Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-15 / 1. szám

Budapest legújabb idegenforgalmi nevezetességét a Várnegyedben felépült Hilton szállót december 31-én nyitották meg MTI — Fényes Tamás felv. Lent: A Cigánybáróval búcsúztatta az óévet az Állami Operaház. Képünkön: Vadas- Kiss László. Házy Erzsébet és Melis György Mezey Béla felv. Kedves Barátom! Levelét, amelyben az ünnepekre minden jót kí­ván, köszönettel nyugtá­zom. Talán meglepődik, hogy lapunk hasábjain vá­laszolok közérdekű kérdé­seire: ezek többsége vala­milyen formában szerepelt a címünkre küldött sok-sok levélben: ez adta az ötle­tet, hogy a Kedves Levél­íróknak együtt és egyszer­re, nyilvánosan feleljek. (A most induló év egyébként takarékossági év, a közös nyílt levél igazán takaré­kos eszköz.) ön a követ­kezőkre kér felvilágosítást: milyen volt az idő az ün­nepeken? Mit hozott a Jé­zuska? Milyen volt a szil­veszteri kabaré a rádióban és a televízióban? Menjünk sorba: Karácsony hideg volt, de hó nem esett. Az ünnep után rengeteg havat kap­tunk. Tihanyban voltam, amikor az időjárási szak­emberek arról beszéltek, befagy a Balaton. Gyorsan lementem a tóhoz: csak a legszélén volt vékony jég­hártya. Egész délután vic­celődtünk az időjósok ro­vására, és másnap reggel­re szilárd jégtakarót húzott magára a magyar tenger, a félméteres havat is meg­tartotta a jégpáncél. Az öt­hatéves gyerekek barátkoz­tak a hóval, ilyet még éle­tükben nem láttak. Az utóbbi években a hóesés nem volt divat errefelé. A régi szép szokás: az ünnepi ajándékozás, idén is nagy méreteket öltött. Én most az önmagunknak adott „közösségi ajándék­ról’" ejtek szót. Kari Marx, a valóságos létfolyamatról, a történelemről írja, hogy szerzői is. szereplői is a nép tömegek. Üjévkor ad­ták át a forgalomnak az új metróvonalat, amely a Nagyvárad térről indul — az Üllői út alatt fut — és a Kálvin téren át kanya­rog a Deák térig, ahol ta­lálkozik a két másikkal; bátyjával, az első metró­val, és örökifjú nagybáty­jával, a „kisföldalattivaí”. Az ország népe „kereste meg” a rávalót, közvetve megalkotta tehát, és önma­gának teremtette, szép ün­nepi ajándéknak a maga örömére, használatára. Üj­­év napján ingyen utazhat­tak az emberek; százezrek ingajárata „járatta be” az új kocsikat. Játszottak a jó pestiek az ajándékvasúttal. Karácsonyra a BAH-cso­­mópont karcsú hídján me­hettek az autók a Balaton­hoz. Lőrincze Lajos, a Ma­gyar Nemzet hasábjain tette szóvá az elnevezés stílustalanságát, miközben nagyra értékelte az új lé­tesítmény pompás stílusát. (Egyesek már Johann Se­­bastiannak becézik a cso­mópontot a BAH — Bach ejtése miatt.) A nyelvész­­professzor a betűk megfor­dítását javasolta. Nevezzék el HAB-nak, úgyis a nagy tó habjai várják az utaso­kat. És a tisztelt tartalmon sem esik sérelem: a név úgyis rövidítés. (A cso­mópont három utat köt össze, a Hegyaljai utat, az Alkotás utcát, és a Buda­örsi utat; ezek kezdőbetűi­ből formálták.) Szilveszteri bállal nyitott az új Hilton Szálló, a Vár­ban, a Mátyás-templom mellett. Nagyon szép lett, érdemes megnézni. Az új szálloda a Halász-bástyára könyököl. Sokan féltek at­tól, hogy stílustörést jelent majd az építmény a törté­nelmi környezetben, de al­kotói ügyesen kombinálták az értékes hagyományt, a modern vonalakkal. Ezrek másztak fel a várba újév napján, kóstolgatták a lát­ványt és a feketét. A rádió szilveszteri ka­baréja jó volt, csípős, szel­lemes. (A televízió vidám estje kevésbé tetszett.) Több-e nálunk a jó dolog, mint a baj? Hogyan lehet összemérni az arányokat? Erre mesélte Komlós János az alábbi viccet: — A ven­dég dühösen hívja a pin­cért; „Kérem, ebben a ma­zsolás kalácsban egy legyet találtam!” A pincér meg­nyugtatja: „Egyetlen legyet tetszett találni, de a többi mind mazsola.” Volt egy különösen mu­latságos tréfa a műsorban. Közéleti vezetők egymástól kérdeztek, egymásnak fe­leltek mindenféle „rázós"’ dolgokat. Például Taúsz János, az IBUSZ vezér­­igazgatója a következő kérdést tette fel a vámőr­ség parancsnokának: „A külföldi utasok emlék­tárgyként krumplit visznek ki az országból. Hány ki­logramm krumpli a meg­engedett mennyiség ? A válasz: „Ha a krumplira magyaros hímzést farag­nak, akármennyit vihet­nek.” Vagy egy másik. Er­dei Lászlóné, a Nőtanács elnöke kérdezte a Csil­lagvizsgáló igazgatójától: „Melyik csillagképben lel­hetők fel a zöldség és gyü­mölcs csillagászati magas­ságokba emelkedett árai?” A válasz: „Még nem ren­delkezünk erre alkalmas távcsövekkel.” —ó —s Boélmác Iván: Nyílt titkok, természetesen: de hiszen ezek az igaziak. Az ember tud létezésük­ről, de nem ismeri őket. A politikában is vannak ilyenek, a szerelemben is, ha em­lékezetem nem csal, a magyar tájban és történelemben pedig se szerük, se számuk. Ilyen titkokat tártam fel francia sógorom­nak és sógornőmnek azon a szeptembe­­riesen novemberi úton, amelynek jegyzete­it most már harmadik részletben írom át hazai naplóvá. Tapolcánál szálltunk ki leg­utóbb az autóból. Vendégeim nem akartak hinni a szemüknek, amikor a város felé tartván északnyugat felől elibük tárultak a Balaton-vidék vulkánjai. Szent György­­hegy, Badacsony, Gulács, Tóti, Hegyesd, Csobánc, Haldp: hangosan, lassan kiejtve mondtam a nevüket s ők utánam mondták, úgy élvezték a számukra idegen s mégis dallamosan hangzó szavakat, mint a lát­ványt: magukat a természet alkotta pira­misokat, gigászi koporsó-hegyeket, megkö­vesedett óriásbivalyokat. Azt hitték, mint a legtöbb, mint minden francia és an­gol és spanyol, sőt német is, hogy a magyar nyelvben ropognak a mássalhangzók, meg se próbálják kimondani, beletörne a foguk is, nemcsak a nyelvük. Ezt a hiedelmet erősíti, persze, a mi sok kettős mássalhang­zónk. A francia a cs-t iksznek ejti, a sze­mélynevekben a cz-t ká-zé-nak, de szépen tagolva szinte dalolnak maguk a szavak is: Gulács, Csobánc, Badacsony. Ez a „tapolcai forgószínpad’', földtörté­neti emlékszínjáték, a mai Magyarország egyik nyílt titka, hiszen a Balatonban meg­­fürdő milliónyi idegen közül talán ezer sincs, aki feláldozna egy félnapi strando­lást ezért a látványért. Csábít engem is, hogy rokon vendégeimet felvigyem a Szent György-hegyre, megmutatni, ha mást nem, a Tarányi—Lengyel présházat és a Szent György-hegyi sokszobros kápolnács­­kát. Mindjárt elmondhatnám az Árpád-ház történetét, az oromfal alatt állva. Fülkéiben hat barokk szobor közül három a magyar szent: István, Imre és László. Csak beszé­lek róluk, amíg átvágunk a tájon és százas tempóban valóban forog a szemünk előtt ez a természeti színpad. S megint a csacs­ka tamáskodó kérdés: „És a kommunisták nem rombolták le a szobrokat? Szentek is, királyok is!" Hány újjáépült, restaurált, freskóiban megújult, középkori emlékeit újra feltárt templomot kell az itt járó ven­dégeknek tulajdon szemükkel látniuk, hány eleven műemlékről kell nyugati új­ságokban írni, hogy végre a korhadó ál­tájékoztatásnak legalább ez az ága leszá­radjon? Nem, a kápolnához nem tudunk, végig kocsival fölmenni, majd mutatok újjászü­letett templomot, kettőt is egymás mellett, délután vagy holnap, Almádi-Vörösberény­­ben, de most egy árpádkori romot nézünk meg, az országút mellett elrejtett középko­ri templomot, az ecsérit. Mert ahhoz, hogy a mai országot megértsék, sógoroméinak s KRÓNIKA Giulio Andreotti olasz miniszterelnök a hivatalában fogadta Palotás Rezsőt, ha­zánk római nagykövetét. A megbeszélésen a magyar—olasz kétoldalú kapcsolatok fej­lesztéséről és nemzetközi kérdésekről esett szó, különös tekintettel az 1977-ben Belg­­rádban tartandó európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésére. * * * Magyar—japán kooperációs egyezményt írtak alá a hazai alumíniumfólia-gyártás korszerűsítésére és bővítésére. A megálla­podást a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a Metallimpex és a Chemokomplex kötötte a japán Tokai Metals Co. Ltd. és Toyo Menka céggel. * * * A francia televízió az év végén sugároz­ta Verdi „Traviatá”-jának az Aix-en Provence-i fesztiválon készült felvételét. Violetta szerepét Sass Sylvia énekelte. Ausztráliába, Svájcba, Olaszországba szállítunk élő nyulakat a Csongrád megyei vadásztársaságok területéről. * * * Az Elektroimpex Külkereskedelmi Vál­lalat két nagy eredményhirdető táblát szál­lít az Atletico Madrid sportklubnak. * * * Zalacséb község területén épült fel két termelőszövetkezet vállalkozásában az or­szág első tejporpótló fehérjegyára. » * • Remenyik Zsigmond-emlékszobát avat­tak a Heves megyei Dormándon, az író szülőhelyén. * * * Hubay Jenő, a nagy magyar hegedű­­művész, zenepedagógus és zeneszerző em­lékére hangversenyt rendeztek a brüsszeli konzervatóriumban. Hubay Jenő a múlt

Next

/
Thumbnails
Contents