Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-09-10 / 18. szám

Egy fejezet Magyarország második világháborús történetéből

A SZENT-GYÖRGYI MISSZIÓ I.

A Kállay-kormány béketapogatózásairól, közkeletű kifejezéssel „kiugrási kísérleteiről”, sok visszaemlékezés, és főleg ezekre támaszkodó tanulmány jelent már meg Magyarországon és külföldön egyaránt. Az 1943-as magyar—angol titkos tárgyalások között mindig megemlítik Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós törökországi tárgyalásait. Röviden ő maga is szólt ezekről a Magyar Televíziónak adott interjújában néhány évvel ezelőtt.

Az 1943-as titkos tárgyalások hiteles történetének megírására akkor nyílt mód, amikor az angol külügyminisztérium, a Foreign Office diplomáciai iratai hozzáférhetővé váltak a kutatók számára. S ekkor derült fény arra, mennyire nagyobb jelentősége volt Szent-Györgyi Albert isztambuli tárgyalásainak, mint azt korábban hittük, nemcsak magyar, hanem nemzetközi szempontból is. Ezek a tárgyalások ugyanis nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Szövetséges hatalmak között megindultak a megbeszélések a Németország kis szövetségeseinek nyújtott fegyverszünetről. De nézzük a tényeket az angol diplomáciai iratok alapján.

1943. február 7-én érkezett Szent-Györgyi Albert Isztambulba, ahol a magyar Népfront nevében felvette a kapcsolatot az angol megbízottakkal. Közölte velük, hogy elutazása előtt Budapesten tárgyalt a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Kisgazda Párt, a Nemzeti Demokrata Párt és a legitimisták vezetőivel. (Név szerint megemlítette Peyer Károlyt, Szakasits Árpádot, Kállai Gyulát, mint a Népszava szerkesztőjét, Kovács Imrét, Varga Bélát, Vázsonyi Jánost, Sigrav Antalt.) Elmondta, hogy kapcsolatot teremtett Nagybaczbni Nagy Vilmossal, az akkori honvédelmi miniszterrel, és utazásáról értesítette Kállay Miklós miniszterelnököt, valamint Ullein- Revic.zky Antalt, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjét.

Szent-Györgyi kijelentette: Magyarországon a fasisztákat kivéve minden politikai párt és más szervezet elfogadná őt egy olyan kormány miniszterelnökének, amely a német hadsereg összeomlása előtt vagy alatt alakulna meg, s hogy még a szélsőjobboldaliak is eltűrnék őt a kormány élén, mint a súlyos megtorlások elhárításának eszközét. Beszámolt arról, hogy a magyar hadsereg támogatására nem lehet számítani, míg legalább 25 német származású vagy német szimpatizáns főtisztet el nem távolítanak. Mindenesetre a honvédelmi miniszter két hadtestet előkészít, amelyek mentesek a német befolyástól, és több katonát nem küldenek a szovjet frontra. Végül felajánlotta szolgálatait a szövetségeseknek, ha „szándékuk van helyreállítani

egy olyan Magyarországot, amely képes lenne eredményesen részt venni Európa újjáépítésében.”

Szent-Györgyi Albert közvetítők révén az USA ankarai nagykövetének is eljuttatott egy memorandumot, amelyben tolmácsolta Kállay miniszterelnök üzenetét, miszerint pillanatnyilag nem tud más politikát folytatni, tartva a német megszállástól, de nem küld újabb egységeket a frontra, és továbbra is menedéket nyújt 70 ezer menekültnek. A professzor ebben a memorandumban is hangsúlyozta: elegendő befolyása van ahhoz, hogy a megfelelő időben a kormány politikáját a kívánt útra terelje.

A Nobel-díjas tudós Isztambulban előadott programja gyökeresen eltért a vele egyidejűleg, vagy azt megelőzőleg a kormány, illetve a külügyminisztérium nevében fellépő magyar megbízottak programjától. A különbség alapvetően abban volt, hogy Szent-Györgyi — bár kapcsolatban volt Kállayval, s ezt közölte is a szövetségesekkel — nem az ő nevükben, hanem a demokratikus és liberális ellenzék nevében lépett feL ezek nevében ajánlotta fel a kormányalakítást. Szükségesnek tartotta a horthyista kormányzati rendszer megbuktatását, a demokratikus Magyarország megteremtését. Alapvető különbség volt az is, hogy programja a németekkel szembeni aktív katonai együttműködést is tartalmazta.

Bál- ennek a programnak a realitását az idő nem igazolta, mert hazánk nemzetközi és belpolitikai helyzete később nem tette lehetővé megvalósítását, a maga idejében mégis igen nagy horderejű volt. Az angol külügyminisztérium ugyanis nagy jelentőséget tulajdonított Szent-Györgyi missziójának. Mindenekelőtt azért, mert annak fényében úgy ítélték meg az 1943-as koratavaszi helyzetet, hogy a demokratikus ellenzék hatalomképes alternatívája lehet a Kállay-kormánynak, amellyel „nem álltak szóba”, s amelynek közeledési kísérleteit 1942 őszétől minden alkalommal azzal utasították vissza, hogy az angol kormányt ezek a kísérletek nem érdeklik, és „Magyarország mindaddig, amíg szövetségeseink ellen harcol, és a tengelyt támogatja, nem számíthat sem segítségre, sem kíméletre.” Most, amikor főként Szent-Györgyi révén úgy tetszett, hogy van valóságos választási lehetőség a magyar politikai erők között, szükségszerűen fel kellett vetődnie, a Magyarországgal kapcsolatos új irányvonal kidolgozásának, hogy erősítsék és bátorítsák a demokratikus ellenzéket.

Juhász Gyula, történész

(Folytatjuk)

BÁN OSZKÁR

Az amerikai magyar költészetről III.

A kilencvenes években Amerikába került költők első versei is a szülőföld utáni honvágyról, és az amerikai civilizációba való beolvadás lassú és sokszor tragikus folyamatáról szólnak: közös bánatokról, közhelyszerűen. Abet Adám azonban egyik korai versében (Kivándorlók dala) új hangot vegyít a szülőföldről írt versbe: a mostoha szülőhazát vonja felelősségre a kivándorlásért. Ez persze már nem népdal:

»

Vájjon mit ér az anyai ícebel,

Mely mint lelketlen zsarnok bánik el —

velünk?

Hogyan szeressük az olyan hazát,

Mely búzát terem s kenyeret nem ád —

nekünk?

Pár évvel Abet után két másik magyar költő érkezett Amerikába Kemény György 1896-ban: Pólya László 1899-ben. Pólya joghallgató volt a szülőföldön, de hivatását soha nem gyakorolta. Mint a hasonszőrű, iskolázott, de semmilyen állandó foglalkozással nem bíró emberek Amerikában, eleinte „gyalogboltos” volt: különféle portékát árult házról házra cipelt kufferokban. az amerikai városok magyar negyedeiben. Így- hamarosan közelről megismerkedett az amerikai magyarok életmódjával. Hosszú életében városról városra kódorgóit, csavargóit. szónokolt, ágált. Garabonciás életmenete, patetikus hazaszeretete nevetségessé tette a hajlott vállú, szikár termetű poétát. Több amerikai magyart ismert, mint akárki más. Kóborlásaiban magyarok vendégszeretetén élt. Ha a vendéglátók asszonynépe éjszaka, amikor Pólya borgőzös álmát aludta, nem csente volna ki szobájából piszkos, gyűrött, rongyos ruháját — az alsót is. a felsőt is —, hogy kimossa, kikefélje, megfoltozza, mindig szennyes ruhában járt volna. Ha elfogytak a vendéglátó barátok, olcsó lebujokban lakott. Pólya azonban már látta, és felmérte a magyar falu kivándorlásra kényszerült népének („vándori népem”-nek nevezte őket) nehézségeit. Egyik legelső amerikai versében erről ír:

Idegen képet ott nem szokott faragni Az ember magának.

Az én vármegyémben híre is alig van Nagy Amerikának.

Egész más anyagból gyúrták Kemény Györgyöt. Kiegyensúlyozott egyéniség volt, éles szemű, tanult ember, jó újságíró, aki gondosan figyelte a körülötte kavargó életet. és a Dongóban erről írt tudósításokat, cikkeket, tréfás verseket. Orgonavirágok című verses regényében megírta hajóútját; a Vas Andrásban egy kivándorló küzdelmes életét énekli meg. Sokat járt-kelt Amerikában úgy is. mint újságíró, úgy is, mint gvalogboltos. Versei leírják az amerikai magyar élet színes, drámai jeleneteit. A South Bendi köszörűsökből idézek. (Kemény egyszer meglátogatott egy vasköszörűgyárat. A munka ott olyan egészségtelen és életveszélyes volt, hogy a Verhovav Betegsegélyző Egylet 1910-ben hozott határozata értelmében olyan egyének, akik ebben a gyárban dolgoztak, nem voltak tagnak fölvehetők, és az olyan Verhovay-tagokat, akik a gyárban vállaltak munkát, kizárattak.)

Pokoli hőségben, ördögfiak gyanánt, Olvasztják a vasat jó magyar emberek, Olajos arcukról csurog a verejték,

Míg az én szememből titkon a könny pereg.

Hatalmas köszörűk zúgnak mint a sárkány, Acélos ekevas csak úgy nyög alattuk,

Fojtó párázatban alakok mozognak,

De alig van egy kis emberi kép rajtuk.

A vers utolsó szakasza úgy hangzik, mint egy népdal:

Tágas, térés rónaságon Szántóvető ballag,

Barázdákba hasadozik Előtte a parlag.

Miért sír az eke vasa?

Ne is kérdezd tőle,

A south bendi köszörűsök Lelke sír belőle.

(Folytatjuk)

1

i

A zuglói gyár ezernek ad munkát

EGY JÓMÓDÚ

Üzem

Egy gyár egészségi állapotáról sokan adhatnak sokféle felvilágosítást. Minden attól függ: mit értünk egészségen, és kinél érdeklődünk efelől. A főkönyvelő az évi mérlegből olvassa ki a választ, a mérnök a gépek állapotából, a szakszervezeti titkár a munkások szociális ellátásából ítél, a munkások mindebből és a bérből.

Dr. Huszár Lajos üzemorvos viszont a betegségi statisztikákat ismerve jelenti ki:

— Az Alumíniumárugyár egészséges! Az itt dolgozók se többet, se kevesebbet nem betegeskednek, mint más ipari üzemek munkásai.

— Akkor miért szükséges, hogy a budapesti gyár, ahol nem dolgoznak többen ezernél, három saját szakrendelőt tartson fenn: belgyógyászatit, nőgyógyászatit és fogorvosit? Nálunk amúgyis ingyenes az orvosi ellátás, de a közepes nagyságú ipari üzemeknek ritkán van három szakrendelőjük.

— A gyár műszakilag, gazdaságilag is egészséges, ezért megteheti. Ezen kívül: munkásaink közül sokan vidékről járnak dolgozni, kevesebb idejük van, hogy az otthoni orvost felkeressék. És az üzemorvos nem csak a beteget ismeri, hanem munkakörülményeit is. Sok esetben többet tehet érte, mint kollégái. Állapotát figyelemmel kísérheti akkor is. amikor már nem beteg, de még kíméletre szorul.

Nem véletlen, hogy az Alumíniumárugyár a jómódú középüzemek közé tartozik, és többet költhet jóléti célokra, mint más gyárak, és, hogy a rendelőn kívül saját könyvtára, boltja, óvodája, nyaralója van.

Ami az alapítást illeti, a századdal egyidős. Műhelyeiben mindig úgynevezett fém csomagolóanyagok: kannák, tartályok, dobozok készültek. Az eltelt idő alatt műhelyeiben — a technikai eszközökön kívül — értékes gyártási tapasztalatok, irodáiban jó szervezési, üzleti hagyományok gyűltek össze. Az utóbbi évtizedben pedig termékeinek piaca a magyar alumíniumfeldolgozó ipar növekvő lehetőségeivel együtt növekedett.

Talán nem sérti a gyári közösséget, ha azt mondjuk: nem készítenek semmi különlegeset, de azt különleges minőségben. Különböző méretű propán-bután gázpalackot, amelyből az elmúlt öt esztendőben több mint egymillió talált gazdára az országban, és sokezer Belgiumban, Luxemburgban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában, s amelyet éppoly szívesen vásárol a szin-Szajkó Tibor, az ívhegesztőmester

A lábasnak lába ugyan nincs, de lesz füle

6