Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-29 / 2. szám
TAKÁTS GYULA Fakutyán, fényben Egy gitárnyakú, nagy barát repült a malmos völgyön át, mezítlen lábbal, hosszú karral. Olyon volt, mint kopasztott angyal. A dermedt láb, aranyló bolyhái csillogtak, mint a kis-kacsák pihétől sárga, könnyű toüai. S kezében volt a száraz ág, amelyre, mint a vadgalamb leszállhatott — ha kedve hozta volna —, de ő csak szállt az égi porba .. . A nagy kerék alatt a molnár a pengő égre bámult. Szeme kiállt a koponyából. Piros száján a mosolya világított, akár a réten a sás szokott a nádból, mikor a könnyű nyárfacsónak kendert szállít a békés tónak ... Lángolt a rendház méhese s a fényes jégcsapokra szállt tizenkét zümmögő család. A kis patak eloldta íjját, megeredt s a kéklő nagy garat őrölni kezdte lassan a havat. A jégen át siklottam ép borért. .. Ilyen volt s az volt ám a tél! Ki látott engem? Se föld, se víz alattam, Akár a fény, akként suhantam. WEÖRES SÁNDOR Szán megy el az ablakod alatt Éj-mélyből fölzengő — csing-ling-ling — száncsengő. Száncsengő — csing-ling-lingtél öblén halkan ring. Földobban két nagy ló — kop-kop-kop — nyolc patkó Nyolc patkó — kop-kop-kop — csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő — csing-ling-ling — száncsengő. Száncsengő — csing-ling-ling — tél öblén távol ring. 9
