Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-18 / 12. szám
SZOMSZÉDOS ORSZÁGOK MAGYAR KÖLTŐI AZ EGYETEMI SZÍNPADON Április 27-én nagysikerű estet tartottak a budapesti Egyetemi Színpadon a szomszédos országokban élő magyar költők műveiből. Ízelítőül bemutatunk néhány verset olvasóinknak is. DOMOKOS ISTVÁN BÁLLÁ GYULA (Jugoszlávia) (Szovjetunió) Kormányeltörésben In memóriám Sáfáry László BOSNYÁK ISTVÁNNAK AJÁNLVA Elmém csak téveleg széllel kétségben, Mint vasmacska nélkül gálya a tengerben, Kormányeltörésben, Nincsen reménsége senki szerelmében. (Balassi Bálint) NÉPESSÉG IMMIGRÁCIÖJA — egyes országok állampolgárainak bevándorlása egy másik országba állandó vagy időleges letelepedés céljából. (Közgazdasági kislexikon) Szívemig érő télben, átlőtt farkasordítások, miatyánkok, csillagra merevedő szemek között állok szerelemtelen: gyermekálom-pelyhekben száll alá az ég, s kézmeleg fegyverek csipkézik mindnyájunk szemfödelét. Kisebesedett lövészárokban, füvek virágok édes gyökereit cirógatva, Whitman, Baudelaire, Ady csodáitól kicserepesedö életemmel, 6, mit tegyek? séhól-sincs-vége hómezőkön szügyig süppednek megbokrosodott dalaim, az egykor csecsemő-szelídek. Ó, mit tegyek az életemet átvérző félsorokkal? mit az Antarktisz-hideg végtagjaimmal, verslábakkal, rímekkel, asszonáncokkal, gyöngyhalálú kedveseimmel? mit tehetek a szívünkig érő télben, csillagra merevedő szemmel, szerelemtelen? én lenni én nem tudni magyar élni külföldi élet pénz nyelv zászló himnusz bélyeg elnökök vezérek előkotorni megfelelő ott ahova érek mi meghalni mindnyájan úgyis téves csatatéren koponyánkból a habverő nyele kiáll ez lenni vers szavak kínai falát megmássza a halál élet frázisait emberbőr kötésben adják ki írók: nemzeti irodalmak generálisai én nem bírni nemzeti fogások erős szaga csinálni külföldből portable haza és menni külföld kofferban szalonna két kiló kenyér én nem látni új látóhatár én menni külföld talpalni csikorgó havon élet nercbundákban jönni vágni engem nyakon én lenni elnökök vezérek szavak kínai falát megmássza a halál én írni levél haza mama én lenni bacilushordozó én fertőzni nem beszélni érinteni én túlélni tan idea rendszer állam-temetés én vinni kereszt lenni forradalom (alkimistája plasztik virággal gomblyuk nyolc elemi kijárva csinálni külföld buli mágikus bomba görbe csövű puska lőni halott királyra telkemen nem lenni bugyi forradalom lárma tömeg szavak szakállak vér ízléses pakolásban fagyasztva szárazon nem venni el (sámson erejét, a szivárvány északon marx jönni fehér kesztyű vágni engem nyakon és lenni elnökök vezérek koponyánkból a habverő nyele kiáll és menni utca grombikabát levegő repülni hogyhívnak-madár fajkutya ülni posta én érezni izé-virágok ohne-szagát én gondolni én nem menni haza fogni kapa emelni életszínvonal kapni gerincből görbe vonal grafikon én megszokni tőkés munkafegyelem lenni két szabad napom az elbocsátás réme ülni futószalagon ő lenni profitom én szeretni óriás vagyon élet lóversenyen kukkertokkal vágni engem nyakon én lenni elnökök vezérek én menni külföld mit munkaengedély kofferban szalonna két kiló kenyér én menni fogorvos ő lenni herr schmidt 6 mutatni fénykép fekete-fehér védeni híd sisakban hansi meghalni szegény gyomor nem bírni szög ólom csalán esőkukacok latrina-banán herr schmidt szeretni (olasz pizza páciens előtt nem lenni titka menni nyaralni adria szeretni szoknya fokhagyma szeretni kövér nő szeretni hátul szeretni elöl halál jönni minden felöl én lenni elnökök vezérek én menni külföld mit munkaengedély kofferban szalonna két kiló kenyér és lenni kormányeltörésben ez nem lenni vers én imitálni vers vers lenni tócsa beleülni lenni szivacs tönkretenni új ruha tócsában találni sok kövér kukac proletariátus jövőbe vetni horgát fogni fürdőszoba vers lenni kérdezni: bírni el pici egér hátán egész-ház ha bebújni lyuk? én két gyerek én motorfűrész erdő vágni fa én gomba én madár én különféle vad különféle tárgy név nem tudni délután sötét fáradt este kemény szivomya asszony lepedő ágy clitoris rátenni ujj nem gondolni kollektív nem gondolni privát. ILLYÉS GYULA Sütő András nagy úton A nagy írókban hovatovább a tehetséget tiszteljük legkevésbé. Mert hisz mihelyt egy író bizonyságát adta, hogy tehetséges, rögtön azt várjuk, sőt azt várjuk el, mit mívelsz azzal a talentommal. Ma már annyi a segédeszköz, hogy a tehetség nemcsak utánozható, hanem elsajátítható. Annyi hozzá a készen kapható elem is! S annyi hozzá a fogyasztói igénytelenséggel párosult rendelői igény, hogy a tehetségnek akár tömeges hamisítása sem nagy mesterség. Visszaélni a tehetséggel, az volna voltaképpen e tárgykörben a meggondolandó s végül egyszer komoly megbeszélendő, magunk közt persze. Minden tulajdonsága és kelléke közt így aztán az írónak a tehetségére kell ugyancsak ügyelnie. Az lehet legártóbb ellensége; ha rosszul kezeli — akár csak „szabadjára’’ engedve — annak révén fenyegetheti, hogy még jelentékeny alkotó se legyen; csak ilyen vagy olyan minősítésű tollkezelő. Amilyen mértékben kinyílt Sütő András előtt a pálya, olyan mértékben néztük megkönnyebbülve, hova tart a tehetségével. Fémjelét, maligánfokát az írásmű — keserves, de így van — nem az út kínálta jó alkalmak, hanem a föladatok kérte próbákon kapja meg. Az okos — az ösztönösen jól számító író tóiát nemcsak vállalja a föladatokat, hanem keresi. Ami másnak siker, az neki teljesítmény, és edzés további — no de végül milyen vizsgára is? Hogy tudtál-e valamit alakítani az időn is. Nos: a sorson! A jelenkori magyar irodalom egyik legnagyobb vigasza Sütő András. Azt lehetne hinni, hogy bizonyos lévén a karátban, most már könnyen kezeli az anyagot, az ércet. Egyre szigorúbban; igényes ösztönével a mind keményebb kőzetet keresve. Ünnepelni tehetséges írót akkor érdemes, amikor még hasznát látja. Amikor ez nemcsak megnyugtatja, hogy lám, csinált valamit, hanem nyugtalanítja, mert ösztökéli, hogyan csinálod tovább? Őszinte szorongással küldöm ölelésemet az ötvenéves Sütő Andrásnak. Hovatovább egy világ nézi kezed munkáját. De csak így tovább! Köszönjük az eddigieket. Itt az a tréfaszó járta: irigyelhetjük az elvároidat: tehetséged igénylőit. Mert aztán a nagyság másik rangja: nagy igényeket teljesíteni. Megjelent a Tiszatáj 1977. júniusi számában SZALATNAI REZSŐ 1904—1977 Szalatnai Rezső 1904-ben született a Zólyom megyei Nagyszalatnán. Gazdag életműve irodalomtörténészi, írói, tanári, könyvtárosi és publicisztikai tevékenységéből állott össze egyetlen egésszé. Alapító tagja volt a szlovákiai radikális magyar értelmiség mozgalmának, a Sarlónak, szerkesztette a Magyar Figyelő című pozsonyi folyóiratot. 1930 és 1945 között középiskolai tanárként verseket, elbeszéléseket, esszéket, kritikákat írt a Nyugatba, a Válaszba, a Korunkba, a Századunkba, és irodalompedagógiai műveket a Mi Lapunk és a Pozsonyi Diák című ifjúsági folyóiratba. 1948- ig Pozsonyban, azóta Budapesten élt. Tizenöt esztendőn át dolgozott az Egyetemi Könyvtárban. Ezalatt számos nagyszerű tanulmánnyal gazdagította az irodalomtörténetet, kiváltképp figyelemre méltó Arcképek, háttérben hegyekkel című tanulmánykötete, Petőfi Pozsonyban című terjedelmes tanulmánya. Szépirodalmi alkotásai közül legismertebb a Kempelen, a varázsló című regénye, melynek negyedik kiadása most van sajtó alatt. Megírta magyarul a cseh és szlovák irodalom történetét, sokat fordított cseh és szlovák írók és költők műveiből. Utoljára egy életrajzi jellegű, több kötetesre tervezett regényen dolgozott. 1977. március 23-án balt meg. Oly váratlanul, hogy mint mondják, elkezdett mondatát sem tudta befejezni. D. J. SZILÁGYI DOMOKOS (Románia) Bartók Amerikában Milyen széles az Óceán annak, ki hazagondol — s rossz hír számára mily rövid az út. S százszor jajabb annak, ki már-már gondolkodni se tud a gondtól. Jaj neked, hús-vér idegen! —; szerves gép itt az ember------próbáld szeretni — hisz mégis az a dolgod — nem kilóra mért szerelemmel. Hova vetemedtél hova vetemedtél , szivárvány havasról szivárvány havasról tűzre te vettettél hamuvá vedlettéi mint jó Ráduj Péter szeme menyecskéje románul Marinka magyarul Margitka ifjú Ráduj Péter szeme menyecskéje románul Marinka Magyarul Margitka Jaj istenem a világ kinek szoros kinek tág jaj de szoros a világ csontig hatol velőt vág hogy kitágul a világ ha egyszer jobb időt lát. Dolgos állat az ember, így bírja ki magát, lesz még célszerű is az agyontervezett világ, mindennek oka s célja s valami haszna van, a jövő alaprajza az arc ráncaiban, emez már föld alá nő, amaz csillagokig ------— Komponálni? lehet még? de hát az ember dolgozik. Körösfői lányok, mármarosi románok, sátron sívó arabok, kunyhón tengő törökök: hogy a nóta régi s hogy mindig új: így örök egy nyelven szól az mind, magyarul, románul, s ki más értené, ha nem Bartók tanár úr?! KULCSÁR FERENC (Csehszlovákia) Ének sírás után II a Ki az írást megtalálja, fáj a szíve, tiszta szája, fáit, fáit öntözgetné világvégi vén óráig. örvény mellől sose tágít, futó láza vizet áhít, láng lenne, jaj az lehetne világvégi vén óráig. Ki dz írást megtalálja, éhes, éhes annak nyája, pásztorsípja elsírdogál világvégi vén óráig. Mint a föld és a nagy öröm, kering kerek arany körön, napszekérre ülni vágyna világvégi vén óráig. Ki az írást megtalálja vinné egyre, vinné szárnya, fiókáit költögetné világvégi vén óráig. Gondolkodni földre dőlne, gyökér módra földbe nőne, sírná fel a nagy erőket világvégi vén óráig. Ki az írást megtalálja, szöget veret bocskorába, nehéz úton el ne kopjon vilctgvégi vén óráig. 13
