Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-07-02 / 13. szám

kAdAr János és nicolae ceausescu

EREDMÉNYES TÁRGYALÁSAI

Kádár János és Nicolae Ceausescu között 1977. június 15—16-án baráti találkozóra került sor Debrecenben, a Magyar Népköztársaságban és Nagyváradon, a Román Szocialista Köztársaságban.

Kádár János Debrecenben díszebédet adott a román vendég tiszteletére, s pohárköszöntőjében egyebek között a következőket mondta:

— Úgy gondoljuk, hogy gazdasági együttműködésünkben céltudatosabban és közvetlenebb módon lehetne foglalkozni a termelési szakosítás és kooperáció lehetőségeinek feltárásával, azok realizálásával, és egyáltalán, a szomszédságból fakadó gazdasági előnyök kihasználásával.

— Nagyobb figyelmet kellene fordítanunk a kulturális értékek cseréjére is, hogy valóra váltsuk a közös megállapodásokat, s maradéktalanul kihasználjuk gazdag lehetőségeinket a kulturális kapcsolatokban.

— Országaink sokoldalú kapcsolatainak fontos tényezője a Magyar Népköztársaságban élő román és a Román Szocialista Köztársaságban élő magyar nemzetiség léte. Bővülő politikai, gazdasági, kulturális, oktatási és tudományos együttműködésünk megfelelő keretet nyújt nemzetiségeink számára, hogy aktív részesei legyenek szocializmust építő országaink jószomszédi viszonyának. Közös érdekünk, hogy nemzetiségeink összekötő kapocsként járuljanak hozzá népeink barátságának erősítéséhez.

Válaszában Nicolae Ceausescu megállapította:

— Szeretném megköszönni a vendégszeretetet, amellyel a baráti Magyarország földjén fogadtak, a meleg fogadtatást. amelyben Debrecen lakossága részesített. A fogadtatásban népeink egymás iránti tiszteletét és megbecsülését, az országaink és pártjaink közötti jószomszédi, baráti és együttműködési kapcsolatok megnyilvánulását látjuk.

— Örömmel állapítom meg, hogy a Román Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti baráti, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés előírásainak szellemében pozitívan fejlődnek gazdasági, politikai, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolataink.

— A történelmi körülmények alakulása folytán Magyarországon vannak román nemzetiségű, Romániában pedig magyar nemzetiségű állampolgárok. Minden egyes ország problémáinak megoldása természetesen az illető pártra és államra hárul. Mi arra törekszünk, hogy a sokoldalúan

fejlett szocialista társadalom építése során, nemzetiségre való tekintet nélkül, az összes dolgozóknak a legjobb munka- és életkörülményeket biztosítsuk, lehetővé tegyük számukra személyiségük teljes kibontakoztatását. Abból indulunk ki, hogy az állampolgároknak aktívan részt kell venniük az összes tevékenységi területek vezetésében, abból, hogy mindenkinek lehetősége legyen a saját nyelvén hozzájutni a tudomány és a kultúra vívmányaihoz.

— Szeretném kifejezni én is még egyszer azt a meggyőződésemet, hogy találkozónk és megbeszéléseink új lehetőségeket nyitnak meg a román—magyar együttműködés fejlődése előtt.

A tárgyalások eredményeiről közleményt fogadtak el.

A felek hangsúlyozták, hogy a magyar és a román nép érdekei közösek, céljaik azonosak a szocialista építőmunkában, a béke és a biztonság megszilárdításáért, a társadalmi haladásért folytatott harcnak erősítése, kapcsolatainak állandó fejlesztése szilárd alapokra épül.

A legfelsőbb szintű találkozó alkalmából aláírták az árucsere-forgalom bővítéséről szóló jegyzőkönyvet, a postai és távközlési együttműködési egyezményt, a kishatárforgalmi egyezmény módosításáról szóló megállapodást, a főkonzulátusok kölcsönös felállításáról szóló egyezményt, valamint az 1969-es vízügyi megállapodás meghosszabbításáról szóló egyezményt.

A felek egyetértőén úgy értékelték, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyar nemzetiség és a Magyar Népköztársaságban élő román nemzetiség létezése a történelem alakulásának, a sok évszázados szomszédságnak a következménye, és a két ország baráti kapcsolatai fejlesztésének fontos tényezője.

A nemzetiségek — az illető országok állampolgárai — problémáinak megoldása a két ország mindegyikének belső ügye és felelőssége. Ugyanakkor hangsúlyozzák annak jelentőségét, hogy a két szomszédos állam nemzetiségei mind nagyobb mértékben töltsék be a híd szerepét a magyar és a román nép közötti közeledésben.

A látogatás során magyar részről megerősítették a Román Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségének meghívását a Magyar Népköztársaságba. Román részről ezt köszönettel fogadták.

A dokumentumokat Kádár János és Nicolae Ceausescu látta el kézjegyével.

LÁZÁR GYÖRGY, a Minisztertanács elnöke Finnországban

A hagyományosan jó magyar—finn viszony fejlesztésének jelentős állomása volt miniszterelnökünk. Lázár György hivatalos finnországi látogatása, amelynek során megbeszéléseket folytatott Kalevi Sorsa kormányfővel, s fogadta őt Urho Kekkonen köztársasági elnök is. A látogatás ismét bebizonyította, hogy a magyar—finn baráti kapcsolatok a helsinki értekezlet záródokumentumával összhangban minden területen eredményesen bővülnek, s az eltérő társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élésnek jó példájául szolgálnak. Képünkön: Lázár György és Kalevi Sorsa.

MTI — Papp Jenő felv.

Leninváros: az új Tiszai Hőerőműben megtartották az 1. számú blokk hűtővízrendszerének üzemi próbáit JVTTJ - Érczi-K. Gyula felv.

PÚJA FRIGYES KÜLÜGYMINISZTER:

A belgrádi találkozó előtt

...Az enyhülési folyamat fontos állomása a belgrádi találkozó. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői a belgrádi találkozó feladatát az alábbiak szerint foglalták össze:

„Kinyilvánítják ... eltökéltségüket, hogy folytatják az értekezlet által megkezdett több oldalú folyamatot oly módon, hogy

a) beható eszmecserét folytatnak mind a záróokmány rendelkezéseinek megvalósításáról és az értekezlet által meghatározott feladatok végrehajtásáról, mind az értekezleten megvitatott kérdésekkel összefüggésben a kölcsönös kapcsolatok javításáról. az európai biztonság megszilárdításáról és az együttműködés fejlesztéséről, továbbá az enyhülés folyamatának jövőbeni továbbfejlesztéséről;

b) e célok érdekében megszervezik képviselőik találkozóit, a külügyminiszterek által kinevezett képviselők találkozójával kezdve. Ez a találkozó megállapítja a megfelelő módozatokat a további összejövetelek megtartására vonatkozóan, amelyek magukban foglalhatnának újabb hasonló találkozókat, valamint egy újabb értekezlet megrendezésének lehetőségét” ...

... Mit várunk tehát a belgrádi találkozótól?

A belgrádi találkozó bizonyítani fogja, hogy a záróokmány végrehajtása csak az enyhülés körülményei között lehetséges. Azok a körök, amelyek most politikai kampányokat, politikai és diplomáciai lépéseket bontakoztatnak ki az enyhülés ellen, lényegesen megnehezítik a záróokmány végrehajtását is. És fordítva. Azoknak, akiknek szívügye az európai béke és biztonság, tudniuk kell, hogy a belgrádi találkozó sikere nagyban hozzájárul az enyhülés elmélyítéséhez, kiterjesztéséhez.

A belgrádi találkozónak meg kell erősítenie, hogy a szocialista és a tőkés országok államközi együttműködése, a záróokmány végrehajtása csak akkor lehet eredményes, ha az a teljes egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a szuverenitás, a függetlenség, az önállóság elveink kölcsönös tiszteletben tartásán, az érdekek kölcsönös figyelembevételén alapszik. Különösen fontos a be nem avatkozás elvének szigorú figyelembevétele. Államközi együttműködést elképzelni nem lehet, ha ezt az elvet nem tartják bg.

A belgrádi találkozón a véleménycserének konstruktív jellegűnek kell lennie; általánosítani kell a helsinki elvek és megállapodások pozitív tapasztalatait, amelyeknek alkalmazása elősegítheti a záróokmány következetesebb megvalósítását. A találkozó feladata csak az lehet, hogy építő szellemben és konzultatív jelleggel öszszegezze: ki mit tett a záróokmány végrehajtása érdekében, milyen tapasztalatok gyülemlettek fel a végrehajtás során, és mit szándékoznak tenni a résztvevők a jövőben a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.

A belgrádi találkozón nem szabad helyet adni terméketlen vitáknak, vádaskodásoknak. Figyelembe kell venni, hogy szuverén államokról van szó, amelyektől nem lehet semmit sem „számon kérni”.

A záróokmányt egységes egészként kell kell kezelni a tárgyalások során. Nem helyes egyes kérdések kiragadása és azok tárgyalása, illetve más problémák elhanyagolása, háttérbe szorítása.

A záróokmány végrehajtásának vizsgálata során figyelembe kell venni, hogy az hosszú távú program, megvalósítása nem egy-két esztendő, hanem talán egy-két évtized kérdése. Éppen ezért az eltelt rövid idő alatt nem lehetett végrehajtani a záróokmány minden ajánlását.

A napirend összeállításánál feltétlenül figyelmet kell fordítani arra, hogy bár jó szándékkal felvetett, de Begrádban meg nem oldható, és a záróokmány kereteit meghaladó problémákat ne tűzzenek a találkozó napirendjére. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások, a közel-keleti krízis rendkívül fontos kérdések, de nem tartoznak a belgrádi találkozó kompetenciájába, s azokat ott megoldani nem lehet. A Földközi-tenger biztonsága ügyében felhasználhatók lesznek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszának erre vonatkozó tapasztalatai is.

A belgrádi találkozó tehát nem lehet egyenértékű a helsinki értekezlettel. A találkozó közbenső állomás a záróokmány végrehajtása útján. Mi a magunk részéről nem zárkózunk el attól sem, hogy bizonyos idő múlva a belgrádihoz hasonló találkozó jöjjön létre a záróokmány végrehajtása tapasztalatainak tanulmányozására ...

(Részlet a Magyar Hírlap 1977. június 15-i számában megjelent cikkből.)

3