Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-09 / 7. szám

aagsw magwrn!

Készült az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából a Pedagógiai Munkabizottság gondozásában

43. Jö REGGELT, JÖ REGGELT KEDVES LILIOMSZÁL!

Csomag érkezett a nagymamától. A gyerekeknek ajándékot küldött. Zoli kifestő könyvet kapott, meg zsírkrétát; Borika egy képes mesekönyvet. Anyuka mesél a képekről.

— Mert álmos, de a mamája felkeltette — folytatja anyuka.

— Mit mond a cicának?

— szól a kicsi.

— Ébredj cicuskám, hasadra süt a nap — mondogatja a cicamama, és elhúzza a függönyt.

— Miért húzza fel a függönyt? — csodálkozik Bori.

— Hogy besüssön a nap a szobába. Már dörzsöli is a szemét a cica — mesél anya.

— Mit csinál a cica? — hangzik az újabb kérdés.

— Felkel a kiscica, és köszön a mamájának.

— Hogyan köszön?

— Jó reggelt anyukám! — mondja a kiscica.

— Cicamama ébreszti a kiscicát — mutat az első képre.

— Miért ébreszti fel? — kérdezi Bori.

— Mert reggel van. A kiscica még alszik az ágyban — mondja anya.

— Miért alszik? — érdeklődik Bori.

Zoli nézegeti a színezőkönyvet, beszélnek a képekről.

jást. Tele van a kosara — mondja anya.

— Miért vesz tojást a nyuszi?

— Hímestojást fest belőle. Húsvétkor megajándékozza a gyermekeket vele.

— Mivel festi a tojást? — kérdezi Zoli.

— Ecsettel meg festékkel — hangzik anya válasza.

— Mit fest a tojásra?

— Virágmintát fest rá, mert tavasszal nyílnak a virágok — tanítja anya.

— Szeretnék én is tojást festeni! — sóhajt fel Zoli.

— Színezd ki ezeket a virágokat, délután festünk együtt hímestojást! mondja anya.

— Nyuszimama a piacra megy — mondja anyuka.

— Miért mégy a piacra?

— érdeklődik Zoli.

— Tojást vesz a tyúkanyónál —> mondja anyuka.

— Miért a tyúkanyónál veszi a tojást?

— A tyúkanyó árulja a to-.

Anyuka reggelihez terít, hívja

— Gyorsan gyertek gyerekek, reggelizzünk.

— Hol vagy anyuka? — kérdi Zoli.

— A konyhában. Gyere te is ide, itt a reggeli — szól ki anya.

— Mi a reggeli, anyu? — kérdi Bori.

A délelőtt színezéssel, verstanulással telik. Ezt a verset mondogatják a kicsik:

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam, bárány húzta rengő kocsin, mindjárt ide szálltam.

Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom.

Fessünk tojást húsvétra!

Sok gyermek ajándékba kapja a hímestojást, van akinek a „nyuszi hozza” vagy locsolásért kapja. A tojásfestés nem mindennapi élmény a gyermeknek, készítsük együtt a színes tojásokat, engedjük gyermekünket is pingálni, matricázni, tojásbábut készíteni.

A keményre főtt tojásokat tegyük hideg vízbe, s amíg kihűl, készítsük el a festéket. Külön üvegedényben oldjuk fel a piros, a kék, a zöld (stb.) festéket, és a gyermek evőkanállal óvatosan tegye az üvegbe a tojást. Hengergesse, figyelje, hogy változik a színe. A fehér tojás rövid idő múlva rózsaszín, világos piros, piros, sötétpiros lesz. Tojástartóban szárítsuk, hogy ne foltosodjék meg.

Az egyszínű tojásokra matricát ragaszthatunk; a matricát beáztatjuk, rátapasztjuk a tojásra, és hirtelen mozdulattal lehúzzuk róla. Közben megállapítjuk, hogy a matrica: vizes, rátapadt, lejött stb.

Az egyszínű tojásokra kalapot, hajat, szemet, arcocskát, körgallért ragaszthatunk keménypapírból. Ha az asztalra állítjuk, az ablakba tesszük, örömet szerzünk kicsinyeinknek a mulatságos bábokkal.

így készítjük el a „Piroskát”, a „Vadászt”, a „Bohócot”, a „Boszorkányt”, a „Jancsit” és a „Juliskát”, hogy csak néhány ötletet említsünk.

Petrezselyemlevéllel is díszíthetünk húsvéti tojást. A főtt tojásokra petrezselyemlevelet illesztünk és lyukacsos anyaggal (harisnyadarabbal, gézzel) rákötjük. így helyezzük a festékbe a tojást. A levelek helyén fehér marad a tojás, a többi helyen apró pontokban festődik hagymahéj sárgára, mályvapirosra, húsvéti lilára.

Az igazi öröm az írókázás, a tojásfestés. Filctollal rajzoljon virágmintát a hullámos vonalakkal részekre osztott tojásra, és a fehér felületet pettyekkel, levelekkel töltse ki.

44. HOL JÁRTÁL BÁRÁNYKÁM?

Dél van. Harangoznak. Anya bekapcsolja a rádiót, meghallgatja a híreket. Közben előkészíti az evőeszközöket, a tányérokat Édesapát várják. Hamarosan megjön, itthon ebédel. Addig anya megterít Bori segít.

— Melyik terítővei?

— Ezzel a virágos terítővei. Itt van! Addig behozom a tányérokat — mondja anya.

— Milyen tányért hozol?

— érdeklődik Borika.

— Mély tányért és lapos tányért.

— Minek a mély tányér?

— Levest eszünk belőle

— mondja anya.

— Mit eszünk utána?

— Főzeléket hússal. Oszd szét a tányérokat! Itt van négy lapos és négy mély tányér — mondja anya.

— Kész is van, anyuka!

— mondja büszkén Bori.

— Ebédhez terítünk, Borikám.

— Hol ebédelünk? — kérdi Bori.

— Az ebédlőben — hallja anya válaszát.

— Terítsd le az asztalt! Jó? — kéri anya.

Apa megjön, asztalhoz ül a család.

— Mi gőzölög a tálban? — kérdi apa.

— Finom leves — feleli anya.

— Milyen ízű? — érdeklődik Zoli.

— Édes — mondja anya.

— Milyen színű? — kíváncsiskodik Zoli.

— Piros. Találd ki, milyen levest kapsz?

— Paradicsomleves lesz ebédre! — ujjong Zoli.

— Ezt nagyon szeretem! — mondja Borika is.

— ízlik a leves? — kérdi anya.

— Igen, ízlik.

— Itt a főzelék, szedek a tányérra — mondja anya.

— Ez is édes? — kérdik a gyerekek.

— Nem, ez nem édes — hallják a választ.

— Milyen főzelék? — kérdi Zoli.

— Zöldborsóból főztem. Remélem jó étvággyal esztek ebből is.

— Délután Zolival egy kis baleset történik.

a gyermekeket.

— Kakaó és vajaskifli. A csészében van a kakaó, már ihatod is — mondja anyu.

— Miért vágod fel a kiflit? — kérdezi Zoli.

— Megkenem vajjal, és teszek közé felvágottat

— Én üres kiflit kérek, anyu! — szól Bori.

— Egyetek gyerekek, jó étvágyat kívánok! — mondja édesanya.

— Megittam a kakaót — szól Zoli.

— Kérsz még? Öntök a kancsóbólf —' kínálja anya,

— Köszönöm, többet nem kérek — szól Bori.

— Jóllaktam én is — mondja Zoli.

— Miért sírsz, Zolikám? — szól anya, mikor a kertből sírást hall.

— Elestem — pityereg Zoli.

— Azért még nem kell sírni! Kelj fel! — biztatja anya.

— Fáj a lábam. Vérzik. Nézd meg! — mutatja megszeppenve Zoli.

— Hol fáj a lábad? Mutasd — szól anya és odasiet Zolihoz.

— Itt fáj.

— Bekötjük és hamar meggyógyul — vigasztalja Zolit anya.

— Mit csinálsz most? — szól ijedten Zoli.

— Megtisztítom és orvosságot teszek rá — mondja anya.

— Nem fog fájni?

— Egy kicsit fáj, de ettől gyógyul meg — mondja anya, és ellátja a kis sebesültet.

Zolika még szipog, ezért anya egy dallal vigasztalja:

Hol jártál báránykám?

‘-jj \r

— Hol jár- tál. bá- rány-kám?—Zöld me-zö-ben. asz - szony-kám I-Mii el - lél. bá- rány-kám'.’— É - des fti-vet, asz-szony-kám!

—Mit it - Iái, bá-rány-kám?— For- rás- vi - zel. asz- szony-kám!-Ki vert meg, bá-rány-kám ?-Xzom-széd le-gény, asz-szony-kám!-Sír - tál - e. bá-tány-kám?—Sir-tam biz" én. asz-szony-kám!-Hogy sir - Iái. bá-rány-kám?—E - hem. be-hem. asz- szony-kám!

A virágszirmokat színezze be. Biztassuk a gyermeket az élénk színek használatára. A virágos, nyuszis, kiscsirkés, a csíkos és pettyes tojásokat szalonnadarabbal fényesítsük ki, és kis kosárban rendezzük el a gyermekjátékká szelídült ősi jelképet.

Beszélgessünk a terített asztalnál!

Napjában többször étkezünk együtt hol a konyhában, hol a szobában. Jó időben a verandán, az erkélyen, a kertben, a szabadban, az erdőben (stb.) terítünk, és fogyasztjuk el a reggelit vagy az ebédet, a vacsorát, a tízórait, vagy az uzsonnát is. Néha leterítjük az asztalt, máskor tálcára tesszük az eledelt.

Az asztalra helyezzük az étkezéshez szükséges eszközöket és a táplálékot. A gyermeket is bevonhatjuk a terítés hangulatos munkájába, korán felkelthetjük figyelmét és érdeklődését az evőeszközök, a porcelántárgyak, az üvegedények, a fatárgyak, a textília, a papímemű színének, formájának szépségére, a színek harmóniájára, az egymáshoz illő anyagok és tárgyak rendjére. Az elrendezésben néha nemcsak a választékos eszközök játszanak szerepet, hanem a játékos kedv, az ügyeskedés.

Miben segíthet a kisgyermek, vagy milyen játékot játszszunk terítés közben? Játsszunk a formával! Négyzet alakú, téglalap alakú térítőt, tálcát, szalvétát használunk, kerek tányért kisebbet, nagyobbat. Háromszögletűre hajtjuk a szalvétát, vagy felgöngyöljük hengeresre. Játsszunk az anyaggal! A terítő puha, a szalvéta is; de az egyik papír, a másik nem. A vizet, a tejet pohárból isszuk, ami üvegből van. Az üveg törik. A csésze, a tányér lehet szép fehér, vékony, azt mondjuk rá: porcelán, de lehet vastag, nehéz, színes is. Ez nem porcelán. Agyagból van, mint a virágcserép. A kenyérvágó deszka, a szalvétatartó fából van, érdekes erezete a mesék világát idézi akkor is, ha a gyűrűs szerkezet látható, akkor is, ha a szabálytalan rajzokban manók és tündérek kínálják a reggelit.

Mindehhez hegyes, éles eszközök tartoznak, s ezek csillognak. Fénylenek, néha ezüstösen, néha sárgán, attól függően, hogy miből van a késünk, a kanalunk, meg a villánk. Az anyagok tapintása, koccintása, csengése, használata tárgyanként sok ismerettel gazdagítja gyermekünket, az ízlésesen megterített asztal igényessé neveli.

összeállította Frittmann Lászióné

Rajzolta Urai Erika

45. NYUSZI ÜL A FŰBEN

Este van. Megvacsoráztak, apa és a gyerekek beszélgetnek. Apa a napi élményeit meséli, a gyerekek is elmondják, mennyi érdekes dolog történt ma. Már Zoli is elfelejtette a balesetet. Vígan mesélnek a tojásfestő nyusziról, meg a színezésről.

— Felgyújtom a villanyt, hol a kapcsoló? — kérdi Bori.

— Miért van sötét? — kérdi Zolika.

— Mert már este van — feleli apa, és meggyújtja a villanyt.

— Ég a villany — szól Bori.

— Most világos van — mondja Zoli.

— így már látok olvasni! — állapítja meg apa.

— Mit olvasol apuka? — bújik oda Zoli.

— Gyertek ide gyerekek, nektek olvasok egy mesét — szól apa.

— Mit csinálunk ma este? — kérdi Bori.

— Olvasni szeretnék — felel apa.

— Gyújtsunk villanyt, sötét van — mondja anya.

— Nem látunk, sötét van — hagyja rá apa.

Leülnek a szoba sarkában, apa érdekesen mesél a könyvből.

— Az erdőben járkált, ennivalót keresett — mondja apu.

— Mit talált az őzike?

— Friss füvet evett az őzike.

— Mikor ment haza az őzike? — kérdi Zoli.

— Este fáradtan ment haza, és az ajtó előtt megtalálta a répát — mesél apa tovább.

— Milyen szép nagy répa! Elviszem a barátomnak, talán ő nem talált ennivalót és nagyon éhes. — Elvitte hát az őzike a répát a nyuszinak és lettte az ajtóba. Másnap reggel megtalálta a nyuszi a répát.

— Mit gondolt magában?

— kérdezte Bori.

— Jó barátom az őzike

— gondolta, és jóízűen megette a nyuszi a répát.

— Neked is van barátod. apuka? — kérdezte Zoli.

— Nekem is van barátom. Segítünk egymásnak.

— Ki a barátod, Zolika?

— kérdi apa.

— Te meg az anyu — feleli a kisfiú.

— Miről szól a mese? — kérdi Bori.

— Egy kis nyusziról, amelyik talált egy sárgarépát — mondja apa.

— Mit csinált a répával? Megette?

— Nem ette meg, elvitte a barátjának — folytatja apa.

— Ki a nyuszi barátja? — kérdi Zolika.

— Az őzike. Neki vitte a répát.

— Miért vitte el neki?

— Hogy az őzike megegye, de az őzike nem volt otthon, így hát letette az ajtóba a répát.

— Hol volt az őzike? — csodálkozik Zolika.

lefekvés előtt még játszanak a gyerekek.

Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálgat.

— Nyuszi, talán beteg vagy?

hogy már nem is

ugorhatsz? Nyuszi hopp, nyuszi

hopp,

már is egyet megfogott!

Esti tornával — néhány játékos utánzó mozdulattal naponta megajándékozhatjuk kicsinyeinket, akik szeretik utánozni a mesék szereplőit, az állatokat vagy a gépeket. Néhány utánzó gyakorlat leírásával magunk is alkothatunk rövid programot, amelyet esténként ismételünk, kibővítünk, cserélgetünk.

Egyszer tapsolunk a gyakorlat végzése közben, máskor mondókát mondunk hozzá. Énekelünk vagy zenét hallgatunk közben, ilyenkor a dal ritmusa szabályozza a mozgást. Az új gyakorlatot mutassuk be, meséljünk hozzá az iciri-piciri törpéről, az óriásról, a világjáró kiscsizmáról, meg a fából faragott királyfiról.

A törpe guggolva lépked.

Az óriás lábujjihegyre áll, magasba nyújtja a karját és nagyokat lép.

A varázscsizmáról elmondhatjuk, hogy benne óriásit lehet lépni.

A fabábu zityeg-zötyög, megrogyik a térde.

A mackó cammog, ejtett vállal húzza magát.

A kutya négykézláb fut.

A béka két kézen támaszkodik, a lábakat szétrúgja terpeszbe, és a kéz közelébe, előre hozza.

A nyúlugrás — a két kezet leteszi a földre, páros lábbal utána ugrik.

A tyúk minden lépésnél hozzáér a másik lábfejhez. (Tyúklépés.)

Bemutatunk egy játékot: a neve Béka-tó. Mondókával, hangutánzással összekapcsolt mozgásgyakorlat, amely az esti torna változatos mozdulatai között szerepelhet. Hasalnak a kicsik a földön. Gyakorolják a mondókát. A békakórus így szól:

— Mit var tsz, mit varrsz?

— Papucsot — csőt — csőt — csof.

— Kinek — nek — nek — nek — nek?

— Uraknak — nak — nak — nak.

Ha több gyerek játssza egyszerre, különböző hangmagasságon szólaltassuk meg őket. A kérdéseket az egyik csoport (a kis békák) mondják, a válaszokat pedig a másik csoport (a nagy békák).

A brekegés, kuruttyolás folytatása a vidám békaugrás.

13

y