Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-02 / 13. szám
BÚCSÚ BÁSTI LAJOSTÓL Halála június első hetének derekán, abban az időszakban következett be. amikor a világ színházi intézményeinek képviselői Stockholmban kongresszusukat tartották. Básti Lajos hajnalban halt meg. halálhíre kora délelőtt ért a svéd fővárosba, a kongresszus ülését egy percre félbeszakították, a világ színházi emberei: színészek, rendezők. írók, szcenikusok, kritikusok felálltak. és lehajtott fejjel búcsúztak tőle. Básti Lajosnak a színház világában világhíre volt. így a stockholmi Sodra Teaternben. melynek nézőtere volt a kongresszus ülésterme, minden egyes ember tudva tudta, mekkora művészegyéniségtől búcsúzik az egyetemes színházművészet s benne mekkora művész-fiától, a legnagyobbak sorába tartozótól, a mi hazánk, Magyarország. A tiszteletadásnak ez a néma perce hosszú volt, mert gondolatokkal volt zsú-Harpagon folt. A megdöbbenés, a fájdalom, a gvász pillanata mindig sokkalta hosszabb a saját időtartamánál, villámfényénél az idő megállni látszik, ahogyan mozgóképen, filmen állni látszanak, sőt, visszafelé peregni a futó kerék küllői. Hosszú időm volt hát a néma felállás e rövid perce alatt Básti Lajosra. az emberre. Básti Lajosra, a színészre gondolnom s elpergetnem magamban több. mint négy évtizedes pályáját. De miért fogalmaztam már gondolatban is e néma perc alatt úgy. ahogyan ezt a búcsúzást most írásban elkezdtem? Miért így: „halála bekövetkezett"? Ami „bekövetkezik", annak előjele van. az várható, az nem ér hirtelenül. Básti Lajos közeli halála mintegy fél év óta. elkezdett, de be nem fejezhető műtétje óta. előre látható volt. ő maga ez év februári, hatvanhatodik születésnapján már sejtette vagy talán tudta is, hogy több évet ennél csak csoda folytán érhet meg. A csoda nem. a — halála következett be. A csoda az élete volt. e tüneményekkel szegélyezett, fordulatos művészpálya. Fordulatos. igen, mert afelé indult, ahová végül is elért: magasra, dé közben meg kellett tennie néhány alacsony fordulót. Első szerepei közt volt. a harmincas években. Shaw Szent Johannájának Dunois szerepe. Katona, délceg, okos. tehetséges, huszonhat éves. Básti is éppen annyi volt akkor, és éppen ilyen: délceg, okos. tehetséges. Kezdő színész. Jó szeme volt kezdőkhöz és tehetségesekhez Bárdos Artúrnak, a Belvárosi Színház vezetőjének, hogy a szerepre őt szemelte ki. Áll Orléansban Dunois, nézi az ezüst Loire fodrait, hadizászlója leng. Básti elmondta a szerep első mondatát: „Nyugati szél. nyugati szél, ringyó szél!” Egy addig jóformán ismeretlen fiatal színész hangja szólalt meg. de ezt a hangot magyar néző többé nem felejtette el. És nem felejthető még soká-soká ezután sem, most. hogy nem szólal meg többé soha. Ez a hang tanított aztán, sok-sok év múltán, szininövendékeket beszédtechnikára. klasszikus dikcióra. magyarul magvarán. tehát szépen és tisztán beszélni a szinífőiskolán. De addig még közbejöttek alacsonyabbra vivő fordulók. Jó néhány évig olyan színházi szemek figyelték Básti Lajost, amelyek csak a délcegségét. csak az eleganciáját, csak a megjelenését, a szőke, a behízelgő külsejét szemelték ki a színpadi kirakat számára, s nem a tehetségét, nem az igazi művészegvéniséget. Kapta a kirakati szerepeket, a szépfiúk szerepeit, a frakkosakat. a jól öltöztethetőeket. mint egv férfidivatáru-cég próbabábúja. Színpadi szalonokban, kulissza-kastélyok budoárjaiban, diszlet-kúriák pipázóiban mondta a semmit, szépséges hangon. Aztán néhány évig színpadon még a semmit sem mondhatta, mert beléje fojtották a színpadi szót. Első halála volt ez. de szerencsére nem hosszú halál. Pályája 1945 őszén fordult az élete szerpentinjén abba a magasba, ahol már tüneményes mérföldkövek szegélyezték. Azon az őszön játszotta el a Művész Színházban Lear király Steinbeck „Lement a hold” című drámájának SS-tiszt szerepét, katonát, aki beleőrül abba a felismerésbe, hogy neveltetése hamis eszményeket táplált belé. nagygermán hatalmi álmokkal félrevezették, a náci áfium elhódította. Ebben a szerepben ismételgette eszelősen Básti SS-tiszt je a dráma híressé lett, az igazat ritka tömörséggel és érzékletességgel kifejező mondatát: „A legyek meghódítják a légypapírt.” Járt. masírozott egyhelyben a színpadon és hitlerköszöntésre emelt jobb karral üvöltötte. motyogta, zokogta a mondatot, amely azt a hadtörténeti igazságot mondta ki, hogy a náci megszállók, e páncélozott legyek. rajtaragadnak és elpusztulnak azon a földön, amelyet meghódítani véltek. Ebben a jelenetben derült ki csak igazán, mekkora drámai erők működnek Básti Lajos színészetében, s milyen változatos jellemábrázolásokra kész tehetségek ébredtek rá benne saját kifejezésbeli terjedelmükre, szinte határtalanságukra. S ez az alakítás ébresztette rá a magyar színházak vezetőit is. mekkora művészegyéniségre leltek Básti ban. Csakugyan szinte határtalan volt az ő emberformáló színészi képessége. S mert határtalan, már-már lehetetlen áttekinteni nagy alakításai körét, ezt az óriási színészi horizontot. Eljátszotta, természetesen a magyar klasszikus drámák hőseit: Bánk bánt, Vörösmarty Csongorját. Madách Ádámját — ezt tizenhét éven át. S mert a tizenhét év alatt úgy érezte, még mindig nem tudott elmondani róla mindent, könyvet írt róla. Eljátszotta a drámai világirodalom legnagyobb alakjait, a könnyedeket és a súlyosakat, az ifjakat és a véneket: Almaviva grófot és Moliére Fösvényének címszerepét, Harpagont. eljátszotta az Ármány és szerelemben az ifjú és rajongó Ferdinándot. de Ferdinánd gőgös apját, a Kancellárt is. Eljátszotta Oidipusz királyt és Lear királyt, a Karenina Anna Vronszkiját és a Pygmalion Higginsét, majd azt a Higginset is. aki a My Fair Ladyben dalokkal is tanítja beszélni a jassznyelvű kis virágáruslányt. Elizát. Eljátszotta kortars magyar írók történelmi és társadalmi figuráit, Németh László Bolyai Jánosát es Illyés Gyula Csapó századosát Az ozorai példában. Játszott Strindberget. Brechtet. játszott vén handlét: Miller Alkujának Solomonját, és fiatal romantikust — végigjátszotta színpadon azt a szerepskálát, amelyet így eljátszani csak a kivételesen színes, egyre megújulni képes, legnagyobb színművészek tudnak. Filmek és televíziófilmek kilométerei őrzik a gesztusai kifejező erejét, kultúráját és eleganciáját, magnószalagok őrzik a versmondását a rádió mikrofonja előtt, köztük a Toldit, a teljeset, amely örök lecke és örök példa marad minden magyarul beszélő számára, milyen erő, zengés és hajlékonyság él a mi anyanyelvűnkben. Az egyperces, néma felállás alatt mindez: Básti Lajos egész, csodálatos művészpályája végigzsongott a csöndben, a ráemlékezőkben s mindezeken túl a sok elmondhatatlan. felsorolhatatlan színházi és személyes emlék róla. Második, immár végleges és jóvátehetetlen halála pillanataiban búcsúztunk tőle így a stockholmi színház nézőterén, így búcsúztak tőle a vilúgszínház emberei, abban a fájdalmat enyhítő meggyőződésben, hogy e visszavonhatatlan percben elkezdődött Básti Lajos művészi halhatatlansága. Mátrai-Betegh Béla MTI — Keleti Éra fel rételei KÉTSZÁZ ÉV EMLÉKEI A MAGYAR SZÍNHÁZI INTÉZETBEN Kelemen László, az első magyar színigazgató szobra a Színházi Intézet udvarán. Középen: La Grange Anna francia énekesnő, aki Erkel: Hunyadi László című operájában Erzsébet szerepét magyar nyelven énekelte 1850-ben pesti vendégszereplésekor. A nagyáriát azóta is La Grange áriának nevezik. Jobbra: Két nagy magyar tragika: Márkus Emília és Jászai Mari MTI — Fényes Tamás felvétele és reprodukciói
