Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-02 / 13. szám
KÉT FELLÉPÉS KÖZÖTT I > Immár hagyományossá vált, hogy a külföldi magyarok körében vendégszereplésen járt művészeink minden évben összegyűlnek a Magyarok Világszövetségében, s koktélpartin számolnak be élményeikről, terveikről. Idén is sor került erre a kedves találkozóra, amelyen dr. Szabó Zoltán az MVSZ főtitkára köszöntötte az egybegyűlteket. Nyugdíjas művész, de most lépked csak igazán, dehogy is lépked, szárnyal művészete csúcsain. — Liszt XIII. zsoltárát fogom énekelni a közeljövőben — válaszolja SIMÁNDY JÓZSEF, amikor terveiről faggatom. — Túl a hatvanon ősbemutatóra adtam a fejemet — nevet, mintha a kettő nem férne össze. Sorra jönnek az ismerősök, egy-két kedves szó, szerény mosoly mindenkinek jut. ..Emlékszel, amikor Londonban a fellépés után a szállodai szobában fogadásból fekvőtámaszokat csináltál?” — eleveníti fel valaki a néhány évvel ezelőtti egyik vendégszereplés vidám perceit. — De legalább a húszig eljutottam, ugye? — tréfálkozik Simándy József. Aztán komolyra fordul a szó. — Különös felelősség külföldön énekelni. Nem magam miatt, hiszen az ember mindig igyekszik művészileg a leglelkiismeretesebben felkészülni, hanem ilyenkor fokozottabban tudjuk, érezzük: a magyar színeket, országunkat, hazánkat képviseljük. Ez felemelő és megtisztelő feladat. Utazni, kicsomagolni, pihenni, gyakorolni, fellépni... és mindezt expressz iramban. Jut-e idő másra is? TURPINSZKY BÉLA bánatosan ingatja a fejét. — No igen, erről keveset beszélünk. Sokan talán el sem hiszik, hogy legutóbb Párizsban a megérkezés és az elutazás között csupán néhány óra időm maradt szétnézni a városban. Közben olyan izgalmaim is akadtak, hogy a bőröndömet tévedésből Párizs helyett Leningrádba vitték: így aztán kölcsönfrakkban kellett fellépnem. — Szóval, egy kedves ismerősöm, szerencsére, kocsiba ültetett, és elvitt egy rövid városnéző körútra. De a Louvre-ban csak másfél órát sétálgathattam. — Majd legközelebb talán több időm lesz... * mondom el, a német nyelv logikája szerint építem fel a csattanót. ön szerint, miért kelendő a magyar humor, a pesti vicc? — Mindenekelőtt mert rövid, elmés, lényegre-tapintó, és egyben általánosító is. Mély morális tartalma van a magyar humornak, ez derűt fakaszt az emberekben. És ki nem szeret nevetni? • ... És akkor felállt egy pödrött bajszú békési parasztember a Los Angeles-i Munkásotthonban, s azt kérdezte: „No, fiam, ezt a dalt ismered-é? Szerencsére azt is el tudtam játszani — meséli kaliforniai élményeit PRIBOJSZKY MÁTYÁS citeraművész. Milyen az érdeklődés az óhaza iránt Amerikában? — Én elsősorban a zenei érdeklődésre figyeltem. Mintha csak ma is szájról szájra terjedne a népdal, úgy ismerik a Kallósféle csángó népzenét, holott az itthon is új. Megrendítő élmény volt számomra népi kultúránk ilyen mély szeretetet és ismerete. Szövődtek személyes barátságok? — A hollywoodi református egyház fiataljai például meghívtak vendégjátékra. A végén abban versenyeztünk, ki ismer több dalt és nótát: ők, vagy én. Nem hirdettünk eredményt, de leginkább a döntetlen lett volna igazságos. Vajon KOVÁCS ISTVÁNT, a Vígszínház fiatal művészét ismerik-e Nyugat-Európában? — Tapasztalataim szerint igen, hiszen a magyar filmeket — azokat is. amelyekben játszottam — sikerrel vetítették Belgiumban és Hollandiában, ahol az MVSZ felkérése jártam. Nagy sikere volt előadóestünknek. Érződött, hogy szoros kapcsolatot tartanak hazánkkal, gyakran hazalátogatnak. Van-e különbség az itthoni és külföldi fellépés között? PÉCSI ILDIKÓ szétnéz a teremben, szinte lajstromba veszi, kikkel szerepelt már együtt idehaza és külföldön. — A külföldi szereplések fokozottabb felkészülést igényelnek. Idehaza, ha verset mondok, előre tudom, hogyan fogadja a közönség, hiszen többé-kevésbé azonos fogalmi világban mozgunk. Külföldön a fellépés közben kell ráhangolódnom a közönség igényeire, ízlésvilágára, értőképességére. Meg aztán minden külföldi szereplés újabb és újabb vizsga. Idehaza, az ember saját művészi pályafutásával a háta mögött a már megszerzett ismertség tudatában lép a közönség elé. Odakint azonban, mindig érzem, hogy az első mondatokkal, az első sorokkal kell elfogadtatnom magamat, s magammal együtt az előadott művet is, hiszen az a brüsszeli vagy párizsi magyar tálán először lát, először hall bennünket. Ilyenkor mindig lemérhetjük a magunk művészetét, mert ki kell lépnünk a rutinra hagyatkozás szürkeségéből. S ez feltétlenül újabb és újabb művészi megújulást tesz lehetővé. Melyik nehezebb feladat, a hazai közönség. vagy a külföldön élő magyarság előtt fellépni ? — Az igazi művésznek mindkettőre egyaránt fel kell készülnie. De külföldön jobban ki kell domborítani a vers, a próza építkezésének logikáját, mert az ott élőknek kevesebb ismeretük van az íróról, a mű születésének körülményeiről. Tudjuk, hogy szeret utazni. Hová készül legközelebb? — Életemben először a tengerentúlra repülök. * ZÁRAY MÁRTA és VÁMOSI JÁNOS, az itthon és külföldön is népszerű táncdalénekes- házaspár, az idei SZOT-díj boldog tulajdonosai előtt mindössze ennyit mondtam: Graz, — emlékeztetve őket május 7-i, nőnapi fellépésükre a Grazi Magyar Egyesületben. Graz hallatára lelkesen számoltak be a szíves fogadtatásról, a város műemlékeiről, a műsort bevezető osztrák és magyar kisgyerekek szavalatáról, a tánccsoport csinos leányzóinak magyaros ruháiról, és persze a műsorokról. BRACHFELD SIEGFRIED jeles egyénisége a pesti kabarénak. Nemrégiben Bécsben és Nyugat-Berlinben lépett fel a magyar anyanyelvű közönség előtt. Pestiesen szólva, vették-e a lapot? — Az igazi humor, nemzetközi! Különösen ezekben az országokban, hisz a kabaré műfajának bölcsője Párizs, aranykorát Berlinben és Bécsben élte, no meg Budapesten. Amelyik poén az igényes pesti közönség előtt „bejön”, az külföldön is tapsot arat. Nagy sikerünk volt. önnek különösebben nem is lehetett nehéz dolga, hiszen a német is anyanyelve. — Ez valóban sokat segített, hiszen gyakori, hogy a családok valamelyik tagja nem magyar, vagy éppenséggel már kint született. így kevésbé értik például a szójátékokon alapuló vicceket. Ilyenkor nyomban lefordítom, azaz pontosabban, németül — Ami azzal a dallal kezdődött, hogy „... nekünk találkozni kellett...”, és azzal fejeződött be. hogy .. nekünk találkozni kell még!” Pedig kellemetlenül esett az eső, a másnap záródó hagyományos grazi vásár is elvonta a közönség egy részét, továbbá egy magyar pár esküvőjére'is ekkor vonult a násznép. — Annál meglepőbb volt számunkra — mesélte Vámosi János —, hogy a programot követp banketten megjelent az ifjú pár. és bemutatkozott nekünk. A lakodalmi vendégek talán észre sem vették, hogy a vőlegény, azaz az újdonsült férj hozzánk szöktette a feleségét. — Nyáron balatoni üdülőhelyeken lépünk fel külföldi vendégek és turisták előtt, ősszel Ausztrália nagy városaiban — magyarok körében. » Apostol András—Hernádi Magda— Lintner Sándor 1. Simándy József beszélget Géczy Dorottyával és dr. Szabó Zoltánnal 2. Turpinszky Béla és Katona Ágnes a férjével, Ungár György keramikussal 3. Pécsi Ildikó, Kovács István és Hnszti Péter 4. Brachfeld Siegfried és Keresztury Dezső, az MVSZ alelnöke 5. Kovács István és Pribojszky Mátyás Hajdú Júlia és Záray Márta az MVSZ főtitkárának üdvözlő sza-Novotta Ferenc felvételei 6. Vámosi János, vait hallgatja \ t \
