban sehol sem növekedett a létszám, még azoknál a vállalatoknál sem, ahol ez engedélyezve volt. A két munkaerő-gazdálkodási hivatal a legtöbb munkaerőt, szám szerint 18 500-at a belkereskedelmi vállalatokhoz közvetítette. Az ipari vállalatok 14 500 dolgozót vettek fel, nőtt a létszám a szolgáltató vállalatoknál. 3
