Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-15 / 1. szám
Budapest legújabb idegenforgalmi nevezetességét a Várnegyedben felépült Hilton szállót december 31-én nyitották meg MTI — Fényes Tamás felv. Lent: A Cigánybáróval búcsúztatta az óévet az Állami Operaház. Képünkön: Vadas- Kiss László. Házy Erzsébet és Melis György Mezey Béla felv. Kedves Barátom! Levelét, amelyben az ünnepekre minden jót kíván, köszönettel nyugtázom. Talán meglepődik, hogy lapunk hasábjain válaszolok közérdekű kérdéseire: ezek többsége valamilyen formában szerepelt a címünkre küldött sok-sok levélben: ez adta az ötletet, hogy a Kedves Levélíróknak együtt és egyszerre, nyilvánosan feleljek. (A most induló év egyébként takarékossági év, a közös nyílt levél igazán takarékos eszköz.) ön a következőkre kér felvilágosítást: milyen volt az idő az ünnepeken? Mit hozott a Jézuska? Milyen volt a szilveszteri kabaré a rádióban és a televízióban? Menjünk sorba: Karácsony hideg volt, de hó nem esett. Az ünnep után rengeteg havat kaptunk. Tihanyban voltam, amikor az időjárási szakemberek arról beszéltek, befagy a Balaton. Gyorsan lementem a tóhoz: csak a legszélén volt vékony jéghártya. Egész délután viccelődtünk az időjósok rovására, és másnap reggelre szilárd jégtakarót húzott magára a magyar tenger, a félméteres havat is megtartotta a jégpáncél. Az öthatéves gyerekek barátkoztak a hóval, ilyet még életükben nem láttak. Az utóbbi években a hóesés nem volt divat errefelé. A régi szép szokás: az ünnepi ajándékozás, idén is nagy méreteket öltött. Én most az önmagunknak adott „közösségi ajándékról’" ejtek szót. Kari Marx, a valóságos létfolyamatról, a történelemről írja, hogy szerzői is. szereplői is a nép tömegek. Üjévkor adták át a forgalomnak az új metróvonalat, amely a Nagyvárad térről indul — az Üllői út alatt fut — és a Kálvin téren át kanyarog a Deák térig, ahol találkozik a két másikkal; bátyjával, az első metróval, és örökifjú nagybátyjával, a „kisföldalattivaí”. Az ország népe „kereste meg” a rávalót, közvetve megalkotta tehát, és önmagának teremtette, szép ünnepi ajándéknak a maga örömére, használatára. Üjév napján ingyen utazhattak az emberek; százezrek ingajárata „járatta be” az új kocsikat. Játszottak a jó pestiek az ajándékvasúttal. Karácsonyra a BAH-csomópont karcsú hídján mehettek az autók a Balatonhoz. Lőrincze Lajos, a Magyar Nemzet hasábjain tette szóvá az elnevezés stílustalanságát, miközben nagyra értékelte az új létesítmény pompás stílusát. (Egyesek már Johann Sebastiannak becézik a csomópontot a BAH — Bach ejtése miatt.) A nyelvészprofesszor a betűk megfordítását javasolta. Nevezzék el HAB-nak, úgyis a nagy tó habjai várják az utasokat. És a tisztelt tartalmon sem esik sérelem: a név úgyis rövidítés. (A csomópont három utat köt össze, a Hegyaljai utat, az Alkotás utcát, és a Budaörsi utat; ezek kezdőbetűiből formálták.) Szilveszteri bállal nyitott az új Hilton Szálló, a Várban, a Mátyás-templom mellett. Nagyon szép lett, érdemes megnézni. Az új szálloda a Halász-bástyára könyököl. Sokan féltek attól, hogy stílustörést jelent majd az építmény a történelmi környezetben, de alkotói ügyesen kombinálták az értékes hagyományt, a modern vonalakkal. Ezrek másztak fel a várba újév napján, kóstolgatták a látványt és a feketét. A rádió szilveszteri kabaréja jó volt, csípős, szellemes. (A televízió vidám estje kevésbé tetszett.) Több-e nálunk a jó dolog, mint a baj? Hogyan lehet összemérni az arányokat? Erre mesélte Komlós János az alábbi viccet: — A vendég dühösen hívja a pincért; „Kérem, ebben a mazsolás kalácsban egy legyet találtam!” A pincér megnyugtatja: „Egyetlen legyet tetszett találni, de a többi mind mazsola.” Volt egy különösen mulatságos tréfa a műsorban. Közéleti vezetők egymástól kérdeztek, egymásnak feleltek mindenféle „rázós"’ dolgokat. Például Taúsz János, az IBUSZ vezérigazgatója a következő kérdést tette fel a vámőrség parancsnokának: „A külföldi utasok emléktárgyként krumplit visznek ki az országból. Hány kilogramm krumpli a megengedett mennyiség ? A válasz: „Ha a krumplira magyaros hímzést faragnak, akármennyit vihetnek.” Vagy egy másik. Erdei Lászlóné, a Nőtanács elnöke kérdezte a Csillagvizsgáló igazgatójától: „Melyik csillagképben lelhetők fel a zöldség és gyümölcs csillagászati magasságokba emelkedett árai?” A válasz: „Még nem rendelkezünk erre alkalmas távcsövekkel.” —ó —s Boélmác Iván: Nyílt titkok, természetesen: de hiszen ezek az igaziak. Az ember tud létezésükről, de nem ismeri őket. A politikában is vannak ilyenek, a szerelemben is, ha emlékezetem nem csal, a magyar tájban és történelemben pedig se szerük, se számuk. Ilyen titkokat tártam fel francia sógoromnak és sógornőmnek azon a szeptemberiesen novemberi úton, amelynek jegyzeteit most már harmadik részletben írom át hazai naplóvá. Tapolcánál szálltunk ki legutóbb az autóból. Vendégeim nem akartak hinni a szemüknek, amikor a város felé tartván északnyugat felől elibük tárultak a Balaton-vidék vulkánjai. Szent Györgyhegy, Badacsony, Gulács, Tóti, Hegyesd, Csobánc, Haldp: hangosan, lassan kiejtve mondtam a nevüket s ők utánam mondták, úgy élvezték a számukra idegen s mégis dallamosan hangzó szavakat, mint a látványt: magukat a természet alkotta piramisokat, gigászi koporsó-hegyeket, megkövesedett óriásbivalyokat. Azt hitték, mint a legtöbb, mint minden francia és angol és spanyol, sőt német is, hogy a magyar nyelvben ropognak a mássalhangzók, meg se próbálják kimondani, beletörne a foguk is, nemcsak a nyelvük. Ezt a hiedelmet erősíti, persze, a mi sok kettős mássalhangzónk. A francia a cs-t iksznek ejti, a személynevekben a cz-t ká-zé-nak, de szépen tagolva szinte dalolnak maguk a szavak is: Gulács, Csobánc, Badacsony. Ez a „tapolcai forgószínpad’', földtörténeti emlékszínjáték, a mai Magyarország egyik nyílt titka, hiszen a Balatonban megfürdő milliónyi idegen közül talán ezer sincs, aki feláldozna egy félnapi strandolást ezért a látványért. Csábít engem is, hogy rokon vendégeimet felvigyem a Szent György-hegyre, megmutatni, ha mást nem, a Tarányi—Lengyel présházat és a Szent György-hegyi sokszobros kápolnácskát. Mindjárt elmondhatnám az Árpád-ház történetét, az oromfal alatt állva. Fülkéiben hat barokk szobor közül három a magyar szent: István, Imre és László. Csak beszélek róluk, amíg átvágunk a tájon és százas tempóban valóban forog a szemünk előtt ez a természeti színpad. S megint a csacska tamáskodó kérdés: „És a kommunisták nem rombolták le a szobrokat? Szentek is, királyok is!" Hány újjáépült, restaurált, freskóiban megújult, középkori emlékeit újra feltárt templomot kell az itt járó vendégeknek tulajdon szemükkel látniuk, hány eleven műemlékről kell nyugati újságokban írni, hogy végre a korhadó áltájékoztatásnak legalább ez az ága leszáradjon? Nem, a kápolnához nem tudunk, végig kocsival fölmenni, majd mutatok újjászületett templomot, kettőt is egymás mellett, délután vagy holnap, Almádi-Vörösberényben, de most egy árpádkori romot nézünk meg, az országút mellett elrejtett középkori templomot, az ecsérit. Mert ahhoz, hogy a mai országot megértsék, sógoroméinak s KRÓNIKA Giulio Andreotti olasz miniszterelnök a hivatalában fogadta Palotás Rezsőt, hazánk római nagykövetét. A megbeszélésen a magyar—olasz kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről és nemzetközi kérdésekről esett szó, különös tekintettel az 1977-ben Belgrádban tartandó európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésére. * * * Magyar—japán kooperációs egyezményt írtak alá a hazai alumíniumfólia-gyártás korszerűsítésére és bővítésére. A megállapodást a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a Metallimpex és a Chemokomplex kötötte a japán Tokai Metals Co. Ltd. és Toyo Menka céggel. * * * A francia televízió az év végén sugározta Verdi „Traviatá”-jának az Aix-en Provence-i fesztiválon készült felvételét. Violetta szerepét Sass Sylvia énekelte. Ausztráliába, Svájcba, Olaszországba szállítunk élő nyulakat a Csongrád megyei vadásztársaságok területéről. * * * Az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat két nagy eredményhirdető táblát szállít az Atletico Madrid sportklubnak. * * * Zalacséb község területén épült fel két termelőszövetkezet vállalkozásában az ország első tejporpótló fehérjegyára. » * • Remenyik Zsigmond-emlékszobát avattak a Heves megyei Dormándon, az író szülőhelyén. * * * Hubay Jenő, a nagy magyar hegedűművész, zenepedagógus és zeneszerző emlékére hangversenyt rendeztek a brüsszeli konzervatóriumban. Hubay Jenő a múlt